Ha valaha is bosszankodtál azon, hogy egy készülékedet nem tudod megjavítani, mert a gyártó nem adja ki hozzá az alkatrészeket vagy a javítási útmutatót, akkor már ismered a “right to repair”, vagyis a javításhoz való jog lényegét. Ez az elképzelés arról szól, hogy a fogyasztóknak joguk legyen saját eszközeik karbantartásához, javításához és módosításához – akár otthon, akár szakember segítségével. Sőt, ez az ötlet olyan népszerű lett az Egyesült Államokban, hogy még a Kongresszus kétpárti támogatását is megkapta.
De vajon mi történik, ha ugyanezt a jogot kiterjesztenénk a katonai felszerelésekre? Gondolnád, hogy egy egyszerű ötlet, mint például hogy egy katona maga javíthassa meg a saját fegyverét vagy műszaki eszközét harci helyzetben, simán átmegy? Hát nem. A hadipari komplexum közbelépett, és sikeresen kisöpörte ezt a részt az idei Nemzeti Védelmi Engedélyezési Törvényből (NDAA).
A titkos tárgyalások és a lobbi befolyása
Nemrég derült ki, hogy egy zárt ajtók mögötti konferencián döntöttek erről: a legfelsőbb kongresszusi vezetők – köztük a védelmi bizottságok elnökei, Mike Johnson házelnök és John Thune szenátusi többségi vezető – egyeztettek arról, hogy kihúzzák ezt az igen népszerű javaslatot. Az ok? A védelmi vállalatok nyomása.
Isaac Bowers, az U.S. PIRG szövetségi törvényhozási igazgatója szerint „egészen nyilvánvaló, hogy a védelmi vállalatok ellenezték a javításhoz való jogot és keményen lobbiztak annak eltávolításáért.” Ez nem meglepő: ezeknek a cégeknek hatalmas befolyásuk van Capitol Hill-en.
Kétpárti támogatás ellenére is kudarc
A javaslat mindkét házban támogatást kapott: Elizabeth Warren demokrata szenátor és Tim Sheehy republikánus társszenátor közösen jegyezték azt. A tervezet szerint a védelmi vállalatoknak kötelező lett volna átadniuk minden szükséges információt – technikai adatokat, karbantartási kézikönyveket, mérnöki rajzokat és alkatrészlistákat –, hogy a katonák maguk is meg tudják javítani felszereléseiket.
Képzeld el: egy katona nem vár arra, hogy egy külföldi szerelő Norvégiából repüljön át egy apró alkatrész miatt (ami egyszer tényleg megtörtént), hanem akár egy 3D nyomtatóval vagy egyszerű kézügyességgel megoldja a problémát. Vagy ne kelljen új CT-készüléket venni egy harci zónában csak azért, mert az egyik meghibásodott!
Miért ellenzik ezt ennyire?
A válasz egyszerű: pénz. A Pentagon költségvetésének legnagyobb részét – körülbelül 40 százalékát – az üzemeltetés és karbantartás viszi el. Julia Gledhill, a Stimson Center biztonságpolitikai elemzője szerint ez azért van, mert sokszor egyszerre tervezik és építik az új fegyverrendszereket. Ez pedig tele van hibákkal és drága javítási folyamatokkal.
A védelmi ipar számára ez aranybánya: ha egyszer eladták a hardvert vagy szoftvert, utána folyamatosan pénzt kereshetnek azzal, hogy csak ők végezhetik el a javításokat. Ha viszont ki kellene adniuk minden titkos műszaki adatot és alkatrészlistát, akkor elveszítenék ezt az exkluzív bevételi forrást.
A Aerospace Industries Association vezérigazgatója például azt állította, hogy ez „megbénítaná azt az innovációt, amire harcosaink támaszkodnak”. Ez persze inkább hangzatos kifogásnak tűnik arra, hogy megőrizzék monopolhelyzetüket.
Elizabeth Warren keményen visszaszólt
Warren nem hagyta annyiban: levelet írt az egyik legnagyobb iparági szervezetnek, a National Defense Industrial Associationnek (NDIA), amelyet „veszélyes és félrevezető próbálkozásnak” nevezett arra, hogy fenntartsák ezt az elfogadhatatlan helyzetet. Szerinte ez nemcsak drága az adófizetőknek, de veszélyezteti is a katonai készenlétet és nemzetbiztonságot.
Mire számíthatunk most?
A “right to repair” mint törvényjavaslat valószínűleg idén már nem tér vissza – legalábbis nem ebben a formában. Elképzelhető ugyan, hogy belső Pentagon-szabályzatokban megjelenik majd valamilyen formában ez az elképzelés, de ezek könnyebben megkerülhetők vagy felülírhatók.
Érdekességként megemlíthető: az Amerikai Hadsereg, Haditengerészet és Légierő vezetői valamennyien kifejezték támogatásukat az ötlet iránt. Pete Hegseth védelmi miniszter pedig arra kérte őket, hogy új szerződésekbe építsenek be “right to repair” rendelkezéseket – bár ez egyelőre csak ajánlás maradt.
Miért érdekel minket mindez?
Lehet távolinak tűnik mindez attól, hogy te épp most otthon próbálod megjavítani a laptopodat vagy okostelefonodat. De ha belegondolsz: ugyanazok az érdekek mozgatják itt is a szálakat. A nagy cégek szeretnék megtartani kontrolljukat és profitjukat még akkor is, ha ez hosszú távon pazarláshoz és felesleges költségekhez vezet.
Szerintem ez egy klasszikus példa arra, amikor az üzleti érdekek felülírják azt az egyszerű józan paraszti ésszel felfogható dolgot: ha valaki képes saját maga megjavítani valamit gyorsan és olcsón, akkor miért ne engednénk neki?
Záró gondolatok
A “right to repair” kérdése messze túlmutat azon, hogy ki tudja-e cserélni otthon az akkumulátort vagy kijavítani egy hibás alkatrészt. Ez alapvetően arról szól, hogy ki birtokolja az információt és milyen mértékben engedjük át azt azoknak, akiknek valóban szükségük van rá – legyen szó civilekről vagy katonákról.
A hadipari lobbi ereje azonban jól mutatja: még egy ilyen nyilvánvalóan jó ötlet is könnyen elbukhat azok miatt az érdekek miatt, amelyek mögött dollármilliók állnak. Érdemes tehát figyelni erre a témára továbbra is – mert ami ma Amerikában történik ezzel kapcsolatban, holnap akár nálunk is aktuális lehet.
Forrás: https://theintercept.com/2025/12/09/congress-military-ndaa-right-to-repair/
