Az ENSZ figyelmeztetése szerint az éghajlatváltozással összefüggő természeti katasztrófák és konfliktusok miatt az elmúlt tíz évben mintegy 250 millió ember kényszerült elhagyni otthonát világszerte. Ez a drámai adat a 30. éves ENSZ Klímaváltozási Konferencia (COP30) nyitó napján jelent meg, amelyet idén Brazíliában rendeznek meg.
A klímaváltozás hatása a menekültekre és belső elvándorlókra
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által kiadott No Escape II: The Way Forward című jelentés rávilágít arra, hogy az időjárással összefüggő katasztrófák az elmúlt évtizedben naponta átlagosan több mint 67 000 embert kényszerítettek belső vándorlásra. Ez összesen körülbelül 250 millió belső menekültet jelent.
A klímaváltozás nemcsak önmagában okoz problémákat, hanem súlyosbítja a már meglévő nehézségeket is, különösen azok számára, akik konfliktusok vagy egyéb okok miatt már elmenekültek otthonukból. Az UNHCR jelentése hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás tovább növeli a kihívásokat mind az érintett személyek, mind pedig az őket befogadó közösségek számára, különösen a törékeny és konfliktus sújtotta térségekben.
Földrajzi példák és jövőbeli előrejelzések
A jelentés számos konkrét példát említ az elmúlt időszak természeti katasztrófáira: dél-szudáni és brazil árvizek, Kenyában és Pakisztánban tapasztalt rekord hőmérsékletek, valamint Csád és Etiópia vízhiánya. Ezek a jelenségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy emberek milliói veszítsék el otthonaikat.
A jövő sem ígér könnyebbséget: előrejelzések szerint 2040-re azoknak az országoknak a száma, amelyek extrém klímahatásoknak vannak kitéve, háromról 65-re nő. Ezek az országok jelenleg több mint 45%-át adják azoknak az embereknek, akik konfliktus miatt menekültek el otthonukból.
Az UNHCR főbiztosa, Filippo Grandi így fogalmazott: „Az extrém időjárási események lerombolják az otthonokat és megélhetést, újabb menekülésre kényszerítve olyan családokat is, akik már korábban is erőszak elől menekültek. Ezek az emberek hatalmas veszteségeken mentek keresztül, most pedig ismét ugyanolyan nehézségekkel és pusztítással néznek szembe.”
A jelentés kiemeli továbbá, hogy 2050-re a világ legforróbb 15 menekülttábora – amelyek többek között Gambiában, Eritreában, Etiópiában, Szenegálban és Maliban találhatók – évente közel 200 napot fognak extrém hőségstresszel tölteni.
A klímaváltozás elleni fellépés gyengülő elkötelezettsége
Bár a klímaváltozás hatásai egyre súlyosabbak, a globális fellépés iránti elkötelezettség sajnos gyengülni látszik. Az UNHCR reméli, hogy a COP30 konferencia Brazíliában új lendületet adhat az éghajlatváltozás elleni harcnak.
Kiemelten aggasztó fejlemény volt az Egyesült Államok részéről tapasztalható támogatáscsökkenés: Donald Trump elnöksége alatt Washington jelentős mértékben csökkentette külföldi segélyeit. Korábban az USA biztosította az UNHCR költségvetésének több mint 40%-át. Más nagy donorországok is szigorították pénzügyi hozzájárulásaikat.
Filippo Grandi hangsúlyozta: „A finanszírozás csökkenése súlyosan korlátozza képességünket arra, hogy megvédjük a menekülteket és a belső menekülteket az extrém időjárási események hatásaitól.” Hozzátette: „Annak érdekében, hogy megelőzzük további kitelepítéseket, a klímafinanszírozásnak el kell jutnia azokhoz a közösségekhez, amelyek már most is a peremhelyzetben élnek. Ez a COP konferencia valódi cselekvést kell hogy eredményezzen, nem üres ígéreteket.”
A COP30 konferencia és globális viták
Körülbelül 50 000 résztvevő érkezik több mint 190 országból Belembe, az Amazonas esőerdő szívébe, hogy megvitassák a klímakatasztrófa mérséklésének lehetőségeit.
Egyik kiemelt témája lesz az Európai Unió Szén-dioxid Határkiegyenlítő Mechanizmusa (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM), amely célja a „szén-dioxid-kiszivárgás” megakadályozása. Ez azt jelenti, hogy olyan importőröknek kell fizetniük az EU-ban előírt kibocsátási árakat karbonintenzív termékek – például acél vagy cement – esetében, akik nem uniós országokból szállítanak be.
Míg az EU ezt környezetvédelmi eszközként mutatja be a zöldebb gazdasági gyakorlatok ösztönzésére, addig kritikusai – köztük nagy kereskedelmi partnerek mint az USA és Kína – protekcionista lépésként értékelik. A fejlődő országok pedig attól tartanak, hogy ez igazságtalanul helyezi át rájuk a klímavédelmi intézkedések anyagi terheit.
Összegzés
A klímaváltozás és annak következményei egyre inkább összekapcsolódnak a globális biztonsági kihívásokkal. Az elmúlt évtizedben több százmillió ember vált belső menekültté időjárási katasztrófák miatt. A helyzet súlyosbodik, miközben a nemzetközi támogatás csökkenése akadályozza a hatékony segítségnyújtást.
A COP30 konferencia kulcsfontosságú lehet abban, hogy újra fókuszba kerüljön a klímaváltozás elleni globális fellépés szükségessége – különösen azok védelmében, akik már most is kiszolgáltatott helyzetben vannak.
