Ha azt mondom, Kína, sokaknak még mindig a gyárak, olcsó termékek vagy épp a fosszilis energiahordozók jutnak eszébe. Pedig az elmúlt években egy egészen más történet bontakozott ki: Kína ma már nem csak gyártóként, hanem globális tiszta energia-szuperhatalomként is definiálja magát. Ez engem személy szerint meglepett, mert azt hittem, hogy az energiaátmenet élén inkább az USA vagy az EU áll majd. De nem így lett.
A technológiai forradalom, ami átírja a klímaküzdelmet
Elemzők szerint Kína hatalmas előnye a nap- és szélenergia, valamint az elektromos járművek terén alapjaiban változtatja meg a globális klímavédelmi harcot. Nem csupán nagy ígéretek és diplomáciai egyezmények születnek már, hanem egy valódi technológiai forradalom zajlik, amely olcsóbbá teszi a tiszta energiát világszerte.
Ez az áttörés megkérdőjelezi azt a régi elképzelést is, hogy a fosszilis tüzelőanyagok nélkülözhetetlenek a modern ipari fejlődéshez. Sőt, egyre világosabbá válik, hogy azok az országok, amelyek még mindig erősen támaszkodnak a kőolajra és földgázra – például az Egyesült Államok –, könnyen lemaradhatnak az új energiaforrások versenyében.
Elektroállamok vs. petrostátusok
Sam Butler-Sloss, az Ember nevű globális energiapolitikai kutatóintézet vezetője szerint ma már egyfajta politikai csata zajlik: míg a hagyományos olaj- és gázipari országok ellenállnak a változásnak, addig olyan új „elektroállamok”, mint Kína, egyre erőteljesebben tolják előre az energiaátmenetet.
Az energiaátmenet mostanra elérte azt a pontot, ahol komolyan fenyegeti a régi érdekcsoportokat – ez pedig nem csak gazdasági kérdés, hanem politikai is.
Kína kapacitása: több napenergia-panelt gyárt, mint amennyi kellene
Az Ember elemzése szerint Kína napenergia-gyártó kapacitása több mint 65%-kal haladja meg azt a mennyiséget, amelyre globálisan szükség lenne ahhoz, hogy elérjük az 2050-es nettó zéró kibocsátást. Ez azt jelenti, hogy Kína képes lenne ellátni az egész világot napenergia-panellel – nem csak saját magát.
És ez még csak a kezdet: ezek az elektromos technológiák már most is olcsók, de várhatóan tovább fognak drágulni – vagyis még vonzóbbá válnak majd mind az autósoknak, mind azoknak, akik otthonukba napelemet vagy akkumulátort szeretnének.
Kik használják Kína tiszta technológiáit?
Két harmada azoknak az országoknak, amelyek fejlődő piacnak számítanak – például Dél-Afrika, Vietnam vagy Pakisztán –, már megelőzte az Egyesült Államokat abban, hogy mekkora arányban használják fel energiatermelésükben a napenergiát. Ez azért is érdekes, mert míg ezek az országok ugrásszerűen lépnek előre a tiszta technológiákban, addig az USA alatt Trump elnöksége alatt inkább visszalépés történt: ott továbbra is erősödik a fosszilis energiahordozók kitermelése és exportja.
Ez egy olyan fordulatot jelent, ami szerintem sokakat meglepett: nem feltétlenül a gazdag nyugati országok lesznek az elsők az energiaátmenetben. A fejlődő országok ugyanis egyszerűen jobban rászorulnak olcsó energiára és földrajzilag is kedvezőbb helyzetben vannak – hiszen nagy részük a „Napöv” területén fekszik.
A globális déli országok előretörése
Li Shuo, aki Kínával kapcsolatos klímapolitikai kutatásokat végez Washingtonban, rámutatott arra is: ezek az országok nem ideológiai alapon választanak technológiát. Egyszerűen megveszik azt, ami olcsóbb és fejlettebb – jelenleg ez pedig Kínából érkezik.
Ezzel szemben sok fejlett ország vámokat és kereskedelmi akadályokat állít fel ezekkel a kínai termékekkel szemben. Ez viszont hosszú távon kontraproduktív lehet: ha nem tudják okosan kezelni ezt a helyzetet, akkor könnyen lemaradhatnak mind árversenyben, mind pedig kibocsátás-csökkentésben.
Mit tehetnek például Kanada vagy más fejlett országok?
A kínai tiszta technológiák dominanciája miatt nincs egyszerű útvonal: például Kína gyártja a világ elektromos autóinak kétharmadát és uralja az akkumulátorokhoz szükséges ritkaföldfémek piacát. Li Shuo szerint ezért minden országnak nagyon alaposan át kell gondolnia saját stratégiáját: befogadják-e feltétel nélkül ezeket a kínai termékeket? Vizsgálják-e őket szigorúan? Vagy egyszerűen elutasítják őket?
Szerintem senki sem engedheti meg magának azt az ideológiai merevséget, hogy teljesen kizárja Kínát – különösen akkor nem, ha komolyan gondolja a karbonsemlegességet.
A fogyasztók nyernek leginkább
Butler-Sloss kiemelte azt is: bizonyos termékek – például napelemek – sokkal nagyobb értéket jelentenek azok számára, akik használják őket (olcsó és tiszta áram), mint azoknak a gyártóknak vagy iparágnak, akik alacsony haszonkulccsal dolgoznak. Ez egy érdekes dinamika: míg mi élvezzük az olcsó energiát és elektromos autót vezetünk majd fillérekből, addig maga az ipar nem feltétlenül kaszál rajta hatalmas profitot.
Kínai elektromos autók hódítása
Például Brazíliában már hatalmas konténerszám érkezik Kínából BYD elektromos autókból – ezekkel árasztják el a fejlődő piacokat. Ezzel szemben Kanada és az USA vámokat vetett ki ezekre az autókra – így gyakorlatilag kizárva őket saját piacukról.
Érdekes lesz látni, hogy Mark Carney kanadai miniszterelnök hogyan kezeli ezt majd tovább – vajon lazítanak-e ezen korlátozásokon?
Milyen jövő vár ránk globális klímafronton?
Li Shuo szerint hamarosan egyfajta „elszámolás” következhet be abban, hogyan viszonyulnak majd különböző országok Kínához és annak tiszta technológiai exportjához. A politikai környezet változhat úgy is, hogy egyes államok újraértékelik eddigi hozzáállásukat.
Különösen igaz ez majd a tiszta technológiák területén: hiszen itt van igazán szükség gyors karbonsemlegesítésre – és itt dominál annyira Kína.
A COP30 konferencia tanulságai
Az idei COP30 klímakonferencián Brazília elnöksége próbált kompromisszumot kialakítani arról, hogyan támogassák pénzügyileg a szegényebb országokat. Azonban hiányzott belőle bármiféle említés arról, hogy milyen szerepet játszanak ebben a fosszilis tüzelőanyagok – ami több dél-amerikai ország tiltakozását váltotta ki.
Eközben az Egyesült Államok kivonult Párizsi Megállapodásból és visszahúzódott nemzetközi klímapolitikai tárgyalásokból. Ez átrendezte az ENSZ klímakonferenciáinak szereplőit és dinamikáját is.
Li Shuo szerint ez azt jelzi: maga a globális klíma-akció is átalakulóban van. Egyre inkább előtérbe kerülnek a kereskedelmi és gazdasági érdekek politikai ígéretek helyett.
Zárszóként
Kína tehát nem csupán politikailag vagy diplomáciailag formálja át világunkat – hanem ténylegesen ott van minden otthonunk tetején lévő napelemben és minden elektromos autóban is. Az elektroállam felemelkedése új korszakot nyitott: ahol nem csak beszélünk róla, hanem ténylegesen cselekszünk is.
És te mit gondolsz erről? Vajon képes lesz-e Európa vagy Észak-Amerika felvenni ezt a tempót? Vagy végleg lemaradunk ebben az új energiaversenyben?
