Első kézből származó betekintés abba, hogyan formálta az ellenőrizetlen internet-hozzáférés, nem pedig a családi ideológia, egy egész generáció gondolkodását.
Bevezetés
Sokan azt feltételezik, hogy a mai radikalizálódott fiatalok családjuk konzervatív nézeteit tükrözik. A valóság azonban más: a liberális és mérsékelt háztartásokból származó tinédzserek is szélsőséges nézeteket vesznek át az online térben. Ennek oka egyértelmű: az ellenőrizetlen internet-hozzáférés. A szülőknek be kell avatkozniuk, irányítaniuk kell gyermekeiket, és ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket, hogy megvédjék és oktassák őket a digitális világban.
Ez az írás azt vizsgálja, hogyan vált az első olyan fiatal generáció, amely korlátozás nélküli internet-hozzáféréssel nőtt fel, a mai kulturális változások kiindulópontjává. Az általános nézet, miszerint kizárólag a családi ideológia felelős a radikalizációért, figyelmen kívül hagyja a valóságot: az internet-hozzáférés volt az igazi katalizátor.
1. fejezet: Az elfeledett korszak – radikalizáció algoritmusok előtt
Mielőtt az algoritmusok elkezdték volna irányítani a tartalmakat, a károk már elkezdődtek. A 2000-es évek elején olyan fórumok, mint a 4chan vagy a Something Awful váltak olyan közösségi terekké, ahol a kegyetlenség volt a valuta. A tinédzserek olyan közösségekre bukkantak, ahol bármilyen tabutémát viccelődve kezeltek, és ezek a viccek idővel merev hitrendszerekké alakultak.
Ekkoriban sem a szülők, sem az iskolák nem rendelkeztek keretrendszerrel arra, hogy irányítsák a gyerekeket ebben az új világban. Tanították ugyan a gépelést, PowerPoint használatát és alapvető kutatási készségeket, de azt nem, hogy miként változtathatja meg egy folyamatos kegyetlenségnek való kitettség a világnézetet. Mire megérkeztek a közösségi média platformok, a talaj már mérgezett volt.
2. fejezet: Szülői és intézményi tudatlanság
Az első generáció szabad internet-hozzáféréssel gyakorlatilag felügyelet nélkül maradt. A szülők nem értették teljesen, mit látnak gyermekeik online, az iskolák pedig nem tanították meg azokat a készségeket, amelyek szükségesek lennének ennek az új világnak a navigálásához.
Két évtizeddel később sem sikerült teljesen orvosolni ezt a helyzetet. A szülők gyakran csak eszközként tekintenek az internetre, míg az iskolák továbbra is elsősorban adatvédelemre és plágiumra koncentrálnak, miközben hiányzik az online közösségek kritikus szemlélete, manipuláció felismerése és érzelmi befolyásolás oktatása.
Ennek eredményeként egy olyan generáció nőtt fel, amely gyakran találkozik olyan online közösségekkel, amelyek jutalmazzák a felháborodást és szélsőségességet – miközben sok szülő erről nincs tudomással. A szabad hozzáférés tanulságát csak részben sajátította el társadalmunk.
Kiegészítés: Korai eszközök és hamis biztonságérzet
Már akkor is léteztek eszközök szülők számára: szűrők, követőprogramok és oldalblokkolók. A technikailag jártasabb szülők néha hatékonyan használták ezeket. Ám a gyerekek gyorsan találtak kiskapukat, ami hamis biztonságérzetet eredményezett.
A szülők elengedhették magukat abban a hitben, hogy megoldották a problémát. Még ma is hiába állnak rendelkezésre fejlett eszközök – ha felnőttek nem tudatosak vagy következetlenek azok használatában –, ezek kudarcot vallanak.
3. fejezet: Az algoritmikus felerősítés korszaka
A 2010-es években az algoritmusok felerősítették azt a kulturális változást, amely már korábban elkezdődött. Olyan platformok, mint a YouTube, TikTok vagy Reddit elkötelezettség-alapú ajánlórendszereket alkalmaznak, amelyek jutalmazzák a felháborodást, szélsőségességet és törzsi kötődést.
- 77% azok aránya közöttük fiataloknak (15-24 éves korosztály), akik legalább egy közösségi média vagy digitális platformot tartanak politikai információforrásuk top három helyezettje között.(Forrás: CIRCLE)
- A megnövekedett online aktivitás összefüggésbe hozható nagyobb mértékű gyűlöletkeltő tartalommal való találkozással ezen korosztály körében.(Forrás: National Institute of Justice)
- 46%-uk „szinte folyamatosan” használja az internetet.(Forrás: World Economic Forum)
- 14%-uk vélekedik úgy, hogy nézeteik konzervatívabbak szüleikénél – ez kétszerese annak az aránynak, ami két évtizeddel ezelőtt volt.(Forrás: PRRI)
Ezek az adatok jól mutatják: az ellenőrizetlen hozzáférés és az algoritmikus megerősítés együtt erős környezetet teremtenek ideológiai eltérések kialakulására – még akkor is, ha egyébként liberális vagy mérsékelt családból érkeznek.
4. fejezet: A jelen és amit még mindig nem oldottunk meg
Több mint húsz év telt el azóta, hogy az első generáció korlátozás nélküli internet-hozzáférést kapott. A közösségi média platformok, videómegosztók és mesterséges intelligencia alapú ajánlórendszerek ma még könnyebbé teszik fiatalok számára órákon át tartó részvételt olyan közösségekben, amelyek jutalmazzák a felháborodást és szélsőségességet.
Mégis társadalmunk nem lépett előre eléggé. Sok szülő továbbra is ártalmatlan eszközként kezeli az internetet; az iskolai digitális írástudás pedig túl szűken fókuszál adatvédelemre vagy plágiummal kapcsolatos témákra. A bizonyítékok azt mutatják: sok esetben inkább maguk a platformok alakítják jobban a fiatalok tapasztalatait mintsem családjuk ideológiája.
Bár léteznek eszközök – például szülői felügyeleti rendszerek, tartalomszűrők vagy médiatudatosságot fejlesztő programok –, ezek hatástalanok lehetnek következetlen használat vagy tudatlanság esetén. Az irányítás nélküli hozzáférés továbbra is lehetővé teszi káros anyagokhoz való hozzájutást – ahogy ez már két évtizede is így volt.
Következtetés
A fiatalok radikalizációjának gyökerei összetettek és nem kizárólagosan köthetők családi ideológiához. Ezek kezdete az ellenőrizetlen internet-hozzáférésben rejlik, amelyet tovább súlyosbított társadalmunk mulasztása abban, hogy nevelje gyermekeket és felnőtteket ennek felelős kezelésére.
Az algoritmusok és modern közösségi média felerősítették már meglévő kulturális változásokat – de maga a probléma jóval korábban kezdődött még azok előtt is, hogy platformok ajánlórendszereket vezettek volna be. Az intervenciók hatékonysága korlátozott marad addig, amíg felnőttek nem lesznek tudatosabbak és aktívabbak ebben a folyamatban.
Ez nem arról szól, hogy hibáztassuk a szülőket vagy társadalmunkat; hanem arról kell beszélni, hogy felismerjük egy történelmi tudatlansági mintázatot. Ennek megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megelőzhessük ugyanezeket a problémákat jövő generációknál.
A múlt eseményeit visszacsinálni nem tudjuk – de felkészíthetjük magunkat és gyermekeinket arra, hogy felelősségteljesen navigáljanak az internet világában tudatossággal, kritikus gondolkodással és erkölcsi alapokon nyugvó értékrenddel.
A kérdés nem az,
hogy cselekednünk kell-e,
hanem hogy mennyit várunk még ezzel?
Források
- CIRCLE – Ifjúság digitális platformokra támaszkodik politikai információért
- National Institute of Justice – Online szélsőségesség előrejelzői amerikai fiatalok körében
- World Economic Forum – Közösségi média és képernyők hatása amerikai tinédzserekre
- Pew Research – Tinédzserek közösségi média használata 2024-ben
- PRRI – Z generáció politikai és kulturális nézetei
- National Institute of Justice – Az internet szerepe hazai radikalizációban
