Ha már egy ideje mozogsz a tech világban, biztosan találkoztál a CB Insights híres listájával, amely a startupok bukásának okait sorolja fel. Ez az összeállítás szinte kötelező olvasmány lett az inkubátorprogramok első prezentációiban, hogy figyelmeztesse az alapítókat a „piaci igény hiánya” csapdájára. De vajon mennyire állja meg a helyét ez a lista? És tényleg az időzítés az egyik leggyakoribb bukási ok?
A startup bukások kutatása: több kérdés, mint válasz
A startupok kudarcának vizsgálata nem egyszerű feladat. Tudományos cikkek tucatjai foglalkoznak vele, de az eredmények gyakran vegyesek – egy friss tanulmány például 245 különböző bukási tényezőt azonosított. Ehhez képest a CB Insights listája inkább népszerű, mint tudományosan megalapozott. A legtöbb kategória ugyanis alapítóktól származó önbevalláson alapul, ami sokszor homályos vagy átfedő okokat eredményez.
Vegyük például a „piaci igény hiánya” és a „gyenge termék” közti különbséget – hol húzódik a határ? Vagy hogy a „pénz elfogyott” miért áll mindig az első helyen? Hiszen egy startup bukása szinte definíció szerint pénzhiányt jelent – ez olyan, mintha azt mondanánk egy elsüllyedt hajóra, hogy azért süllyedt el, mert nem úszott tovább.
Az időzítés: valódi ok vagy csak kifogás?
Egyetlen bukási ok mégis kiemelkedik számomra: a termék rossz időzítése. Sok alapító említi ezt podcastokban vagy interjúkban, amikor arról beszélnek, miért nem sikerült nekik. De mit is jelent pontosan az „időzítés”? Nem arról van szó, hogy májusban próbáltak snowboardot eladni – ennél sokkal összetettebb.
A CB Insights így definiálja ezt:
„Ha túl korán dobod piacra a terméket, a felhasználók könnyen leírhatják azt, mert nem elég jó – és ha egyszer rossz első benyomást szereznek róla, nehéz visszahozni őket. Ha pedig túl későn lépsz piacra, lehet, hogy már elmulasztottad az ablakot.”
Ebből is látszik, hogy az időzítés fogalma elég ködös. Vajon tényleg csak arról van szó, hogy túl korán vagy túl későn léptél piacra? Vagy inkább arról, hogy technológiailag még nem volt kész a termék? Egy Calxeda nevű cég példája jól mutatja ezt: „Túl gyorsan haladtunk ahhoz képest, ahogy az ügyfeleink tudtak lépni. Olyan technológiával dolgoztunk, ami még nem volt igazán kiforrott.”
Az időzítés mint kifogás?
Sokan úgy érzik, hogy tudták, mit csinálnak – jó ötletük volt és megfelelő termékük –, csak éppen túl előre jártak. A világ még nem állt készen rájuk. Ez egy kényelmes magyarázat arra, hogy ne kelljen beismerni: talán nem volt elég jó a termék vagy nem jól célozták meg a piacot.
Ezért tartom az időzítést gyakran egyfajta „ernyőfogalomnak”, ami megvédi az alapítók egóját: „Nem mi rontottuk el, hanem a piac nem volt kész.” De vajon tényleg van ilyen eset?
Vissza a múltba: mikor igazán számít az időzítés?
Ahhoz, hogy eldöntsük, mikor valóban az időzítés okozza egy innováció bukását, érdemes visszanézni régebbi példákra – olyanokra is, amelyeknél már van távolabbról nézett tapasztalatunk.
A General Magic és az első „okostelefon” kudarca
1994-ben indult el General Magic nevű startup egy olyan eszközzel, ami ma modern okostelefonnak számítana: internetkapcsolat, alkalmazások, telefonhívások és még emojik is voltak rajta. A csapatban olyan nevek dolgoztak később nagy sikereket elérve (például Pierre Omidyar az Ebay alapítója vagy Tony Fadell az iPod atyja). Mégis hatalmas bukás lett belőle.
- A készülék lassú volt.
- Akkumulátora gyenge.
- Az internethez kábel kellett (igen, mobilitás nullán).
- A Motorola verzió adatátviteli sebessége nevetségesen alacsony volt (4800 bps).
- A kijelző gyenge fényviszonyok között.
- Az ára akkori értéken kb. 800 dollár volt – mai árfolyamon majdnem kétezer.
Tony Fadell szerint valóban rossz volt az időzítés. De ha jobban megnézzük: nem inkább arról van szó, hogy technológiailag még nem állt készen semmi arra, amit elképzeltek? Ez inkább tervezési hiba vagy technológiai éretlenség kérdése.
A hidrogén üzemanyagú autók hosszú kálváriája
A hidrogén mint alternatív üzemanyag már több mint két évszázada ígéretes ötletnek számít. Az ezredforduló környékén hatalmas hype övezte: háromszor annyi energiát tartalmaz mint a benzin és százszor többet mint egy elektromos autó akkumulátora.
Az autógyártók sorra jelentették be hidrogénes terveiket – aztán jött a csalódás. Az infrastruktúra hiánya, magas költségek és tárolási problémák miatt ma is csak kísérleti fázisban vannak ezek a járművek. Az Airbus például leállította hidrogénes repülőgép fejlesztését.
Itt sem igazán lehet azt mondani, hogy rosszul időzítették volna bevezetést – egyszerűen technológiai plafonba ütköztek. Ez inkább műszaki kihívás mint stratégiai hiba.
Társadalmi ellenállás és innováció: Google Glass esete
2012-ben mutatta be a Google Glass-t – egy viselhető okoseszközt kamerával és érintőképernyővel. Bár működött valamennyire (bár sokan panaszkodtak hibákra), hamarosan leállították a projektet.
A probléma itt nem csak technológiai volt: társadalmi ellenállás is megjelent. Senki sem szerette volna állandó megfigyelés alatt érezni magát; még külön gúnynevet is kapott azok miatt („glasshole”).
Mégis ma már vannak hasonló eszközök (például RayBan Meta Glasses), bár ezek inkább niche termékek. A Google Glass hiányzott azokból az alapvető funkciókból is, amik igazán vonzóvá tették volna.
Kultúra kontra technológia: Az első liftgombok története
Egy kevésbé ismert példa: az első liftek kezelése kézi vezérléssel történt – liftfiúk irányították őket! Ez biztonságérzetet adott az utasoknak és társasági szerepet töltött be.
Az automata gombokat ugyan már korán feltalálták (1900-as évek eleje), de csak fél évszázaddal később terjedtek el igazán – részben azért mert sokan féltek attól, hogy baj lesz nélküle. Egy nagy New York-i liftfiú sztrájk után azonban gyorsultak az események: gazdasági károk miatt épületüzemeltetők inkább megbízhatóbb automatizálást választottak.
Itt tehát valóban társadalmi ellenállásról beszélhetünk – ami miatt egy működő technológia mégsem terjedt el rögtön. Ez talán valódi „rossz időzítés”, de inkább kulturális kérdés volt.
Miért használják mégis olyan gyakran kifogásként az időzítést?
Saját tapasztalataim alapján soha nem hallottam olyan alapítótól semmit hasonlót:
“Talán várnunk kéne még öt-hét évet mielőtt piacra lépnénk.”
A startupok általában egyetlen ötletre koncentrálnak; nincs több termékük vagy stratégiájuk közül választani. Így nincs igazi lehetőségük halasztani vagy újratervezni hosszabb távon.
Amikor tehát valaki azt mondja: „rossz volt az időzítés”, gyakran csak azt jelenti: alábecsültük mennyi idő kell ahhoz, hogy piac vagy infrastruktúra fejlődjön. Ez azonban utólagos magyarázatnak jó lehet – de nem stratégiai döntésnek.
Következtetés: Az időzítés mítosza
Összességében úgy látom, hogy az „időzítés” gyakran pontatlan magyarázat arra, miért buktak el startupok. Inkább egy gyűjtőfogalomként szolgál arra, hogy ne kelljen szembenézni mélyebb problémákkal:
- Technológiai éretlenség vagy túl korai alkalmazás
- Műszaki plafonba ütközés
- Társadalmi ellenállás vagy kulturális akadályok
- Pénzügyi források hiánya vagy rosszul megválasztott piac
Az „időzítés” sugallja ugyanazt is: mintha lenne valami kontrollod ezen múlva – pedig legtöbbször csak azon dolgozol kétségbeesetten, hogy egyáltalán működjön valami.
Te mit gondolsz?
Eljutottál idáig? Köszi! Ha tetszett ez a mélyebb elemzés vagy van véleményed róla (vagy akár vitatkoznál), dobj egy lájkot vagy kommentet! Szeretem hallani más nézőpontokat is – mert végülis erről szól minden innovációs sztori: tanulni egymástól.
Forrás: https://www.doctormarket.fit/p/debunking-the-timing-myth
