Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani azt a narratívát, hogy a videojátékok felelősek a fiatalok agresszív viselkedéséért. Ez a „játékkal minden baj megoldódik” reflex azonban meglepően újra és újra felbukkan, annak ellenére, hogy a videojátékokkal felnövő generációk már felnőttek, és a tudományos kutatások sem támasztják alá ezt az összefüggést. A rendőrség, irodalmi szakértők és számos tudós egyaránt cáfolja, hogy a videojátékok erőszakot okoznának.
A valóság: nincs bizonyított kapcsolat az erőszakos videojátékok és a bűnözés között
Az Egyesült Államokban az erőszakos bűncselekmények száma vagy stagnál, vagy csökken, még a tinédzserek körében is. Ez arra utal, hogy a videojátékok nem váltanak ki széles körű agresszív viselkedést. Számos tanulmány kimutatta, hogy nincs közvetlen oksági kapcsolat az erőszakos játékok és a valós erőszak között. Sőt, egyes kutatások pozitív hatásokat is feltártak, például a motorikus készségek fejlődését vagy a pszichés ellenállóképesség növekedését.
Mexikóban más a helyzet – de tényleg a videojátékok tehetnek róla?
Mexikóban azonban az elmúlt két évtizedben jelentős növekedést tapasztaltak az általános és az erőszakos bűncselekmények számában. Ennek fő okai között szerepel a kartellek által irányított bűnözés terjedése és a politikai erőszak fokozódása. Az ország kormánya azonban más irányba mutat: az erőszakos videojátékokat teszi felelőssé a növekvő agresszióért.
Az új mexikói törvény: 8% adó az erőszakos tartalmú játékokra
A mexikói Képviselőház nemrégiben elfogadott egy átfogó pénzügyi csomagot, amelynek részeként bevezetik az 8%-os adót azokra a videojátékokra, amelyek „mature” (felnőtt) tartalommal rendelkeznek. Az Insider Gaming beszámolója szerint ez az adó olyan játékokat érint, amelyek Mexikó életkori besorolási rendszerében C vagy D minősítést kaptak – ez hasonló az Egyesült Államok ESRB besorolásához.
- C besorolás: 18 éven felülieknek szóló játékok, amelyek extrém erőszakot, vérengzést és mérsékelt grafikus szexuális tartalmat tartalmazhatnak.
- D besorolás: Csak felnőttek számára engedélyezett játékok, amelyek hosszabb jelenetekben mutathatnak be hasonló tartalmakat.
A kormány érvei és azok kritikája
A törvényjavaslatot szeptemberben nyújtották be, amikor Mexikó Pénzügyminisztériuma azt állította, hogy „a legújabb tanulmányok összefüggést találtak az erőszakos videojáték-használat és a serdülők magasabb agressziószintje között, valamint negatív társadalmi és pszichológiai hatásokat, mint például elszigeteltség és szorongás.” A minisztérium egy 2012-es tanulmányt idézett megjegyzésként, amely ugyan pozitív hatásokat is említett (például motorikus tanulás és reziliencia fejlesztése), de részleteket nem közölt.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a hivatkozott tanulmányok nem voltak teljes egészében nyilvánosan elérhetők vagy részletesen idézettek. Az elmúlt tizenöt év kutatásai alapján sok szakértő rámutat arra, hogy ezeknek a vizsgálatoknak gyakran gyenge módszertani alapjai vannak. Emellett számos más kutatás nem talált oksági kapcsolatot az erőszakos játékok és a valós agresszió között.
A kérdéses paradoxon: miért adóztatni egy „problémát”?
Egy különösen érdekes kérdés merül fel: ha valóban annyira károsnak tartja ezeket a játékokat a mexikói kormányzat, akkor miért akarja őket adóztatni? Ha tényleg úgy vélik, hogy ezek miatt halnak meg emberek vagy válnak agresszívvá fiatalok, akkor miért generálnának bevételt ebből? Egy 50 dolláros játék ára így 54 dollárra nőne – vajon ez megoldja-e az állítólagos problémát?
A válasz egyértelműen nem. Ez inkább egy könnyű bűnbakképzés arra, hogy elfedjék a kormányzat kudarcait a drogkereskedelem elleni harcban és az ország biztonságának fenntartásában. Az erőszak elleni valódi intézkedések helyett egy egyszerű adóbevételeket növelő lépést választanak – mindezt azok hátán, akik már így is szenvednek.
Összegzés: valós probléma vagy politikai játszma?
A videojátékokat gyakran hibáztatják társadalmi problémákért anélkül, hogy ezt tudományosan alátámasztanák. Mexikó példája jól mutatja, hogyan lehet egy komplex társadalmi jelenséget leegyszerűsíteni és politikai célokra felhasználni. Az erőszakos videojátékokra kivetett 8%-os adó nem oldja meg sem az ország biztonsági problémáit, sem pedig nem csökkenti az agressziót – inkább csak újabb terhet ró a fogyasztókra.
Fontos tehát kritikusan szemlélni az ilyen intézkedéseket és törekedni arra, hogy valódi okokat kezeljünk valódi megoldásokkal – ne pedig könnyű bűnbakképzéssel próbáljunk meg látszatintézkedéseket hozni.