Kína a világ legnagyobb gyártója, amely a globális gyártási hozzáadott érték mintegy 30%-át adja, és az ipari termelés számos kulcsfontosságú területén dominál. Hajógyártásban, elektromos járművekben, lítium akkumulátorokban, kereskedelmi drónokban és napelemekben Kína a világtermelés kétharmadát teszi ki. Az ország a legmodernebb technológiákat alkalmazza, 2024-ben például a világ ipari robotjainak több mint felét telepíti, robot sűrűsége pedig 50%-kal magasabb az Egyesült Államokénál.
Kína több mint 30 000 okosgyárat működtet, köztük autonóm „sötét gyárakat”, amelyek munkások és világítás nélkül, éjjel-nappal üzemelnek. A Tesla sanghaji gigagyára például kétszer annyi járművet állít elő egy dolgozóra vetítve, mint kaliforniai üzemei.
A látszólagos paradoxon: versenyképes, de alacsony termelékenység?
Ennek ellenére szinte minden elérhető tanulmány azt állítja, hogy Kína gyártási munkaerő-termelékenysége jelentősen elmarad az Egyesült Államokétól, egyes becslések szerint mindössze egy számjegyű százalékos szinten van az amerikai értékhez képest. Ez paradoxonnak tűnik: hogyan lehet Kína globálisan versenyképes a gyártásban, ha közben alacsony a termelékenysége?
A válasz a mérési módszertan hibáiban rejlik. A kínai alacsony termelékenységre vonatkozó becslések nem különböztetik meg az eredeti tervező gyártókat (ODM) és az eredeti berendezésgyártókat (OEM), továbbá nem veszik figyelembe megfelelően az árkülönbségeket az országok között.
Mérési hibák: almák és narancsok összehasonlítása
Közgazdászok általában a munkaerő-termelékenységet az egy dolgozóra jutó hozzáadott érték alapján mérik. A hozzáadott érték a bevételből levont közbenső inputköltségek különbsége. Ez lehetővé teszi különböző iparágak összehasonlítását – például bútor és számítógépgyártás között –, vagy egy iparágon belül eltérő termékek (például Honda Civic és Mercedes S-osztály) összevetését.
Ugyanakkor a hozzáadott érték nemcsak a gyártási folyamatból származhat, hanem olyan tényezőkből is, mint a terméktervezés, márkaépítés, szellemi tulajdon (a termékhez kapcsolódóan), valamint marketing. Ezen túlmenően az árkülönbségek – például vámok vagy eltérő infláció miatt – torzíthatják ezt az értéket.
Például az eredeti tervező gyártók (ODM) – mint az Apple vagy Nvidia – nem foglalkoztatnak gyártó munkaerőt, hanem kizárólag terméktervezésből és beszerzésből származtatják értéküket. Ezzel szemben az eredeti berendezésgyártók (OEM) – mint Foxconn vagy TSMC – kizárólag fizikai termelésre koncentrálnak.
Az Apple sokkal magasabb értéket generál egy alkalmazottra vetítve iPhone tervezéssel, mint amennyit Foxconn előállít ugyanazon eszközök gyártásával. Hasonlóképpen az Nvidia chiptervezése sokkal nagyobb hozzáadott értéket hoz létre dolgozónként, mint amennyit TSMC fizikai chipgyártással előállít.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Foxconn vagy TSMC hatástalan gyártók lennének. Mindkettő a világ leghatékonyabb és legtermelékenyebb gyártói közé tartozik. A hagyományos hozzáadott érték alapú munkaerő-termelékenység mérése azonban összekeveri az ODM-eket és OEM-eket, így paradox módon azt mutatja ki, hogy a leghatékonyabb gyártók alacsony termelékenységűek.
Ár- és vásárlóerő-különbségek torzító hatása
Egy másik probléma a nominális hozzáadott érték szerinti mérésnél az árkülönbség. Azonos termékek ára jelentősen eltérhet országonként. Ha ezt nem vesszük figyelembe megfelelően, akkor a hozzáadott érték alapú megközelítés nem tükrözi pontosan a valós termelékenységet.
Kínai munkások kétszer olyan produktívak?
A valós munkaerő-termelékenység pontosabb felméréséhez szükséges az „alma-alma” összehasonlítás: OEM-eket kell hasonlítani OEM-ekkel ugyanabban az iparágban, és fizikai output alapján mérni dolgozónkénti teljesítményt.
Az elemzés öt olyan iparágat vizsgál meg mind Kínában, mind az Egyesült Államokban jelentős termelőkkel, ahol rendelkezésre állnak fizikai output adatok:
- Hajógyártás
- Integrált acélművek
- Elektromos járművek
- Napelem modulok
- Cementgyártás
A labor produktivitást mind fizikai outputban, mind nominális hozzáadott értékben mérik (az árkülönbségeket nem korrigálva). Az átlagbérek is szerepelnek az elemzésben mint a munka hozzájárulásának proxyja. Az adatokat 2023-ra és 2024-re is kiszámolták.
Eredmények: Kína vezet minden iparágban
| Iparág | Fizikai output per dolgozó (Kína/USA) | Nominális hozzáadott érték per dolgozó (Kína/USA) |
|---|---|---|
| Átlag | 2,4-szer nagyobb Kínában | 1,2-szer nagyobb Kínában |
Kivételt képez a cementipar: itt bár Kínában valamivel magasabb volt a fizikai output per dolgozó, nominális hozzáadott értékben csak 28-50%-a volt az amerikai szintnek – elsősorban jelentős árkülönbségek miatt.
Bérezési különbségek és vásárlóerő-paritás
Kínában ugyanakkora vagy akár nagyobb fizikai teljesítményt érnek el dolgozók fejenként, mégsem kapnak magasabb bért. Az amerikai munkavállalók nominális dollárértékben ötször-hatszor többet keresnek. Ugyanakkor egy dollár vásárlóereje Kínában körülbelül kétszerese az USA-nak az IMF szerint.
A bérek közti különbség inkább a nemzeti jövedelmi szintek eltérését tükrözi, amelyek nem csupán egyetlen ágazat termelékenységén múlnak. Például Tesla sanghaji dolgozói kétszer olyan produktívak mint kaliforniai kollégáik, mégis csak 17-18%-át keresik azoknak nominálisan.
A vámok negatív hatása a termelékenységre
A kereskedelmi korlátok gyakran megemelik a hazai árakat nemzetközi szint fölé azáltal, hogy védik a helyi termelőket külföldi versenytől. Ez növelheti bevételt és így látszólag javíthatja az egy dolgozóra jutó hozzáadott értéket védett iparágakban – ám ez nem jelent valódi munkaerő-termelékenység javulást.
Több empirikus tanulmány kimutatta: a protekcionizmus csökkenti a termelékenységet innovációs és hatékonysági ösztönzők hiánya miatt. Egy IMF 2019-es kutatás szerint például vámemelés öt év alatt mintegy 0,9%-kal csökkenti a munkaerő-termelékenységet.
Szerkezeti különbségek: Acélipar példája
A kínai acélipar integrált acélművekre épül (90% feletti arányban), amelyek vasércből állítanak elő acélt. Ezzel szemben az USA-ban két harmada mini-mill típusú újrahasznosító üzem. Az összehasonlítás csak integrált acélművekre vonatkozik.
Kínai integrált acélművek dolgozónként 3,2-szer több acélt állítanak elő mint amerikai társaik; nominális hozzáadott értékben azonban csak 1,2-szer többet. Ennek oka főként az USA-ban érvényes vámok miatti magasabb acélár (75%-kal magasabb nemzetközi áraknál).
Elektromos járművek: Tesla Shanghai vs Kalifornia
A Tesla két gigagyára kiváló összevetési alapot nyújt: mindkettő ugyanazokat Model 3 és Model Y típusokat gyártja. 2024-ben Sanghaj egymillió járművet készített 20 000 dolgozóval; Kalifornia pedig 464 000-et 22 000 munkással.
Még nominális hozzáadott érték alapján is Sanghaj kétszer olyan produktív volt dolgozónként. Ez annak ellenére igaz, hogy Kínában a Model 3 ára 24-32%-kal alacsonyabb erős verseny miatt; miközben kínai elektromos autók szinte teljesen ki vannak zárva az amerikai piacról.
Napelem modulok: Kína dominanciája
Kína uralja a napelem piacot 80%-os globális részesedéssel és mintegy hetvenszer nagyobb watt teljesítményt állít elő mint az USA. Dolgozónkénti watt teljesítményben Kína kétszerese volt az USA-nak 2024-ben (2023-ban háromszorosa).
Nominális hozzáadott érték tekintetében azonban ez közel paritássá szűkült 2024-re – köszönhetően Kínában bekövetkezett jelentős árcsökkenésnek (60% csökkenés 2020 óta) és amerikai árak emelkedésének vámok és támogatások miatt.
További strukturális árkülönbségek
A vámokon túlmenően más tényezők is növelik az amerikai árakat nominális hozzáadott értékben:
- Gyógyszerárak például tipikusan három- tízszer magasabbak Amerikában más országokhoz képest.
- Egy kínai rákellenes gyógyszer ára Sanghajban körülbelül 280 USD dózisánként; ugyanez Amerikában majdnem 8900 USD – harmincszoros felárral.
- Ezekből jelentős haszon realizálódik amerikai forgalmazóknál is.
“Gyár nélküli” gyártók szerepe
Egy további félreértést okozó tényező az ún. „factoryless goods producers” (FGP), vagyis „gyár nélküli” gyártók kategóriája – ilyenek például Apple vagy Nvidia –, amelyeket Amerikában már régóta „gyártónak” számolnak el statisztikailag.
Kb. 30-40% körüli része van ezeknek az FGP-knek az USA teljes gyártási hozzáadott értékében (~700 milliárd – 1 billió USD). Ezzel szemben Kínában ez arány kevesebb mint 5%, mivel ott csak tényleges fizikai termelést végezni tudó cégeket sorolnak ide.
Ha Amerika úgy számolná gyártását mint Kína – kizárva FGP-ket –, akkor összesített gyártási hozzáadott értéke akár harmadával-negyedével kisebb lenne.
Kína valódi előnye: Nem illúzió!
A részletes vizsgálatok alapján Kína valóban globális vezető nemcsak mennyiségi kimenetelében, hanem munkaerő-termelékenységében is számos iparágban. A korábbi tanulmányok eltérései főként abból fakadtak, hogy összekeverték különböző típusú vállalatokat és nem vették figyelembe megfelelően az árkülönbségeket.
Kína magasabb munkaerő-termelékenysége mellett alacsonyabb bérek vannak jelenleg – ez azonban inkább országos jövedelmi különbségekből fakad –, míg Amerika erős tervezési-, márkaépítési- és marketingkompetenciával rendelkezik és kiszervezi magasan hatékony gyártását Kínába.
Az amerikai újraiparosítás kihívásai
Az olyan politikák, amelyek arra törekednek hogy például Apple iPhone-ok összeszerelése visszatérjen Amerikába, valószínűleg sikertelenek lesznek mert gazdasági erők ellen hatnak. Ezek csökkenthetik a nemzeti jövedelmet úgy, hogy kevésbé produktív munkakörökbe helyezik át dolgozókat.
Kína fejlődése és jövője
Kína folyamatosan emelkedik a gyártási értéklánc magasabb szintjeire; alacsony bérszintű termelést áthelyez más országokba követve fejlett gazdaságok példáját (pl. USA vagy Japán). Már most több magas hozzáadott értékű terméket állít elő mint Amerika; ezt pedig nem tudná megtenni alacsony termelékenység mellett.
A kínai ipar fejlődése automatizációval és mesterséges intelligenciával támogatott okosgyárakkal folytatódik továbbra is.
Zöld gazdaságra való törekvés mindkét oldalon
- Kína: Gyártási erősségeire építő zöld átállás stratégiája;
- USA: Csak hosszútávon sikeres lehet felsőkategóriás magas hozzáadott értékű ipari újraiparosítással;
A globalizáció lehetőséget ad mindkét országnak komparatív előnyeinek maximális kihasználására; elszakadásuk viszont gazdasági hátrányokat okozhat különösen Amerikának.
Szerző bemutatása
Weijian Shan, a PAG nevű ázsiai fókuszú magántőke cég ügyvezető elnöke és társalapítója; emellett több könyv szerzője („Out of the Gobi”, „Money Games”, „Money Machine”).
Forrás: https://research.gavekal.com/article/unraveling-chinas-productivity-paradox/
