Ha valaha is hallottál már olyan érvet, hogy „ha ma megengeded ezt az apróságot, holnap már az egész összeomlik”, akkor nagy eséllyel egy lejtőn legurulás (slippery slope) érveléssel találkoztál. Ez az egyik leggyakoribb retorikai eszköz a politikában, jogban és etikában, amely azt sugallja, hogy egy látszólag ártalmatlan döntés katasztrofális következményekhez vezethet. De vajon kik hisznek ezeknek az érveknek jobban? Egy friss kutatás meglepő választ adott erre a kérdésre.
Lejtőn legurulás: több mint csak egy közhely
A lejtőn legurulás érvelés klasszikus példája lehet az, amikor valaki azt mondja: „Ha ma megeszel egy sütit, holnap tízet fogsz, és végül jelentős súlygyarapodás lesz belőle.” Ez persze túlzásnak tűnik, mégis rengetegszer használjuk ezt a fajta gondolkodást mindennapi vitákban. Érdekes módon azonban eddig kevés pszichológiai kutatás vizsgálta, hogy kik és miért tartják ezeket az érveket logikusnak.
Konzervatív vagy liberális? – Ki hisz jobban a lejtőn legurulásnak?
A Leeds Egyetem üzleti karának kutatója, Rajen A. Anderson vezette azt a tanulmányt, amelyben több ezer résztvevő bevonásával vizsgálták meg ezt a kérdést. Az eredmények szerint azok az emberek, akik magukat politikailag konzervatívnak vallják, sokkal hajlamosabbak elfogadni a lejtőn legurulás érvelést, mint liberális társaik.
Ez engem személy szerint meglepett, mert sokszor azt gondoljuk, hogy az ilyen típusú gondolkodás inkább szélsőséges vagy radikális nézetekhez kötött. Pedig a kutatás rámutatott: nemcsak szélsőségesek között terjed ez az érvelési forma, hanem általánosan jellemzőbb a konzervatív ideológiára.
Hogyan jutottak erre a következtetésre?
A kutatók nemcsak kérdőíveket használtak, hanem többféle módszert is bevetettek: kísérleteket végeztek, természetes nyelvfeldolgozást alkalmaztak politikai témájú online kommentek elemzésére – több mint 57 ezer hozzászólást vizsgáltak meg –, és különböző országokból származó mintákat gyűjtöttek (USA, Hollandia, Finnország és Chile). Így biztosították, hogy az eredmények ne csak egy adott kultúrára vagy politikai környezetre legyenek jellemzők.
Intuíció kontra tudatos gondolkodás – mi áll a háttérben?
A kulcs talán abban rejlik, hogyan dolgozzuk fel az információkat. A korábbi kutatások szerint a konzervatívok inkább az intuícióra, vagyis gyors, ösztönös reakciókra hagyatkoznak. Ezzel szemben a liberálisok hajlamosabbak a tudatosabb, elemzőbb gondolkodásra.
A tanulmány ezt úgy is tesztelte, hogy egy kísérletben arra kérték a résztvevőket: vagy gyorsan reagáljanak (intuíció), vagy gondolják át alaposan az érveket (tudatos feldolgozás). Az eredmény? Amikor konzervatív résztvevőknek időt adtak átgondolni az érveket és lassítaniuk kellett a válaszadással, jóval kevésbé fogadták el logikusnak a lejtőn legurulás érvelést. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül állandó személyiségjegyről van szó, hanem arról, hogy milyen gondolkodási módot választunk adott pillanatban.
Az érv szerkezete is számít
A kutatók továbbá azt is vizsgálták, mennyire fontos maga az érv felépítése. Kiderült: ha egy lejtőn leguruló érv részletesen bemutatja az átmeneti lépéseket (például: ha ma nem mosogatsz el egy tányért, holnap már nem takarítasz otthon), akkor konzervatívok nagyobb valószínűséggel tartják logikusnak. Ha viszont kihagyják ezeket a köztes lépéseket és csak azt mondják: „ha ma nem mosogatsz el egy tányért, akkor összeomlik az egész háztartás”, akkor már kevésbé fogadják el.
Társadalmi következmények: szigorúbb büntetéspolitika támogatása
A lejtőn legurulás gondolkodásmód nem csak elméleti kérdés. A kutatás arra is rávilágított, hogy akik hajlamosabbak erre az érvelési formára – jellemzően konzervatívok –, azok nagyobb valószínűséggel támogatják a szigorúbb büntetőjogi intézkedéseket. Gondolj csak bele: ha hiszed, hogy egy apró szabályszegés hamarosan sokkal súlyosabb következményekhez vezethet, akkor könnyebben pártolod például a „három csapás” törvényt vagy kötelező minimumbüntetéseket.
Mire tanít minket mindez?
Rajen A. Anderson szerint fontos megérteni: ez nem arról szól, hogy egyik oldal logikusabb vagy irracionálisabb lenne. A lejtőn legurulás érv logikussága mindig attól függ, mennyire valószínűek az egyes lépések egymás után. Ha tényleg nagy eséllyel követi egyik esemény a másikat – például ha A megtörténik, akkor B szinte biztosan –, akkor ez az érvelés teljesen helyénvaló lehet.
Ezzel együtt viszont azt is látjuk, hogy politikai nézetek mögött gyakran eltérő kognitív stílusok húzódnak meg. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz is, hogy miért olyan nehéz néha megérteni egymást politikai vitákban.
Mit hozhat a jövő?
A kutatás nyitva hagyja az ajtót további vizsgálatok előtt: vajon hogyan befolyásolják ezek a gondolkodási minták konkrét politikai témákat? És lehet-e olyan beavatkozást találni – például tudatosabb gondolkodást ösztönző tréningeket –, amelyek csökkentik az intuíció túlzott szerepét? Ez akár segíthetne mérsékelni bizonyos politikai polarizációkat és előítéleteket.
Záró gondolatok
Számomra ez a kutatás remek példa arra, hogy mennyire összetett és árnyalt dolog az emberi gondolkodás és politikai meggyőződés kapcsolata. Nem egyszerű fekete-fehér történet ez; inkább olyan színes paletta, ahol minden árnyalat számít.
Legközelebb tehát talán érdemes lesz odafigyelni arra is vitáink során: vajon mennyire gyorsan reagálunk ösztönösen egy-egy érvre? És megéri-e néha lassítani egy kicsit – még akkor is, ha elsőre kézenfekvőnek tűnik egy „lejtőn leguruló” forgatókönyv?
Forrás: https://www.psypost.org/conservatives-are-more-prone-to-slippery-slope-thinking/
