Nemrégiben Bill Gates egy emlékezetes memoárban azt állította, hogy a klímaváltozás nem fogja az emberiség végét jelenteni. Szerinte az emberek a következő évtizedekben is képesek lesznek élni és boldogulni a Föld legtöbb pontján. „Katasztrófa-várakozásnak” nevezte azt a hozzáállást, amely szerint a világ hamarosan összeomlik. Hasonlóan fogalmazott Michael Mann klimatológus és Peter Hotez gyermekorvos is, akik elutasítják a „doomizmust” – vagyis azt a végzetes pesszimizmust, amely drámai, de alátámaszatlan jóslatokkal riogat, mint például az összeomló jégtakarók, megállíthatatlan felmelegedés vagy az emberi faj közeli kihalása.
De vajon van-e valós alapja annak, hogy a klímaváltozás az emberi faj kihalásához vezethet?
A kulcs ebben a kérdésben az atmoszférában lévő szén-dioxid szintjének folyamatos növekedése, amit elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetése okoz. Bár az üvegházhatású gázok kibocsátása változhat – néha csökken, néha nő –, a légköri szén-dioxid mennyisége mégis folyamatosan emelkedik. Ez azért van így, mert a kibocsátott szén-dioxid egy része elképesztően hosszú ideig, évszázadokon át bent marad a légkörben. A mai napig kibocsátott szén-dioxid teljes eltűnése több ezer évbe telik majd.
Ezért nem meglepő, hogy a légköri szén-dioxid szintje folyamatosan nő, és ezzel együtt gyorsuló ütemben emelkedik a globális átlaghőmérséklet is. A hajtóerő pedig nem más, mint a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és felhasználásának folyamatos növekedése, valamint az ebből fakadó hatalmas energiaigény. Egyetlen ország sem akarja vállalni azt az óriási politikai és gazdasági kockázatot, hogy visszafogja ezt a termelést – ezt jól mutatja például a legutóbbi COP30 klímakonferencia gyenge eredménye is, ahol még csak szóba sem került a fosszilis energiahordozók szerepe.
A fosszilis tüzelőanyagok nélkülözhetetlensége
A világ energiaellátásának túlnyomó többsége még mindig fosszilis forrásokból származik. Ezek biztosítják az élelmiszertermelést, az otthonaink fűtését-hűtését, közlekedést és minden más alapvető szükségletet. A megújuló energiaforrások aránya még mindig csak csekély százalékot tesz ki – ez pedig azt jelenti, hogy egy gyors és radikális átállás jelenleg elképzelhetetlennek tűnik.
Katasztrofális következmények: már most is itt vannak
A globális szén-dioxid-szint és hőmérséklet növekedése már most drámai hatásokkal jár. Egyre gyakoribbak és pusztítóbbak a erdőtüzek, lassan eltűnik a Nagy-korallzátony, az Amazonas esőerdő ökoszisztémája összeomlás előtt áll, miközben az Antarktisz és Grönland jégtakarói olvadnak.
Ezek miatt a tudósok egyre gyakrabban beszélnek úgynevezett „tipping pointokról” – olyan fordulópontokról, amelyek után ezek az ökoszisztémák már nem képesek helyreállni. Csakhogy ezek a pontok már rég túl vannak lépve! Amint kialakulnak például azok a szárazságok, amelyek hatalmas erdőtüzeket okoznak, azok nem fognak maguktól elmúlni. Amint elkezdődött az óceánok melegedése és savasodása, ami elpusztítja a korallokat, azok soha nem térnek vissza korábbi állapotukba.
Az Amazonas esőerdő pusztulása sem fordítható vissza már – ahogy az olvadó jégtakarók sem állnak meg maguktól. A Föld nem fog lehűlni magától; sőt, ezek a folyamatok egymást erősítő visszacsatolásokkal gyorsulnak tovább:
- Erdőtüzek további szén-dioxidot bocsátanak ki.
- Az esőerdők pusztulása forróbb, szárazabb szavannává alakul át, ami kevesebb csapadékot eredményez.
- Olvadó jégtakarók sötétebb vízfelszínt és szárazabb földet tárnak fel, amelyek több hőt nyelnek el.
Milyen melegedés várható?
A jelenlegi politikák mellett előreláthatólag 2,1-3,3 Celsius-fokos globális felmelegedés várható még ebben a században. Ez már önmagában is súlyos következményekkel járhat: hőhullámokkal, extrém aszályokkal, áradásokkal és társadalmi feszültségekkel.
Ha viszont minden ismert fosszilis tüzelőanyagot elégetünk – ami sajnos nem kizárt –, akkor akár 10 fokos felmelegedést is elérhetünk. Ez olyan mértékű változás lenne Rachel Warren környezetbiológus szerint, ami meghaladná az emberi alkalmazkodóképesség határait sok helyen a világon. Az ökoszisztémák szolgáltatásai pedig összeomlanának – vagyis azok az alapvető természeti rendszerek, amelyekből élelmet és tiszta vizet kapunk.
Milyen következményekkel járhat mindez?
A hőmérséklet emelkedése nem csak kellemetlen melegeket jelent majd nyáron. Megnövekednek majd az extrém időjárási események: gigantikus aszályok (megadroughts), pusztító erdőtüzek, árvizek és szuperviharok lesznek mindennaposak. Emellett nőni fog az egészségügyi kockázatok száma: környezetszennyezésből eredő betegségek terjedése várható, valamint új járványok megjelenése is elképzelhető.
Sőt mi több: ezekhez társulhatnak társadalmi konfliktusok és akár háborúk is – hiszen egyre kevesebb lesz az ivóvíz és élelem bizonyos régiókban. Az egész civilizációnk fennmaradása komoly veszélybe kerülhet.
Miért tagadják mégis sokan ezt a sötét forgatókönyvet?
Bill Gates mellett Michael Mann és Peter Hotez is óvatosan bánik azzal az elképzeléssel, hogy klímaváltozás miatt kihalhatunk. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy egyikük sem mérnök vagy politikai szakember – így kevésbé látják át azt a technológiai-gazdasági-politikai komplexitást és akadálytömeget, ami egy fosszilis energiahordozóktól való radikális elszakadást megnehezít.
Gates maga is bevallja könyvében (How to Avoid a Climate Disaster), hogy ő inkább mérnöki szemlélettel közelít: „Nem vagyok politikatudós; nincs megoldásom arra, hogyan kezeljük ezt politikailag.” Ugyanakkor tisztában van vele: „Valami óriásit kell véghezvinnünk nagyon gyorsan – olyat, amit még soha nem tettünk meg.” Ehhez rengeteg tudományos áttörésre van szükség és olyan közös akarat kialakítására is, ami ma még nincs meg.
Az optimizmus csapdája
Egy másik magyarázat lehet az úgynevezett „optimista torzítás”: amikor hajlamosak vagyunk túlbecsülni pozitív események bekövetkeztét és alábecsülni negatívakat. Vagy ahogy Günther Anders filozófus fogalmazott: apokaliptikus vakságban szenvedünk – képtelenek vagyunk elképzelni saját történelmünk végét.
A brit újságíró George Monbiot ezt így látja: ezek az optimisták valójában nem tagadják ugyan a klímaváltozás tényét – hanem annak politikai-gazdasági következményeit nem hajlandók elfogadni. „Ez egy Disney-változat” – mondja –, ahol egy egyszerű történetet mesélnek el boldog befejezéssel annak érdekében, hogy hatalomra vágyóknak kedvezzenek.
Kihalás vagy túlélés? A jelenlegi pálya
A valóság azonban makacs dolog: ha továbbra is ilyen ütemben növekszik majd a légköri szén-dioxid mennyisége és ezzel együtt globális hőmérsékletünk is emelkedik – akkor bizony könnyen lehet, hogy tényleg egy olyan úton járunk mostanság, amely végül akár emberi kihaláshoz vezethet.
Ezt írta Dennis Meredith The Climate Pandemic című könyvében: „A klímaváltozás olyan fenyegetést jelent emberi túlélésünkre nézve, amellyel eddig soha nem kellett szembenéznünk.” És ez nem csak ijesztgetés vagy pesszimista jóslat – hanem tudományosan alátámasztott figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy milyen irányba tartunk.
Zárszóként
Szerintem fontos mindkét oldal véleményét meghallgatni: Gates optimizmusa segíthet abban, hogy ne essünk kétségbe esésbe; ugyanakkor Mannék és Meredith figyelmeztetései nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül azt a valós veszélyt semmilyen politikai vagy gazdasági érdek miatt.
Kérdés tehát neked is: hogyan képzeled el saját jövődet ebben a változó világban? Mennyire hiszel abban, hogy képesek leszünk időben cselekedni? És vajon meddig húzhatjuk még ezt az élet-halál játszmát?
Forrás: https://researchexplainer.com/2025/12/06/what-would-human-extinction-from-climate-change-look-like/
