Több ezer tudós 113 országból egyértelműen jelzi, hogy a kutatói munka terhei folyamatosan növekednek. Az Elsevier által készített 2025 Researcher of the Future jelentés alapján a kutatók egyre nagyobb nyomást éreznek a publikálásra, miközben az erre fordítható idő és erőforrások egyre szűkösebbek.
A kutatók véleménye a publikálási nyomásról és az időhiányról
A felmérésben részt vevő 3,200 kutató közül mintegy 68% úgy nyilatkozott, hogy a publikálási nyomás nagyobb, mint két-három évvel ezelőtt volt. Ezzel szemben csak 45% gondolja úgy, hogy elegendő ideje van a tényleges kutatásra.
Ez az arány sokakat meglephet, hiszen a válaszadók között többen is megjegyezték, hogy az időhiány fő oka nem csupán a kutatási feladatok mennyisége, hanem az adminisztratív és oktatási kötelezettségek növekedése is. Emellett a finanszírozás megszerzése is egyre több energiát igényel.
“Meglepődtem, hogy 45% érzi úgy, hogy van elég ideje kutatásra. Én személyesen nem ismerek senkit, aki így érezne.” – mondja Anastasia Borschevsky, holland mérnök.
Finanszírozási bizonytalanság és regionális különbségek
A felmérés egyik legaggasztóbb eredménye, hogy mindössze 33% várja azt, hogy az elkövetkező két-három évben nőni fog a finanszírozás az adott szakterületén. Különösen drámai ez az arány Észak-Amerikában, ahol csak 11% számít finanszírozásbővülésre – ez összefügg az Egyesült Államokban idén tapasztalt példátlan kutatási támogatás-csökkentésekkel.
Claudia Suemoto, a São Paulo-i Egyetem gerontológusa így fogalmaz:
“Brazíliában különösen érzékelhető ez az egyensúlyhiány: nő a publikálási követelmény, miközben kevés az idő és forrás. Ez sokszor arra kényszeríti a kutatókat, hogy kevesebből többet hozzanak ki – ami veszélyezteti a kutatás minőségét és innovációját.”
A nemzetközi mobilitás növekvő tendenciája
A jelentés szerint majdnem minden harmadik válaszadó (30%) fontolgatja, hogy a következő két évben más országba költözik karrierje érdekében. Ez jól mutatja a tudományos munkaerőpiac dinamikáját és az egyre erősödő politikai hatásokat is.
Jacco van Loon, brit csillagász így kommentálja:
“A tudósok megszokták már az országváltást munka miatt, de manapság a politika is jelentős szerepet játszik ebben.”
Regionális különbségek a költözési hajlandóságban
- Egyesült Államok: A válaszadók közel 40%-a fontolgatja a külföldi munkavállalást – ez jelentős növekedés az előző évhez képest (+16 százalékpont).
- Kína: Ezzel szemben csak 13% gondolkodik el költözésen, ami jelentős csökkenés (-22 százalékpont) az előző évhez képest.
A kínai kormány sikeresen ösztönzi hazai tudósait arra, hogy itthon maradjanak, míg az Egyesült Államokban tapasztalható politikai légkör sokakat elriaszt – különösen azokban a témákban, ahol eltérő álláspontot képviselnek vagy ahol kérdéses a diverzitás és befogadás kérdése.
A tudósok tömeges kivándorlási szándéka az USA-ban
Egy márciusi Nature-felmérés szerint az amerikai tudósok akár háromnegyede (75%) fontolgatja külföldi munkavállalást Donald Trump elnöksége alatt. Sokuk Európát vagy Kanadát célozza meg új otthonként.
Következtetések: A jövő kihívásai a tudományos életben
A felmérés eredményei világosan mutatják: bár a tudományos közösség elkötelezett és ambiciózus, egyre nehezebb körülmények között dolgozik. A növekvő publikálási nyomás mellett komoly akadályt jelentenek az idő- és forráshiányok, valamint a bizonytalan finanszírozási helyzet.
Ezek a tényezők nemcsak a kutatók életminőségét rontják, hanem hosszú távon veszélyeztetik magának a tudománynak az innovációs képességét is. A nemzetközi mobilitás növekedése pedig azt jelzi, hogy sokan keresik azt a környezetet, ahol megfelelő támogatást és elismerést kaphatnak munkájukért.
Fontos tehát, hogy mind intézményi szinten, mind kormányzati politikákban olyan lépések történjenek, amelyek enyhítik ezeket a problémákat – különösen figyelembe véve a globális versenyt és az egyre komplexebb tudományos kihívásokat.
