Elképesztő fordulatot hozott az elmúlt év az energiapiacon: 2025-ben először több mint ötven év után Kínában és Indiában is csökkent a szénalapú áramtermelés. Ez a változás nemcsak szakmai körökben keltett hullámokat, hanem globális jelentőséggel bír, hiszen a világ két legnagyobb szénfelhasználó országáról beszélünk. De vajon tényleg tartós ez a trend? És mit jelent mindez a klímaváltozás elleni harcban?
Mi történt pontosan?
A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) elemzése szerint Kínában 1,6 százalékkal, Indiában pedig 3 százalékkal esett vissza a szénből származó villamosenergia-termelés 2025-ben. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert mindkét országban nőtt az áram iránti kereslet – vagyis nem arról van szó, hogy kevesebb energiát használtak volna, hanem arról, hogy egyre nagyobb arányban fedezik ezt megújuló forrásokból.
Ez az első alkalom az 1970-es évek eleje óta, hogy egyszerre mindkét országban csökken a szénalapú termelés. A változást elsősorban a megújuló energiaforrások rekordméretű telepítése és az áramfogyasztás növekedésének mérséklődése hajtotta.
Kína: napenergia és szél ereje
Kína elképesztő tempóban bővítette megújuló kapacitásait: 300 gigawatt napenergia és 100 gigawatt szélerőmű került be az ország rendszerébe, ami több mint ötszöröse az Egyesült Királyság teljes jelenlegi áramtermelő kapacitásának. Ez önmagában is rekordnak számít egyetlen ország esetében.
A nap- és szélerőművek termelése összesen mintegy 450 terawattóra (TWh) volt, miközben az atomenergia is nőtt 35 TWh-val. Emellett a korábbi évek aszálya miatt gyengélkedő vízenergia is visszatért, így tovább csökkentette a szénalapú erőművek terhelését.
Ez azt jelenti, hogy Kínában a megújulók növekedése már meghaladta az áramigény bővülését – ami korábban elképzelhetetlen volt. Évtizedeken át ugyanis hiába telepítettek új megújuló kapacitásokat, azok hatását ellensúlyozta az egyre gyorsabb fogyasztásnövekedés.
India is bekapcsolódik a zöld forradalomba
Indiában sem állt meg a fejlődés: az év első tizenegy hónapjában 35 gigawatt napenergia-, 6 gigawatt szélerőmű- és 3,5 gigawatt vízenergia-kapacitást adtak hozzá. Ez éves összevetésben 44 százalékos növekedést jelentett a megújulók terén.
Ezzel párhuzamosan csökkent a szénalapú erőművek működési ideje és termelése, még akkor is, ha India gazdasága továbbra is bővült. Ez az első alkalom, hogy a tiszta energia ilyen látványosan hozzájárult a szénfelhasználás visszaszorításához.
Milyen tényezők állnak még a háttérben?
Bár kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy pusztán a megújulók térnyerése miatt esett vissza a szénhasználat, az elemzés rámutatott más okokra is. Indiában például enyhébb időjárási körülmények csökkentették a hűtési igényeket – vagyis kevesebb villamos energiára volt szükség extrém melegben.
Kínában pedig az elmúlt évek gyors fogyasztásnövekedése után most egyfajta lassulás figyelhető meg. Ez együttese segített abban, hogy ne kelljen több szenet égetni annak ellenére sem, hogy tovább nőtt az áramigény.
A jövő kérdései: meddig tart ez az irány?
A CREA szerint Kína már most olyan helyzetben van, hogy ha fenntartja ezt a tiszta energia növekedést, akkor hamarosan elérheti azt a pontot, amikor már nem nő tovább a szénalapú termelés – vagyis eléri a „csúcspontját”. Indiának ehhez még van némi útja hátra, de ha teljesíti megújuló céljait, akkor akár már 2030 előtt elérheti ugyanezt.
Azonban nem minden fenékig tejfel: extrém hőségek idején gyakran szükség van arra, hogy éjszaka vagy napsütés nélküli időszakokban is legyen elegendő áram – ilyenkor jönnek képbe a szenes erőművek. Ugyanakkor ezek az erőművek maguk is érzékenyek lehetnek például vízhiányra vagy túlmelegedésre.
Továbbra is épülnek új szenes erőművek
Bár kevesebb szenet égetnek el összességében, mindkét országban folytatódik új szenes kapacitások engedélyezése és építése. Kínában főként az energiaellátás biztonsága miatt tartják fontosnak ezt lépést; Indiában pedig ipari növekedést és extrém időjárási helyzeteket támogatnak vele.
Ez azonban egy érdekes paradoxonhoz vezet: míg egyre kevesebbet futnak ezek az erőművek évente (vagyis kevesebb órán át termelnek), mégis jelentős beruházások történnek bennük. Ez hosszabb távon gazdasági kockázatokat rejt magában – hiszen drága beruházások állnak kihasználatlanul.
Globális hatások: miért számít ez nekünk?
Kína és India együtt több mint felét adják a világ szénalapú villamosenergia-termelésének. Ha itt valóban tartósan csökkenni kezd ez az arány, akkor globálisan is jelentős változás következhet be:
- Csökkenhetnek az üvegházhatású gázok kibocsátása, ami segíthet lassítani a klímaváltozást.
- Átalakulhatnak nemzetközi szénpiacok, ami érintheti például Ausztrália vagy Indonézia exportját.
- Nagyobb teret nyerhetnek a megújulók világszerte, hiszen ezek két legnagyobb fogyasztónál bizonyították hatékonyságukat.
Zárszó: egy új korszak küszöbén?
Bár még korai lenne kijelenteni, hogy véget ért volna a szén korszaka Kínában és Indiában, annyi biztos: valami nagyon fontos változás kezdődött el. Az elmúlt évtizedekben elképzelhetetlen lett volna, hogy növekvő áramigény mellett csökkenjen a szenes termelés – most mégis ez történt.
Az viszont nagy kérdés marad, hogy mennyire tudják majd fenntartani ezt az irányt. Vajon képesek lesznek-e tovább növelni megújuló kapacitásaikat úgy, hogy közben ne kelljen újra nagyobb mértékben támaszkodniuk szenes erőművekre? És hogyan birkóznak majd meg az extrém időjárási kihívásokkal?
Ezekre hamarosan választ kell kapnunk – mert amit Kína és India léptet előre vagy hátra ezen a téren, annak hatása messze túlmutat saját határaikon. A klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb frontja most itt zajlik.
Forrás: https://www.independent.co.uk/climate-change/news/india-china-coal-power-renewables-b2899298.html
