Ha te is elmúltál negyven, vagy épp most küzdesz a menopauza kellemetlen tüneteivel, biztosan hallottál már a menopauza hormonpótlásról, vagyis az MHT-ról. De vajon tényleg olyan veszélyes ez a kezelés, mint ahogy azt régen állították? És hogyan hat az agyadra? Engedd meg, hogy egy kicsit rendet tegyek a fejekben, mert a történet messze nem fekete-fehér.
A nagy botrány: a Women’s Health Initiative (WHI) kutatás
Az 1990-es években indult el az egyik legnagyobb női egészségügyi vizsgálat, a Women’s Health Initiative (WHI), amelynek egyik célja az volt, hogy kiderítse: vajon a menopauza hormonpótlás (MHT) nemcsak a kellemetlen tüneteket enyhíti-e, hanem védelmet nyújt-e komolyabb betegségek ellen is később az életben.
A WHI kisebb részeként futott a WHI Memory Study (WHIMS), amely kifejezetten az agy egészségére fókuszált demencia nélküli nőknél. Amikor 2002-ben megjelentek az eredmények, sokakat sokkoltak: azoknál a nőknél, akik MHT-t szedtek, nagyobb volt a szívbetegség, stroke, mellrák és demencia kialakulásának esélye. Az orvosok gyorsan leállították a kezelést javaslását, és az MHT szinte eltűnt a köztudatból.
Miért nem volt teljes a kép?
Az eredmények nem voltak hamisak – valóban kimutatták bizonyos kockázatokat –, de azóta újra és újra átnézték ezeket az adatokat. Kiderült ugyanis, hogy nem mindegy, mikor kezdik el szedni az MHT-t, milyen típusú hormont használnak, és milyen formában. A mai szakértők már abban egyetértenek, hogy ha valaki körülbelül a menopauza idején kezdi el az MHT-t, és nincs egészségügyi ellenjavallata, akkor az előnyök gyakran meghaladják a kockázatokat.
Az viszont még mindig sok félreértés övezi ezt a témát – különösen azt illetően, hogyan hat az MHT az agyra.
Mítosz #1: Az MHT minden nőnél növeli a demencia kockázatát
A WHIMS kutatás szerint azoknál a nőknél, akik 65 éves koruk után kezdték el szedni az MHT-t, valóban nagyobb volt a demencia kialakulásának esélye. De valljuk be: ez nem jellemző! A legtöbb nő jóval korábban – általában negyvenes-ötvenes éveiben – kezdi el használni ezt a kezelést.
Itt jön képbe egy nagyon fontos fogalom: az úgynevezett „kritikus ablak” hipotézis. Ez azt jelenti, hogy ha időben – vagyis közvetlenül a menopauza környékén – kezdjük el az MHT-t, akkor támogathatja az agy egészségét. Ha viszont évekkel később kezdjük el szedni, akkor akár növelheti is a kognitív hanyatlás és demencia kockázatát.
A WHIMS nem vizsgálta ezt az időablakot igazán jól, mert résztvevői már rég túl voltak a menopauzán és nem tapasztaltak tüneteket. Ezért ezek az eredmények nem mutatják meg azt, mi történik akkor, ha valaki „helyesen”, időben kezdi el használni az MHT-t.
Frissebb kutatások vegyes képet mutatnak: egyes nők esetében valóban jobb memória és kevesebb demenciával kapcsolatos változás figyelhető meg hosszú távon azoknál, akik időben kezdték el az MHT-t. Másoknál viszont nincs jelentős különbség sem pozitív, sem negatív irányban.
Viszont ha valaki csak hetvenes éveiben vagy még később kezd el hormonkezelést szedni – például öt évvel vagy annál többel később menopauza után –, akkor nagyobb lehet az Alzheimer-kórhoz köthető tau fehérje lerakódása az agyban.
Összefoglalva: Az MHT nem automatikusan rossz hatással van az agyra; sokkal inkább attól függ, mikor és milyen formában kezdjük el alkalmazni.
Mítosz #2: Az összes MHT ugyanúgy hat az agyra
Sokan azt hiszik, hogy létezik egyetlen „standard” hormonkezelés. Pedig messze nem így van! Az MHT-nak rengeteg fajtája létezik – különböző hormonokkal és adagolási módokkal –, és ezek mind másképp hathatnak.
A WHIMS-ben például konjugált lóserum ösztrogént (conjugated equine estrogen) és medroxiprogesteron-acetátot használtak azoknál a nőknél, akiknek még megvolt méhük. Ez egykor sztenderd kezelés volt, de ma már ritkán alkalmazzák így.
Manapság inkább a 17-beta-ösztradiolt használják – ez egy ösztrogén típus –, amely összefüggésbe hozható jobb agyi funkciókkal és alacsonyabb kognitív hanyatlási kockázattal.
A progesztogének (a progeszteronhoz hasonló hormonok), amelyeket méhtel rendelkező nőknek adnak méhrák megelőzésére, szintén befolyásolhatják az agyat. Egyes kutatások szerint támogatják annak egészségét; mások szerint viszont tompíthatják az ösztrogén védőhatását – például azt, ami segíti az emlékezést és gondolkodást támogató agysejtek működését.
Nem mindegy továbbá az sem, hogy milyen formában jut be a szervezetbe az MHT: tabletta formájában (ami átmegy a májon), tapaszokkal vagy gélekkel (amelyek bőrön keresztül szívódnak fel). Az orális tabletták például növelhetik vérrögképződés vagy magas vérnyomás kockázatát – ami rosszat tesz az agyi vérkeringésnek –, míg bőrön át felszívódó készítmények általában kevesebb ilyen mellékhatással járnak.
Lényeg: Nem minden hormonkezelés egyforma! A típus és adagolási mód nagyban befolyásolja hatását.
Mítosz #3: A WHIMS bizonyította, hogy az MHT megelőzi a demenciát
Egy ponton úgy tűnt sokak számára, mintha az MHT nemcsak tüneti kezelés lenne menopauzás panaszokra, hanem egyfajta „védőburok” is lenne demencia ellen. Ez azonban félreértésen alapul.
A WHIMS eredetileg azt vizsgálta meg, hogy csökkenti-e az MHT a demencia kialakulásának kockázatát – de ez nem ugyanaz mint megelőzés! A tanulmány nem bizonyította azt semmilyen formában. Ráadásul olyan nőket vont be vizsgálatra, akik már rég túl voltak menopauzán – így nem mutatta meg azt sem, mi történik akkor, ha valaki éppen átmegy ezen az időszakon és ekkor kezdi el használni a kezelést.
Mégis sokan túlgondolták ezt: úgy állították be mintha önmagában képes lenne megakadályozni vagy jelentősen csökkenteni volna a demencia esélyét. Pedig ez nincs így. Az MHT sosem volt tervezve arra, hogy önálló stratégiaként szolgáljon demencia ellen.
Kinek kell egyáltalán hormonkezelés?
Nem minden nőnek van szüksége vagy ajánlott hormonkezelést kapnia. Van aki simán átvészeli ezt az időszakot tünetek nélkül; másoknak viszont komoly nehézségeket okoznak például hőhullámok vagy hangulatingadozások.
Érdekes módon új kutatások szerint maguk a menopauzás tünetek is árulkodhatnak arról, milyen érzékeny lehet valaki agya az ösztrogénszint csökkenésére. Az ösztrogén ugyanis támogatja többek között a memóriát és hangulatot szabályozó agyi folyamatokat. Így aki erősebb tüneteket él át (például gyakori éjszakai izzadást vagy hangulatingadozásokat), annak talán nagyobb lehetősége van arra is, hogy érzékenyebb legyen agya öregedésére nézve.
Milyen jövő vár még ránk?
A WHIMS fontos mérföldkő volt abban a történetben, amit ma már tudunk erről a témáról – de messze nem végleges válaszokat adott. A tudomány folyamatosan fejlődik: ma már arra keressük választ többek között, hogy mikor érdemes elkezdeni pontosan az MHT-t; mely hormonok számítanak igazán; kik profitálnak belőle leginkább; és miért.
A menopauza nagyon személyes élmény. Egyes nőknek hatalmas segítség lehet ez a kezelés; másoknak pedig egyszerűen nincs rá szükségük. Egy biztos: ma már több tudással és támogatással indulhatunk neki ennek az élethelyzetnek mint valaha.
Szeretnél részt venni ebben a fejlődő kutatásban?
Kanadában például olyan tanulmányokba lehet bekapcsolódni mint a CAN-PROTECT vagy BAMBI programok. Ezek azt vizsgálják részletesen, hogyan alakítja át az MHT és maguk a menopauzás élmények hosszú távon agyunk egészségét.
Összegzésként: Az MHT nem csodaszer vagy garancia arra, hogy soha ne legyen demenciád. De megfelelő időben elkezdve és jól megválasztva segíthet abban, hogy könnyebben vészeld át ezt az élethelyzetet – akár mostani közérzeted javításával, akár hosszabb távon agyad egészségének támogatásával.
Te mit gondolsz? Tapasztaltad már magadon vagy ismerősödön ennek előnyeit vagy hátrányait? Érdemes nyitott szemmel járni ebben a témában – mert ahogy minden jó sztorinál lenni szokott: itt is folyamatosan jönnek új fejezetek.
