Ha te is úgy érzed, hogy a globális klímaválság megoldása nem csak a saját országunkon múlik, hanem azon is, hogy mások mit tesznek, akkor nem vagy egyedül. Egy friss, 2025-ben publikált nemzetközi kutatás éppen ezt vizsgálta: vajon hogyan hat az emberek véleménye arról, hogy más országok mennyire tesznek a klímaváltozás ellen, arra, hogy ők maguk mennyire támogatják saját hazájukban a klímapolitikákat?
A kutatás háttere: Miért fontos a kölcsönösség a klímavédelemben?
A klímaváltozás hatásait szinte mindenhol érezzük már a világon, mégis az üvegházhatású gázok kibocsátása globálisan nem csökken – sőt, 2024-ben még nőtt is az előző évhez képest. Ez azért aggasztó, mert az elmúlt ötven évben sem sikerült elérni a kibocsátások csúcsát.
Az egyetlen járható út a kormányok ambiciózus és hatékony intézkedésein keresztül vezet. Például az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU ETS) 2008 és 2016 között több mint egymilliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást akadályozott meg – ez az európai kibocsátások majdnem 4%-a volt ebben az időszakban.
De ha összességében nézzük, az emberiség jelenlegi erőfeszítései messze nem elegendőek. A helyi és állami kormányzatoknak most kellene egy hatalmas ugrást végrehajtaniuk a kibocsátáscsökkentő intézkedések terén.
Miért számít a közvélemény támogatása?
A politikai döntések mögött mindig ott áll a társadalom véleménye. Ha az emberek nem támogatják egy adott intézkedést – például egy karbonadót –, akkor azt nehéz bevezetni vagy fenntartani. A francia Sárga Mellény mozgalom például részben azért robbant ki, mert sokan igazságtalannak érezték a karbonadó bevezetését.
Ezért kulcsfontosságú megérteni, mi motiválja az embereket arra, hogy támogassák vagy elutasítsák a klímapolitikákat.
A kutatás fókusza: Más országok erőfeszítéseinek megítélése
A tanulmány egyik legérdekesebb kérdése az volt: vajon az emberek támogatása saját országuk klímapolitikái iránt függ-e attól, hogy szerintük más országok mennyire tesznek hasonló erőfeszítéseket? Ez a kölcsönösség elvén alapul – ha „ők” csökkentenek, akkor „mi” is hajlandóbbak vagyunk csökkenteni.
Eddig főként azt vizsgálták, hogy kormányzati vezetők hogyan reagálnak egymás lépéseire. De vajon az átlagemberek is így gondolkodnak? Ez volt az egyik fő kérdés.
Korábbi kutatások és hiányosságok
Bár korábban is voltak olyan vizsgálatok, amelyek hipotetikus helyzetekben mutatták, hogy az emberek érzékenyek más országok lépéseire, ezek nem mérték közvetlenül azt, hogy valójában hogyan látják más országok erőfeszítéseit. Ráadásul sok esetben csak általános támogatást mértek nem pedig konkrét politikákhoz való viszonyt.
Egyes felmérések szerint sokan támogatnák hazájuk klímaintézkedéseit akkor is, ha más országok nem tennék ugyanezt. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen érzéketlenek lennének más országok lépéseire – sőt, kísérleti eredmények azt mutatják, hogy ha valaki úgy gondolja, más országok nem járulnak hozzá eléggé, akkor ő maga is kevésbé támogatja a saját országának erőfeszítéseit.
A kutatás módszertana: Négy nagy kibocsátó országban
A kutatók négy országból gyűjtöttek adatokat: Kínából, Indiából, Japánból és az Egyesült Államokból – mindegyik jelentős kibocsátó. Összesen négyezer ember vett részt (országonként ezer fő), akik reprezentatív minták voltak életkor és nem szerint.
A résztvevők többek között arról nyilatkoztak:
- Mennyire tartják valószínűnek, hogy más országok jelentős lépéseket tesznek?
- Mennyire hiszik el, hogy más kormányok hajlandóak cselekedni?
- Milyen erőfeszítést látnak Kína, USA, India, Oroszország, Japán és az EU részéről?
- Mennyire érzik magukat személyesen felelősnek vagy erkölcsi kötelességüknek a klímaváltozás elleni fellépést?
- Mennyire támogatnák hazájuk klímaintézkedéseit akkor is, ha más országok nem tennék ugyanezt?
- Milyen mértékben támogatnak konkrét kibocsátáscsökkentő politikákat saját hazájukban?
Mit mutattak az eredmények?
Általános optimizmus Kínában és Indiában
Kínában és Indiában általában optimistábbak voltak az emberek abban a tekintetben, hogy más országok tesznek-e lépéseket. Ezzel szemben Japánban és az Egyesült Államokban inkább közepes vagy pesszimistább vélemények domináltak.
„Ők csökkentenek – mi is csökkentünk”
A legfontosabb eredmény: azok az emberek, akik úgy vélték, hogy más országok komoly erőfeszítéseket tesznek a klímaváltozás ellen (például Kína vagy az EU részéről), nagyobb valószínűséggel támogatták saját hazájukban is a szigorúbb klímapolitikákat.
Ezt nevezzük „They Reduce, We Reduce” (Ők csökkentenek – mi is csökkentünk) hipotézisnek. Ez azt jelenti: ha hiszel abban, hogy mások is hozzájárulnak a közös ügyhöz, te magad is hajlandóbb vagy áldozatot hozni.
Egyéni különbségek: Ki hajlandó feltétel nélkül cselekedni?
Nem mindenki reagál ugyanúgy erre. Akik erős erkölcsi kötelességet éreznek (például bűntudatot vagy személyes felelősséget), azok inkább feltétel nélkül támogatják a hazai intézkedéseket – függetlenül attól, mit tesznek más országok.
Ezzel szemben azok számára fontosabb lehet „a kölcsönösség”: csak akkor támogatják hazájuk lépéseit teljes mellszélességgel, ha úgy érzik, más államok is hozzájárulnak.
Mit jelent mindez gyakorlatban?
Ha szeretnénk növelni a társadalmi támogatottságot itthon egy-egy újabb szigorúbb klímapolitika bevezetésére (legyen szó karbonadóról vagy megújuló energia támogatásáról), érdemes lehet hangsúlyozni azt is kommunikációban:
“Nézd csak! Más nagy államok már komolyan veszik ezt – mi sem maradhatunk le.”
A kölcsönösség érzete motiváló lehet azok számára is, akik amúgy bizonytalanabbak vagy csak akkor hajlandók áldozatot hozni, ha látják: „mindenki húzza a maga részét”.
Korlátok és további kérdések
- Kölcsönös ok-okozati viszony: Nem tudjuk biztosan megmondani ebből a keresztmetszeti felmérésből, hogy melyik ok melyik okozója – lehet például az is, hogy aki eleve támogatja a klímapolitikát itthon, annak optimistább képe van másokról is.
- Kulturális különbségek: Az eltérő kulturális háttér és élethelyzetek miatt Kína és India lakói optimistábbak lehetnek; ezt érdemes mélyebben vizsgálni.
- Különböző országokra való reagálás: Vajon minden országról alkotott kép egyformán hat? Például amerikai válaszadók inkább Kína erőfeszítéseit tartották fontosnak; japán válaszadók pedig Kína és EU lépéseit. Ez geopolitikai tényezők miatt érdekes kérdés lehet.
- Politika-specifikus vizsgálatok hiánya: A jelen kutatás általános képet adott arról, hogyan látják más országokat; de még várat magára annak feltárása, hogy például egy adott karbonadó bevezetésének megítélése mennyiben függ attól, hogy hány ország vezette már be ugyanezt.
- Kutatási irányok: Jövőbeni longitudinális vagy kísérleti vizsgálatok segíthetnek tisztázni az ok-okozati kapcsolatokat és finomítani a stratégiákat.
Zárszó
Szerintem ez a kutatás nagyon izgalmas ablakot nyit arra vonatkozóan, hogyan gondolkodunk globális problémákról lokális döntések tükrében. Nem meglepetés talán senkinek sem: ha azt látjuk körülöttünk – legyen szó akár barátokról vagy akár államokról –, hogy mindenki igyekszik tenni valamit egy közös ügy érdekében, mi magunk is könnyebben mozdulunk előre.
De vajon meddig tart ez? És milyen szerepet játszanak ebben személyes értékeink? Ezekkel kapcsolatban még rengeteg kérdés vár válaszra. Egy biztos: ha tényleg globális összefogásra van szükségünk – ahogy azt mindannyian tudjuk –, akkor először talán jobban kellene látnunk egymás erőfeszítéseit és elismerni őket. Mert ahogy ez a kutatás címe is mondja: „Ők csökkentenek – mi is csökkentünk.”
Forrás: https://journals.plos.org/climate/article?id=10.1371/journal.pclm.0000755
