Ha azt mondom, Kína, valószínűleg azonnal a hatalmas városok, a gyárak vagy a technológiai fejlődés jut eszedbe. De vajon tudtad, hogy az elmúlt két évtizedben az ország egyik legnagyobb kihívása a talajerózió és a klímaváltozás elleni küzdelem volt? És hogy ez a harc mennyire átalakította az egész ország vízháztartását? Egy friss kutatás szerint ugyanis Kína erdősítési és gyephelyreállítási programjai nemcsak a növényzetet változtatták meg, hanem a víz körforgását is – méghozzá olyan módon, amit senki sem várt.
Hatalmas zöldítés: több fa, több fű, de mi lesz a vízzel?
2001 és 2020 között Kína több mint egynegyedével nőtt az erdős területek aránya – ez olyan, mintha egy egész Algéria méretű területet újraerdősítettek volna. A Nagy Zöld Fal projekt 1978 óta küzd azért, hogy megállítsa az északi sivatagok terjeszkedését. Emellett olyan programok is futnak, mint a Grain for Green, amely arra ösztönzi a gazdákat, hogy szántóföldjeiket erdővé vagy gyeppé alakítsák át, illetve a Természetes Erdővédelmi Program, amely megtiltja az elsődleges erdők kivágását és támogatja az újratelepítést.
Ezek az erőfeszítések összességében Kína növényzetének 25%-os globális növekedéséhez járultak hozzá 2000 és 2017 között. Ez elsőre szuper hírnek tűnik: több fa = több oxigén, kevesebb por, jobb klíma. De mi történik közben a vízzel?
Evapotranszspiráció: amikor a növények isznak és lélegeznek
A víz körforgásának három fő mozgatórugója van: párolgás (amikor a víz elpárolog a talajról vagy felszínekről), transzspiráció (amikor a növények gyökereiken keresztül felszívják a vizet és leveleikből kiengedik) és csapadék (amikor visszahullik az eső vagy hó formájában). Ezeket együtt evapotranszspirációnak hívjuk.
Az újratelepített erdők és gyepek általában növelik ezt az evapotranszspirációt. Ez azért van, mert például egy fa mély gyökereivel képes vizet felszívni még száraz időszakokban is – így több vizet juttat vissza a légkörbe. Ez azonban nem feltétlenül jelent több vizet helyben.
Kína három fő régiója és eltérő vízhatékonyságuk
A kutatás három nagy területre osztotta Kínát:
- Keleten: monszunövezeti régió
- Északnyugaton: száraz, félszáraz területek
- Tibeti-fennsík: magashegyi régió
A vegetáció változásai miatt kelet- és északnyugati területeken csökkent a rendelkezésre álló édesvíz mennyisége. Ez azért van, mert bár nőtt az evapotranszspiráció (vagyis több víz került vissza a légkörbe), csapadékból nem érkezett elegendő pótlás. Ezzel szemben a Tibeti-fennsíkon nőtt mind az evapotranszspiráció, mind pedig a csapadék mennyisége – így ott javult a vízellátottság.
Miért baj ez? – A vízeloszlás problémája Kínában
Kína egyik legnagyobb gondja mindig is az volt, hogy bár az ország területének nagy része száraz vagy félszáraz, mégis itt élnek rengetegen – pontosan azokban a régiókban, ahol kevés a víz. Az észak kínai rész csak 20%-át kapja az ország összes vizének, miközben itt él 46% lakosság és található 60% művelhető földterület.
A kutatók szerint ha nem vesszük figyelembe ezt az újonnan kialakult vízeloszlást – amit részben éppen az erdősítés okozott –, akkor Kína jelenlegi vízgazdálkodási tervei könnyen kudarcot vallhatnak. Gondolj csak bele: hiába ültetsz több fát egy helyen, ha közben elveszik onnan annyi víz, hogy másutt aszály alakul ki!
A tanulság: minden zöldítés nem egyforma
Egyértelműen látszik, hogy Kína hatalmas léptékű zöldítési programjai jelentős hatással vannak nemcsak helyi szinten, hanem országos viszonylatban is átrendezik a vízkészleteket. Ez pedig nem csak kínai probléma: más országokban is zajlanak hasonló erdősítési vagy gyephelyreállítási projektek.
Arie Staal, az Utrecht Egyetem ökoszisztéma-reziliencia szakértője szerint ezért nagyon fontos esetenként megvizsgálni, hogy egy adott területen milyen hatással van egy-egy növényzetváltozás a helyi és távolabbi vízkörforgásra. Nem minden zöldítés hozza meg ugyanazt az eredményt; néha többet vesz el, mint amennyit ad.
Mit tanulhatunk ebből?
- A természetes élőhelyek helyreállítása fontos klímavédelmi lépés.
- Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogyan változtatják meg ezek a beavatkozások a vízkészleteket.
- A fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen az integrált szemléletmód: egyszerre kell kezelni növényzetet, talajt és vizet.
- Kína példája jól mutatja: még egy hatalmas ország sem ússza meg következmények nélkül ezt az összetett rendszert.
Záró gondolatok
<pez a="" akkor="" annál="" az="" azt="" azt,="" bonyolultabb="" bárhol="" csak="" de="" ebben="" egy="" egyszerűen="" együtt="" elem="" elég="" engem="" ennél="" ez="" fa="jobb”," fel="" fenntartható="" ha="" hanem="" hittem="" hogy="" hogyan="" hálózat="" is="" jobb="" jövőt="" kell="" komplex="" kínáról="" legyen="" lesz="" láthatóan="" meglepett:="" minden="" minél="" máshol="" működik="" nem="" nő="" p="" rendszerben.
Te mit gondolsz erről? Látsz lehetőséget arra, hogy más országok is tanuljanak ebből? Vagy szerinted ez inkább figyelmeztetés arra nézve, hogy ne ugorjunk fejest minden zöldítő projektbe? Írd meg kommentben!
