Gondoltál már arra, hogy mennyire automatikus az, amikor pislogsz? Olyan természetes, mint a légzés – nem is kell gondolkodnod rajta. De vajon tényleg csak reflex ez az egész, vagy több rejlik mögötte? Egy friss kutatás a Concordia Egyetemről most egészen új megvilágításba helyezi ezt az apró mozdulatot, és azt vizsgálja, hogyan kapcsolódik a pislogás az agyunk működéséhez, különösen akkor, amikor zajos környezetben próbálunk figyelni valakire.
Nem csak a látásról szól: a pislogás és a figyelem összefüggése
Ha eddig azt hitted, hogy a pislogás kizárólag azért van, hogy nedvesen tartsa a szemedet vagy védje azt a fénytől, akkor most kapaszkodj meg! A kutatók ugyanis azt találták, hogy amikor keményen dolgozol azon, hogy megérts egy beszédet egy zajos szobában – például egy zsúfolt buliban vagy egy zsibongó irodában –, akkor tudatosan vagy tudattalanul kevesebbet pislogsz. Ez pedig arra utal, hogy a pislogás nem csupán egy reflex, hanem egyfajta mentális erőfeszítés jele is lehet.
A Trends in Hearing folyóiratban megjelent tanulmány két kísérletet mutat be, amelyek során azt mérték, hogyan változik a pislogás gyakorisága különböző környezeti ingerek hatására. Az eredmények meglepőek: az emberek tudatosan „visszatartják” a pislogást akkor, amikor fontos információt próbálnak felfogni.
„Nem csak véletlenszerűen pislogunk” – mondja Pénélope Coupal
Pénélope Coupal, aki az egyik vezető szerzője volt a tanulmánynak és jelenleg hallgatóként dolgozik a Laboratórium a Hallásért és Kognícióért (Laboratory for Hearing and Cognition) nevű kutatócsoportban, így fogalmazott: „Szerettük volna megtudni, hogy mennyire befolyásolják a környezeti tényezők a pislogást és hogyan kapcsolódik ez az úgynevezett végrehajtó funkciókhoz. Például van-e olyan stratégiai időzítésünk, hogy ne maradjunk le arról, amit éppen mondanak nekünk?”
A válasz egyértelmű: igen. „Nem csak véletlenszerűen pislogunk” – mondja Coupal. „Valójában kevesebbet pislogunk akkor, amikor fontos információ hangzik el.” Ez az apró mozdulat tehát sokkal tudatosabb lehet annál, mint gondolnánk.
Hogyan zajlottak a kísérletek?
A kutatásban majdnem ötven felnőtt vett részt. A résztvevők egy hangszigetelt szobában ültek és egy képernyőn megjelenő keresztet néztek fixálva. Közben rövid mondatokat hallgattak fejhallgatón keresztül, miközben háttérzaj szintje változott – néha csendesebb volt a környezet, máskor pedig hangosabb.
Az érdekes rész az volt, hogy speciális szemkövető szemüvegekkel rögzítették minden egyes pislogást és annak pontos időpontját. Minden mondat hallgatása három időablakra lett bontva: előtte, közben és utána.
A kutatók azt találták, hogy miközben valaki hallgatja az adott mondatot, jelentősen csökken a pislogások száma az előtte és utána lévő időszakokhoz képest. Ez az elnyomott pislogás pedig még inkább kirajzolódott akkor, amikor zajosabb volt a háttér – vagyis amikor nehezebb volt megérteni a beszédet.
A fényviszonyok nem számítanak annyira
Egy második kísérletben különböző zajszinteken tesztelték ugyanazt sötét, közepesen világos és erős fényviszonyok között. Az eredmény ugyanaz maradt: nem attól függött a pislogás gyakorisága, mennyi fény érkezik a szemre, hanem attól, mennyire kellett koncentrálniuk az embereknek.
Ebből arra következtethetünk: ez nem egyszerűen egy fiziológiai válasz a fényre vagy látási ingerekre. Sokkal inkább egy kognitív mechanizmus része – az agyunk igyekszik minimalizálni az információvesztést akkor is, ha éppen „szemmel tartjuk” azt, amit hallunk.
Mindenki másképp pislog – de van egy közös trend
Persze nem mindenki pislog ugyanannyit: volt olyan résztvevő is, aki percenként alig tízszer hunyorgott össze (ez elég kevés!), míg mások akár hetvenszer is. Ennek ellenére az általános tendencia világos volt és statisztikailag is jelentős.
Különösen érdekes volt az is, hogy korábbi kutatások főként pupillamérésekre (azaz pupillometria) fókuszáltak és gyakran eltávolították az adatból magát a pislogást mint „zavaró tényezőt”. Ezúttal viszont újra elemezték ezeket az adatokat úgy, hogy kifejezetten a pislogások időzítésére és gyakoriságára koncentráltak.
Miért fontos ez?
Mickael Deroche pszichológus professzor szerint ezek az eredmények azt mutatják meg nekünk, hogy „a pislogás összekapcsolódik azzal az információvesztéssel is – legyen szó vizuális vagy auditív ingerekről –, amit ilyenkor elszenvedünk.” Éppen ezért igyekszünk visszatartani ezt a reflexet akkor is, amikor nagyon fontos dolgokat hallgatunk.
Persze még rengeteg kérdés maradt nyitva: például pontosan mikor veszítünk el információt egy-egy pillanatnyi pislogás alatt? Ezt szeretné feltérképezni Charlotte Bigras posztdoktori kutatócsoportja következő lépésként.
Mit jelent mindez nekünk hétköznapi embereknek?
Szerintem ez egy igazán izgalmas felismerés arról árulkodik: még azokban az apró mozdulatainkban is van rendszer és célzatosság – amiket eddig csak reflexnek hittünk. Ha legközelebb egy zajos helyen próbálsz odafigyelni valakire és érzed magadban azt az extra koncentrációt, gondolj arra is: valószínűleg kevesebbet is fogsz pislogni anélkül, hogy tudatosan akarnád.
Ez pedig jól mutatja azt is, milyen komplex módon működik együtt az agyunk látási és hallási rendszere annak érdekében, hogy minél több fontos információt befogadjunk még zavaró körülmények között is.
Összegzés
- A pislogás nem csupán reflex; összefüggésben áll kognitív funkcióinkkal és figyelmünkkel.
- Zajos környezetben kevesebbet pislogunk azért, hogy ne veszítsünk el fontos beszédinformációkat.
- A fényviszonyok kevésbé befolyásolják ezt a jelenséget; inkább mentális erőfeszítés áll mögötte.
- Eredmények alapján a pislogási mintázatok használhatók lehetnek kognitív terheltség mérésére laboratóriumi és valós helyzetekben is.
- A következő kutatások célja lesz feltérképezni pontosan mikor veszítünk információt egy-egy pillanatnyi pislogás alatt.
Ha érdekelnek még ilyen apró mindennapi jelenségek mögötti mélyebb összefüggések vagy szeretnél többet megtudni arról, hogyan dolgozik együtt agyad látási és hallási rendszere valós időben – érdemes lesz figyelni erre a kutatásra!
