A dopamin neurotranszmitter előanyaga, az L-DOPA szerepe az emberi döntéshozatalban régóta izgatja a kutatókat. Egy friss, átfogó tanulmány, amelyet a Journal of Neuroscience közölt, új megvilágításba helyezi ezt a témát, és választ ad korábbi ellentmondásos eredményekre. A kutatás kimutatta, hogy az L-DOPA növeli az emberek hajlandóságát arra, hogy nagyobb, de későbbi jutalmakra várjanak, ezzel csökkentve impulzivitásukat.
A dopamin és döntéshozatal kapcsolata
A dopamin egy kulcsfontosságú neurotranszmitter, amely számos agyi funkcióban részt vesz, különösen a motiváció és a jutalmazás területén. Az emberek döntéseik során gyakran választanak kisebb, azonnali jutalmakat a nagyobb, de későbbi jutalmakkal szemben – ezt az jelenséget időbeli diszkontálásnak nevezzük. Az erős időbeli diszkontálás magasabb impulzivitással jár együtt, és gyakran megfigyelhető olyan állapotokban, ahol a dopaminrendszer működése megváltozik, például szerhasználati zavarokban vagy viselkedési függőségekben.
A kutatás háttere és célja
Bár ismert, hogy a dopamin befolyásolja a döntéshozatalt, korábbi tanulmányok eredményei ellentmondásosak voltak: egyes vizsgálatok szerint az L-DOPA növelte az impulzív választásokat, míg mások szerint éppen ellenkezőleg hatott. Ezeknek a korábbi kutatásoknak gyakran kicsi volt a mintanagysága, ami megnehezítette az általános következtetések levonását.
A Köln Egyetem Pszichológiai Tanszékének kutatócsoportja – Dr. Elke Smith és Prof. Dr. Jan Peters vezetésével – ezért egy nagyszabású, kettős vak, randomizált placebo-kontrollált vizsgálatot végzett 76 egészséges férfi és nő részvételével. A cél az volt, hogy tisztázzák az L-DOPA hatását az időbeli diszkontálásra és a döntési folyamatokra.
A vizsgálat menete és módszerei
A résztvevők két alkalommal vettek részt a kísérletben: egyszer L-DOPA-t kaptak, egyszer pedig placebót. Mindkét alkalommal olyan döntési feladatokat végeztek el, amelyek során kisebb azonnali vagy nagyobb késleltetett jutalmak közül választhattak.
A kutatók kognitív modellezést alkalmaztak – ez egy számítógépes matematikai és statisztikai módszer –, hogy részletesebben megértsék a dopamin hatását a döntési folyamatokra. Vizsgálták többek között:
- a bizonyítékgyűjtés sebességét (az információ feldolgozásának gyorsaságát),
- a válaszadási óvatosságot (mennyire körültekintően hoznak döntést),
<li,valamint a="" li="" reakcióidőt.
Eredmények: L-DOPA csökkenti az impulzivitást
A vizsgálat megerősítette a jól ismert nagyság-hatást, vagyis azt, hogy a nagyobb jutalmak értéke kevésbé csökken az idő múlásával, mint a kisebbeké. Az L-DOPA kezelés hatására a résztvevők körülbelül 20%-kal kevésbé voltak impulzívak: hajlandóbbak voltak várni a nagyobb késleltetett jutalmakra.
Érdekes módon azonban az L-DOPA nem változtatta meg jelentősen sem a nagyság-hatást, sem pedig azt, hogy milyen gyorsan gyűjtötték össze az információkat vagy mennyire voltak óvatosak döntéseik során. Ez arra utalhat, hogy a dopamin nem alapvetően módosítja a döntési mechanizmusokat, hanem inkább azt befolyásolja, hogyan értékeljük időben eltolódva a jövőbeni jutalmakat.
Az egyéni különbségek szerepe és korábbi feltételezések vizsgálata
A kutatók továbbá megvizsgálták olyan mérőszámokat is – mint például munkamemória kapacitás, spontán szemvillanásszám és impulzivitás –, amelyekről korábban feltételezték, hogy tükrözik az alapdopaminszintet és befolyásolhatják az L-DOPA hatását. Ezeket az egyéni különbségeket különböző agyi körökben kapcsolták össze dopamin aktivitással: előfrontális területeken (kognitív kontroll) és szubkortikális régiókban (jutalmazási folyamatok).
Azonban ebben a nagymintás vizsgálatban nem találtak megbízható összefüggést ezen mérőszámok és az L-DOPA hatása között. Ez arra utalhat, hogy ezek a mutatók nem közvetlenül tükrözik az alapdopaminszintet, így használatuk indikátorként nem feltétlenül érvényes.
Kutatói összegzés és jövőbeli irányok
Dr. Elke Smith így foglalta össze: „Eredményeink azt mutatják, hogy az L-DOPA növeli az emberek hajlandóságát arra, hogy várjanak jutalmakra – ez új bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan is, hogy korábbi kis mintán végzett tanulmányok eredményei nem mindig megbízhatóak.”
„Érdekes módon nem találtunk kapcsolatot olyan gyakran használt alapdopamin-proxikális mutatókkal sem, mint például munkamemória kapacitás vagy spontán szemvillanásszám.” – tette hozzá –, „Úgy vélem ezek ugyan fontos egyéni különbségeket tükrözhetnek, de valószínűleg nem közvetlenül jelzik az alapdopaminszintet.”
Ezek az új felismerések hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük azt az agyi dopaminerg mechanizmust, amely irányítja választásainkat. Különösen fontos lehet ez olyan állapotok esetén – például függőségeknél –, ahol megváltozik a dopaminszignálás és emiatt nőhet az impulzivitás.
Dr. Elke Smith szerint „a jövőbeni kutatások fókuszálhatnak arra is majd, hogyan befolyásolja a dopamin döntéshozatalt betegpopulációkban annak érdekében, hogy új terápiás beavatkozások alapját képezzék.”
Kapcsolat és további információk
- Dr. Elke Smith
Pszichológiai Tanszék,
Köln Egyetem
Telefon: +49 221 470 7798
Email: e.smith@uni-koeln.de - Sajtókapcsolat:
Robert Hahn
Telefon: +49 221 470 2396
Email: r.hahn@verw.uni-koeln.de - Eredeti publikáció (Journal of Neuroscience)