A mesterséges intelligencia (MI) körüli diskurzus gyakran ingadozik a lélegzetelállító techno-utópiától a közönyön át az egzisztenciális félelemig. Egyesek szerint az MI egy soha nem látott emberi virágkor hajnalát hozza el, mások csupán egy „normális technológiának” tartják, amit hasznunkra fordíthatunk, míg akadnak, akik úgy vélik, hogy végső soron az emberiséget fogja eltörölni.
De mi van akkor, ha mindhárom narratíva alapvetően félreérti a lényeget? Mi van, ha az MI nem egy külső erő, amely átírja a valóságunkat, hanem sokkal inkább egy rendkívül erős gyorsítója azoknak a gazdasági és társadalmi folyamatoknak, amelyekbe már most is be vagyunk zárva?
Az MI mint az Extraktív Kapitalizmus Csúcspontja
A tézis egyszerű: az MI, ahogyan jelenleg fejlesztik és alkalmazzák, nem forradalmi szakítás a múlttal. Ez az elmúlt ötven év extraktív kapitalizmusának betetőzése. Egy olyan eszköz, amely kivételesen alkalmas arra, hogy felerősítse a pénzügyi spekulációt, kiüresítse a valódi munkát miközben automatizálja a jelentéktelen feladatokat, pontosan árucikké tegye az emberi figyelmet és mélyítse a már most is katasztrofális egyenlőtlenségeket.
Ha ezt ellenőrizetlenül hagyjuk, az MI csak tovább növeli majd azt a gazdasági modellt, amely jelenleg is tönkreteszi világunkat.
Az „AI Kolonializmus” és a Láthatatlan Munka
Mielőtt mélyebbre merülnénk, fontos megemlíteni olyan újságírók munkáját, mint Karen Hao. Hao Empire of AI című könyvében részletesen dokumentálja az MI mögött rejlő rejtett költségeket. Feltárja az új „AI kolonializmust”, amely bolygónk erőforrásainak hatalmas fogyasztására és főként a globális délről származó gyakran láthatatlan és kizsákmányolt munkaerőre épül.
Hao vizsgálja továbbá az OpenAI belső messiási kultuszát és az általános mesterséges intelligencia (AGI) iránti hitet, amely erkölcsi igazolást szolgáltat ennek az új extraktív birodalomnak. Az AI csillogó homlokzata ezen kolonialista kizsákmányolásra épül – messze túlmutatva Szilícium-völgy határain.
A Spekulációs Láz: Az AI Instabil Pénzügyi Alapjai
Az MI jövőjének megértéséhez először követnünk kell a pénzt. A jelenlegi AI-boom elképesztő befektetési szintekkel zajlik – emlékeztetve bennünket a dotkom buborék spekulatív mániájára. Trilliók áramlanak AI laborokba, infrastruktúra-szolgáltatókhoz és chipgyártókhoz – gyakran körkörösen forgatva néhány kulcsszereplő között –, ami végtelen növekedés illúzióját kelti miközben sok szereplő számára kézzelfogható profit még várat magára.
Ez nem csupán elméleti probléma: ez a spekulációs őrület óriási nyomást generál. Amikor trilliókat tesznek fel egy technológiára, a befektetés megtérülésének igénye elsöprővé válik. A humanitárius célokat háttérbe szorítva elsődleges cél lesz a monetizáció – minden eszközzel.
A „Bullshit Jobs” Automatizálása: Értelmetlen Munkák Kivágása
Sok aggodalom övezi az MI és a munka kapcsolatát, különösen a tömeges munkanélküliség miatt. Azonban azonnali hatása inkább specifikusabb és alattomosabb lehet. A jelenlegi MI – különösen a nagy nyelvi modellek (LLM-ek) – még nem képes reprodukálni azt a komplex, kreatív vagy fizikailag megterhelő munkát, amely valódi értékteremtést jelent.
Amihez viszont kivételesen jól ért: utánozni azokat az eljárásokat és bürokratikus feladatokat, amelyek David Graeber antropológus által „bullshit jobs”-ként definiáltak – olyan munkák, amelyek értelmetlenek vagy feleslegesek.
- Flunkies: Olyan alkalmazottak, akik főként arra vannak ott, hogy feletteseiket fontosnak érezzék (például fölösleges asszisztensek).
- Goons: Aggresszív vagy manipuláló szerepet betöltők (pl. vállalati jogászok, lobbisták).
- Duct Tapers: Olyanok, akik problémákat javítanak ki, amelyeknek nem is kellett volna létezniük (pl. programozók hibajavításai).
- Box Tickers: Látszatintézkedéseket végzők (pl. olvashatatlan jelentések készítői).
- Taskmasters: Olyan vezetők vagy menedzserek, akik fölösleges munkát generálnak mások számára.
A jelenlegi MI képességei riasztó pontossággal illeszkednek ezekhez a feladatokhoz: képesek hitelesnek tűnő jelentéseket készíteni, sablonos kommunikációkat megfogalmazni vagy ismétlődő kérdésekre válaszolni – mindezt anélkül, hogy valódi intelligenciával rendelkeznének.
A Figyelem és Hitvilág Új Kihasználása: Az AI Digitális Hatalma
Az MI túlmutat a munkahelyeken; hamarosan az online platformok végső kizsákmányoló eszközévé válik. Az internet üzleti modellje ugyanis a figyelemgazdaság: olyan platformok mint Google vagy Meta nem termékeket adnak el nekünk, hanem a figyelmünket adják el hirdetőknek.
Ebből következik egy perverz ösztönzés: maximalizálni kell az elköteleződést bármilyen áron – ami Cory Doctorow által „enshittification”-ként leírt folyamatot eredményezi: először a felhasználókért dolgoznak ezek a platformok, majd visszaélnek velük üzleti ügyfelek kiszolgálására; végül pedig kizsigerelik mindkettőt saját hasznuk érdekében.
- Személyre szabott függőség: Az AI algoritmusok elemzik minden kattintásunkat és görgetésünket pszichológiai profilokat alkotva; így maximálisan függőséget okozó tartalmakat generálnak.
- “AI Slop” áradata: Végtelen mennyiségű olcsó generált tartalom – cikkek, képek és videók –, amelyek csak kattintásokat gyűjtenek és elnyomják az emberi kreativitást.
- Automatizált befolyásolás: Tömegesen létrehozható hamis személyiségek valósághű profilokkal és aktivitással; ezekkel manipulálható közvélemény mesterséges konszenzus látszatával.
A Megosztott Jólét Mítosza: Termelékenység Növekedés vs. Vagyonkoncentráció
A legcsábítóbb hazugság talán az MI-vel kapcsolatban az a hit, hogy termelékenységi nyereségei széles körű előnyökhöz vezetnek majd – rövidebb munkaidőtől kezdve univerzális alapjövedelemig.
Ez azonban veszélyesen naiv nézet.
Az 1970-es évek vége óta Amerikában drámai módon eltávolodott egymástól a termelékenység növekedése és a bérek alakulása: miközben nőtt egy dolgozóra jutó kibocsátás, a dolgozók többségének reálbére stagnált vagy csökkent. A technológiai fejlődésből származó hatalmas gazdagságot nem osztották meg igazságosan; azt inkább vállalati profitokra és részvényesi hozamokra koncentrálták.
Milyen alapon várnánk el akkor, hogy az MI másképp működjön?
Milyen Jó Dolgot Tud Tenni Az AI?
Ellenérvként gyakran felmerülnek olyan példák mint orvosi kutatás gyorsítása vagy klímamodellezés fejlesztése. Ezek valóban lehetséges előnyök lehetnek: például fehérjék hajtogatásának előrejelzésében vagy új gyógyszercélpontok megtalálásában már most is ígéretes eredményeket mutatnak bizonyos AI rendszerek.
De kérdés marad: ki fog ebből profitálni?
Például ha egy új antibiotikumot fedez fel meg egy AI rendszerrel egy gyógyszergyártó cég modellje alapján készült kutatás eredményeként, akkor azt szabadalmaztatják és piaci áron adják el – így maga a tudás is kizsákmányolási területté válik. Ugyanez igaz bármilyen más áttörésre is: ezek az eszközök ugyanabban az extraktív keretrendszerben készülnek és működnek továbbra is.
Környezeti Kihívások: Az AI Energiaigénye És Hatása
A mesterséges intelligencia számítási igényei óriásiak: egyetlen nagy nyelvi modell kiképzése annyi elektromos energiát fogyaszt el évente, mint ezer amerikai háztartás összesen. A működtetéshez szükséges adatközpontok hatalmas mennyiségű villamos energiát és vizet használnak fel – ez pedig közvetlenül növeli a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztást éppen akkor, amikor radikális dekarbonizációra lenne szükségünk.
Ezzel párhuzamosan zajlik tehát egy ismert minta: a költségeket társadalmasítjuk, míg a profitot privatizáljuk.
Következtetések És A Jövő Útja
A mesterséges intelligencia jelenlegi pályája alapvetően arra irányul, hogy felerősítse minden szinten az extrakciót – gazdasági értelemben mélyítse az egyenlőtlenségeket és társadalmi értelemben kiüresítse a munkát –, miközben hozzájárul bolygónk pusztulásához is.
Ezzel szemben a tipikus válaszok – például demokratikus „védőrendszerek” kialakítása – sajnos elégtelenek lehetnek, mert feltételezik hogy maga a rendszer alapvetően rendben van csak kisebb korrekciókra van szükség.
Kétfrontos Munka Kell
- Korlátozni kell a károkat: Meg kell akadályozni legkárosabb alkalmazások terjedését (manipulációs eszközök tiltása), vissza kell szerezni azt az értéket amit eddig elloptak (például kompenzációt kell biztosítani azoknak akik műveiket használják fel tanításra), valamint újraelosztani kell a meggazdagodott elit vagyonát progresszív adózás révén közösségi javak finanszírozására.
- Építeni kell valami újat: Erősíteni kell dolgozói jogokat nem azért hogy nagyobb szeletet kapjanak ebből a haldokló tortából hanem hogy új rendszereket hozzanak létre; támogatni kell közösségi tulajdonú infrastruktúrákat és fenntartható helyi gazdaságokat; meg kell teremteni egy poszt-növekedési világ alapjait.
Zárógondolat
Befektetőknek és filantróp vezetőknek most dönteniük kell: támogatják-e tovább ezt az extraktív modellt vagy részei lesznek annak az átmeneti munkának amely egy élhetőbb jövőt épít? Ez nem egyszerű választás; de ha nem változtatunk radikálisan irányt,a régi rendszer önmagába rohanva fog összeomlani, s nekünk készen kell állnunk arra ami utána jön.
Forrás: https://www.delta-fund.org/ai-as-accelerant-amplifying-extraction-not-escaping-it/