Ha azt hiszed, hogy a PC-s operációs rendszerek története egyszerűen csak az IBM és Microsoft nagy dobásairól szól, akkor készülj fel egy meglepetésre! A 16-bites CP/M operációs rendszer késése ugyanis nem csupán egy apró technikai csúszás volt, hanem az egész számítástechnikai ipar irányát alapjaiban változtatta meg. Nem, nem arról van szó, hogy Gary Kildall épp repülni ment, amikor az IBM kopogtatott – ez a legenda már rég megdőlt. Inkább arról mesélek, hogyan vezetett ez a késés egy teljesen új operációs rendszer születéséhez, ami végül elindította a Microsoftot a mai több trillió dolláros birodalma felé.
A 16-bites CP/M – egy elfeledett sztori kulisszatitkai
A Digital Research (DR) CP/M operációs rendszere az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején szinte minden üzleti mikrokomputer alapja volt. Ez az OS uralta a piacot, hiszen akkoriban még floppy lemezes gépek futtatták – nem véletlenül: ezek a gépek több ezer dollárba kerültek. A BASIC értelmezők ROM-chipeken futottak inkább az olcsóbb otthoni gépeken.
Az Intel 8086 processzora 1978-ban jelent meg, és ez volt az első igazán izgalmas 16-bites chip, amely jelentősen túlszárnyalta elődjét, az Intel 8080-ast. Az új processzor már nem volt kompatibilis binárisan az előzővel, így a korábbi CP/M-80 nem futott rajta. Ezért kellett volna egy új operációs rendszernek megjelennie: a CP/M-86-nak.
Csakhogy ez az új verzió három évvel később érkezett csak meg – vagyis nagyjából 1981-ben –, miközben az Intel már rég piacra dobta az új chipet. Ez pedig hatalmas problémát okozott: rengeteg fejlesztő és gyártó várta ezt az OS-t, de hiába.
Mi történt közben? A “1977-es trinity” és a Z80
Miközben vártunk a CP/M-86-ra, három gép – a Commodore PET, az Apple II és a Radio Shack TRS-80 – lefektette az otthoni számítógépek piacának alapjait. Ezek mindegyike más architektúrán futott, de egyik sem használta még az Intel új processzorát.
Eközben ott volt még a Zilog Z80 processzor is, ami bár kitűnő chip volt és ma is sokan nosztalgiával emlékeznek rá, valójában egy nyolc bites eszköz volt. Memóriakezelése korlátozott volt (64 KB), így nem tudott lépést tartani a növekvő igényekkel.
A késés következményei: megszületik az 86-DOS
A Digital Research ígérete ellenére a CP/M-86 nem érkezett meg időben. Ez arra kényszerített néhány hardvergyártót, hogy saját operációs rendszert fejlesszenek ki az Intel új processzorára. Itt jön képbe Tim Paterson és az általa fejlesztett 86-DOS – ami még nem Microsoft termék volt!
Paterson már 1980-ban elkezdte dolgozni ezen az OS-en, mert látta: ha nem lépnek gyorsan, lemaradnak. Ez több mint egy évvel megelőzte az IBM első PC-jének piacra dobását (ami szintén Intel 8088-as processzort használt).
És itt jön a csavar: IBM nem kötött kizárólagos szerződést Microsofttal. Így aztán Microsoft szabadon értékesíthette DOS rendszerét más gyártóknak is – ez pedig megalapozta az x86-os PC-piac robbanását.
A DOS korlátai és Intel válasza
Bár a DOS hatalmas sikert aratott, komoly korlátai voltak – főleg memóriakezelés terén. Ezért amikor Intel kihozta utódját, az 80286-os processzort (amely már támogatott multitaskingot és akár 16 MB RAM-ot is), ez nem hozta meg a várt áttörést.
A Digital Research itt ismét próbálkozott: összeolvasztotta multitasking képességeit (MP/M) a CP/M-86-tal, létrehozva ezzel a Concurrent CP/M-et majd később Concurrent DOS-t – amely képes volt DOS alkalmazásokat futtatni multitasking környezetben.
Azonban amikor megjelentek az első valódi PC-k az új processzorral (IBM PC/AT), kiderült: az Intel végleges chipje eltávolított néhány olyan funkciót, amire DR operációs rendszere támaszkodott. Ez ismét hátráltatta őket.
FlexOS és GEM – avagy DR kitartása
A Digital Research azonban nem adta fel: továbbfejlesztette Concurrent DOS-t valós idejű operációs rendszerként FlexOS néven. Ez még jóval később is használatban maradt különböző ipari rendszerekben egészen a XXI. századig.
Eközben dolgoztak egy grafikus felhasználói felületen is: GEM-en (Graphics Environment Manager), amely korai GUI-ként próbált versenyezni Windows-szal. Érdekességként megemlítem, hogy GEM később nyílt forráskódúvá vált.
Mi lett volna ha…?
Képzeld el, ha DR időben szállítja le a CP/M-86-ot! Talán ma másképp nézne ki a PC-piac: lehetett volna multitaskingos, hálózatképes GUI-s rendszerük jóval Windows előtt. Ehelyett azonban kiszorultak ebből a piacból és inkább speciális rendszerekre koncentráltak.
A legendák mögött: Gary Kildall és az IBM találkozó
Sokan hallották már azt a sztorit, hogy Gary Kildall azért maradt le az IBM üzletről, mert épp repülni ment. Nos, ez így túl egyszerű magyarázat – sőt téves is. Kildall valóban repült abban az időben, de üzleti úton volt egy fontos partnerrel.
Az igazi probléma inkább abban rejlett, hogy DR tárgyalásai során visszautasították IBM kemény feltételeit (például kizárólagos jogokat és egyszeri kifizetést). Ezzel szemben Microsoft rugalmasabb volt – ez pedig hosszú távon meghatározta a piacot.
Összegzés: miért fontos ez nekünk ma?
A számítástechnika története tele van olyan fordulatokkal, amelyek aprónak tűnnek elsőre, de hatalmas következményekkel járnak. A CP/M-86 késése pont ilyen pillanat volt: nélküle lehet, hogy sosem lett volna Microsoft dominancia vagy Linux sikertörténet sem.
Ezért érdemes ismerni ezeket a részleteket – mert megmutatják nekünk azt is, hogy milyen véletlenek és döntések formálják azt a technológiát, amit ma természetesnek veszünk.
Forrás: https://www.theregister.com/2026/01/12/why_cpm86_was_late/
