2015-ben még úgy gondoltam, értem Lengyelország demográfiai problémáit. Az ország termékenységi rátája 1,3 gyerek/fő volt, az egyik legalacsonyabb Európában. A legtöbb lengyel pár két gyereket szeretett volna, de végül egyet vállaltak. Az okokat egyszerűnek véltem: bizonytalan munkahelyek, kevés bölcsődei férőhely, megfizethetetlen lakásárak. Fiatalon és magabiztosan vitatkoztam idősebb politikusokkal, akik azt állították, hogy ha az állam elég pénzt ad a családoknak, a nők majd szülni fognak.
A gazdasági fejlődés és a demográfiai paradoxon
Az elmúlt évtizedben Lengyelországban az állástalanság az EU legalacsonyabbjai közé esett, a jövedelmek több mint megduplázódtak, és a bölcsődei helyek száma is jelentősen nőtt. A kormány költségvetésének közel 8%-át fordítja az „800 Plus” programra, amely havi 800 zlotyt fizet minden eltartott gyermek után.
Ennek ellenére a népesség 1,5 millióval csökkent ugyanebben az időszakban. Egy millió új egyszemélyes háztartás jelent meg – csendes bejegyzések egy változó társadalmi szerződésben. 2024-ben Lengyelország termékenységi rátája 1,1-re zuhant, ezzel a világ legkevésbé termékeny országai közé került Ukrajna mellett. Az idei évben várhatóan tovább csökken 1,05-re.
A párkapcsolatok hiánya – a valódi probléma
A probléma nem csupán abban rejlik, hogy kevesebb gyerek születik – egyre többen egyáltalán nem találnak partnert. A nemek közötti konfliktusok nemcsak a gyermekvállalást akadályozzák, hanem maguknak a párkapcsolatoknak – elsősorban heteroszexuális kapcsolatoknak – kialakulását is.
Történelmileg az egyedüllét halálos volt; az „egyedüllét” szó is csak az ipari forradalom idején jelent meg az angol nyelvben. A 20. század elején kevesen maradtak hajadonok vagy nőtlenek – kevesebb mint 8% Lengyelországban, míg Angliában majdnem kétszer ennyi.
Ma azonban ez megfordult: a 30 év alatti lengyelek közel fele egyedülálló, további ötödük kapcsolatban él ugyan, de külön lakik partnerétől. Különösen a 18-24 éves korosztály érzi magát magányosabbnak bármely más korcsoportnál – még az idősebbeknél is.
A fiatalok magányossága és párkeresési nehézségei
- 2024-ben majdnem két fiatal férfiból egy nem élt szexuális életet legalább egy éve.
- A szexuális absztinencia politikailag is megosztó: jobboldali férfiak és baloldali nők körében a leggyakoribb.
- A fiatalok többsége online társkereső alkalmazásokat használ (7-ből 10-en próbálták), de csak 9% találkozott ténylegesen így párjával.
Ezek az adatok nem csupán termékenységi válságot jeleznek, hanem mélyebb kapcsolati krízist is.
A nemi konfliktusok és társadalmi változások Lengyelországban
A nemi háborúk – melyeket politikai polarizáció, társkereső algoritmusok torzításai és az autonómia-intimitás feszültsége táplál – világszerte jelen vannak. Ám Kelet-Közép-Európában különösen élesek ezek a konfliktusok három okból:
- A gyors társadalmi-gazdasági változás sebessége;
- A pszichoterápia térnyerése mint új kulturális nyelvezet;
- A kommunizmus öröksége.
1990 óta Lengyelország GDP-je nyolcszorosára nőtt fejenként (az inflációt figyelembe véve is), míg a munkanélküliség 20%-ról 2,8%-ra csökkent. Ez alapjaiban változtatta meg mindennapi életünket és tudatunkat, generációs mintázatokat döntött meg és új nemi viszonyokat teremtett.
Generációk közti feszültségek és családi normák átalakulása
A változó idők új erkölcsi normákat hoznak, amelyek bonyolítják az intergenerációs kapcsolatokat is. Nagymamám például azt tanácsolta nekem, hogy ne menjek Cambridge-be tanulni, mert elveszíthetem kedvesemet; anyám viszont támogatta tanulmányaimat, de óvott az angliai diákhitel felvételétől.
Krakóban partnerem szülei inkább arra ösztönözték őt, hogy befejezze mesterképzését, mintsem kockáztassa egy vállalkozás indítását. Sok barátom számára a felnőttkor azt jelenti, hogy nem szüleiktől tanulnak, hanem nekik kell elmagyarázniuk nekik a világot.
A család szerepének átalakulása és elhidegülés
Amikor a berlini fal leomlott, kevesebb mint 6% volt az out-of-wedlock születések aránya Lengyelországban – ez ötször kevesebb volt mint Nagy-Britanniában. Azóta azonban sok fiatal inkább választja a távolságot a kötelesség helyett.
Becslések szerint akár minden negyedik 45 év alatti lengyelnek nincs kapcsolata apjával; minden tizenharmadik pedig anyjával sem tartja a kapcsolatot (ez Nagy-Britanniában minden ötödik emberre igaz). Amikor már nincsenek példaképek otthonról, a szülőség vállalása improvizációvá válik.
Pszichoterápia térnyerése: új lelki támaszok
A család és az egyház helyett ma sok lengyel fordul pszichoterapeutákhoz. Egy évtizede még tabunak számított ez; ma viszont az állami egészségügyi szolgáltatók szerint tíz év alatt 145%-kal nőtt a pszichológiai konzultációk száma. A magánpraxisok pedig olyan növekedést produkálnak, amely még kockázati tőkebefektetőket is lenyűgözne.
Ez kulturális változás is: üzleti konferenciákon gyakran Esther Perel pszichoterapeuta tart főelőadást milliárdos alapítók mellett. A parlament most szabályozza ezt az iparágat – amelyet kritikusai „vadnyugatként” jellemeznek –, ahol lélekbúvárok keverednek életvezetési tanácsadókkal.
Nemi szerepek paradoxona Kelet-Közép-Európában
A posztkommunista régió egyszerre kevésbé és inkább egyenlő nemi szerepek tekintetében Nyugat-Európánál. A kommunizmus elutasította a polgári családmodellt és teljes foglalkoztatottságra ösztönözte a nőket; így Lengyelországban ma az egyik legkisebb az EU-ban a nemek közti bérkülönbség.
Az egyetemeken már az 1980-as évekre több nő tanult mint férfi. Ugyanakkor otthon – házasságban vagy gyermeknevelésben – konzervatív normák maradtak fenn. Így amikor nők partnert keresnek egyenrangú vagy magasabb státusszal, miközben kétharmaduk diplomás nőként lépett ki az oktatásból, ez már nehezen összeegyeztethető társadalmi valóság.
Nemi arányeltolódások és belső migráció
A férfiak és nők szó szerint más helyeken élnek: nagyvárosokban (Varsóban, Łódźban vagy Krakkóban) legalább 110 nő jut 100 férfira; míg kisebb településeken több férfi marad távolabb az új gazdaságtól és normáktól.
Következtetés: több mint pénzügyi ösztönzőkre van szükség
Lengyelország babahiánya nem oldható meg egyszerűen pénzbeli támogatásokkal vagy olcsóbb lakásokkal és bölcsődék építésével. Nem arról van szó elsődlegesen, hogy nincs akarat gyereket vállalni – hanem arról, hogy nincs képesség életet építeni valakivel együtt.
Az ország gazdasági fellendülése mögött meghúzódik egy csendes krízis: nem háború vagy nélkülözés miatt szenvedünk, hanem azért mert nem tudjuk megtanulni együtt élni egymással; megtalálni egymást; fenntartani az intimitást egy olyan társadalomban, ahol túl jól megtanultunk önállóan boldogulni.