Ha te is kíváncsi vagy arra, milyen lesz az időjárás a következő évtizedekben a saját városodban vagy faludban, akkor jó helyen jársz. A klímaváltozásról szóló hírek gyakran emlegetik a bonyolult számítógépes modelleket, amelyek megpróbálják megjósolni a jövőt. De vajon mennyire lehet ezekre a modellekre támaszkodni, ha a részletek számítanak? Engedd meg, hogy elmeséljem, miért nem olyan egyszerű ez a kérdés.
A valóság és a modellek között tátongó szakadék
Elsőre azt hihetnénk, hogy a mai klímamodellek már szuperpontosak, hiszen elképesztő számítási kapacitással dolgoznak, és rengeteg fizikai törvényt használnak. Ám az igazság az, hogy ezek a modellek messze állnak attól, hogy tökéletesen leképezzék a valóságot – főleg ha kisebb régiókról vagy akár városokról beszélünk.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy az éghajlat egy elképesztően komplex rendszer: az atmoszféra hő- és nedvességmozgásától kezdve az óceánok és jégtakarók kölcsönhatásáig rengeteg apró részlet játszik szerepet. Ezeknek csak egy része ismert és jól modellezhető fizikailag; sok más folyamatot viszont csak statisztikai módszerekkel tudnak beilleszteni a modellekbe – ezeket hívjuk paraméterezésnek.
Ez azt jelenti, hogy bár a modellek „dinamikus magja” fizikán alapul, számos kritikus folyamatot csak közelítőleg vagy egyáltalán nem tudnak pontosan leképezni. Gondolj csak a felhőkre vagy az óceáni örvényekre: ezek olyan apró jelenségek, amelyek hatalmas hatással vannak az éghajlatra, de túl kicsik ahhoz, hogy közvetlenül megjelenjenek egy-egy modell rácspontjában.
Miért fontos ez nekünk?
Az ember által okozott klímaváltozás lényege éppen az, hogy megértsük: milyen jövő vár ránk. Ez az ismeret adja meg azt az erőt és tudást, amivel felelősen dönthetünk arról, hogyan csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Tudnunk kell például azt is, milyen következményekkel járhat egy erőteljes fellépés vagy éppen annak hiánya.
Sokan közülünk szeretnének konkrét válaszokat kapni arra: mi fog történni ott, ahol élnek? Milyen változásokra számíthatunk Magyarországon vagy akár Budapest egyes kerületeiben? A jelenlegi modellek azonban nem képesek megbízhatóan megjósolni ezeket a helyi hatásokat több évtizedes távlatban.
A múlt nem mindig jó útmutató
A múltbéli adatok alapján nem lehet megbízhatóan előre jelezni a jövőt – legalábbis nem ebben az esetben. Az üvegházhatású gázok növekedése olyan új állapotba löki az éghajlati rendszert, amit korábban még soha nem tapasztaltunk. Ezért kell fizikailag megalapozott modelleket használni – de ezek sem tökéletesek.
A két tábor: több részlet vagy más megközelítés?
A klímakutatók között ma két fő irányvonal létezik. Az egyik szerint tovább kell fejleszteni a modelleket: még részletesebbé és bonyolultabbá tenni őket. Például Berlinben 2023-ban felmerült egy többmilliárd dolláros kezdeményezés (Earth Virtualisation Engines), amely célul tűzte ki, hogy a rácspontok méretét akár 1 km-re csökkentsék – így már városrészek közötti különbségeket is ki tudnának mutatni.
Ez elsőre jól hangzik: ha több részletet látunk, akkor jobb előrejelzéseket kapunk. Csakhogy ez nem feltétlenül igaz! Még ha kisebb rácspontokat is használunk, akkor is rengeteg fontos folyamat kimarad vagy csak közelítőleg jelenik meg. Így továbbra sem lesznek igazán „valósághűek” ezek a modellek.
A másik tábor szerint viszont nem feltétlenül kell mindig nagyobb részletességre törekedni. Ehelyett inkább azt kell elfogadnunk, hogy bizonytalanság mindig lesz – és ezt be kell építeni abba, ahogyan előrejelzéseket készítünk és értelmezünk.
Az alternatív út: történetek és változatok
Egy izgalmas megközelítés például az ún. „storyline” módszer: itt nem egyetlen pontos jövőképet próbálunk alkotni, hanem különböző lehetséges forgatókönyveket írunk le tudományos alapon. Például hogyan változhat az indiai nyári monszun vagy milyen hatással lehetnek ezek a változások Dél-India vízkészleteire.
Ezeket a történeteket mindig együtt kell nézni – mint egy csomagot –, mert így tükrözik legjobban azt a bizonytalanságot és sokszínűséget, ami jellemzi az éghajlati rendszert. Ez persze szakértői munkát igényel, hiszen mélyen érteni kell az adott folyamatokat.
Modellek variációi – több verzióval több esély
Egy másik érdekes irányzat pedig az úgynevezett „perturbed physics ensembles”, vagyis paraméterezési variációk létrehozása: itt ugyanazt a modellt sokféle módon módosítják úgy, hogy eltérően reagáljon az üvegházhatású gázok növekedésére.
Egy ilyen kísérlet volt például az Oxfordi Egyetem által indított Climate Prediction Project (CPDN), amelyben több ezer modellváltozatot futtattak el világszerte önkéntesek számítógépein. Az eredmény? Minden modell globális felmelegedést mutatott ugyan, de annak mértéke és következményei jelentősen eltértek egymástól.
Mire jók tehát ma a klímamodellek?
Összességében elmondható: ezek a modellek fantasztikus kutatási eszközök arra, hogy jobban megértsük az éghajlati rendszer működését és kölcsönhatásait. De ha megbízható helyi előrejelzéseket akarunk kapni hosszú távra? Nos, ott még komoly korlátokba ütközünk.
A legnagyobb veszély talán az lehet, ha túlzottan bízunk bennük és ennek alapján hozunk döntéseket – mert akkor könnyen rossz irányba mehetnek el beruházások vagy alkalmazkodási stratégiák.
Hogyan tovább?
Szerintem fontos lenne átgondolni azt is, hogy ne csak arra költsünk milliárdokat, hogy minél részletesebb legyen egyetlen modellünk. Inkább arra kellene fókuszálni, hogyan tudjuk kezelni és kommunikálni azt a bizonytalanságot, ami elkerülhetetlen ebben a témában.
Ha elfogadjuk ezt a bizonytalanságot és megtanuljuk kezelni – akár úgy is, hogy többféle lehetséges jövőt vizsgálunk –, akkor sokkal megalapozottabb döntéseket hozhatunk mind egyéni szinten, mind közösségi vagy országos szinten.
Záró gondolatok
A klímaváltozás komoly kihívás előtt áll mindannyiunkat. A tudomány folyamatosan fejlődik és új módszereket keres arra, hogyan érthetjük meg jobban ezt az összetett rendszert. Én személy szerint úgy látom: fontosabb most elfogadnunk azt is, amit nem tudunk biztosan előre jelezni – mert ez segít abban is, hogy bölcsebben készüljünk fel minden lehetséges jövőre.
Te mit gondolsz? Szerinted mikor lesznek képesek tényleg pontosan megmondani nekünk a helyi klímaváltozás hatásait? Vagy inkább fogadjuk el már most ezt a bizonytalanságot?
