Az étrendi változások nem csupán egészségünkre és bolygónkra vannak hatással, hanem jelentős átalakulást hozhatnak a mezőgazdasági munkaerőpiacon is. Egy friss, az Oxfordi Egyetem Környezeti Változás Intézetének (Environmental Change Institute, ECI) kutatása részletesen feltárja, hogyan befolyásolják a különböző táplálkozási minták – mint a flexitáriánus, pescatáriánus, vegetáriánus és vegán étrend – a globális és regionális mezőgazdasági munkaerő-szükségletet 2030-ig.
A kutatás háttere és célja
A tanulmányt Dr. Marco Springmann vezette, aki az ECI vezető kutatója és az University College London professzionális kutató munkatársa. A kutatás célja annak feltérképezése volt, hogy a különböző étrendi forgatókönyvek milyen mértékben változtatják meg a mezőgazdaságban dolgozók számát 179 országban.
Ehhez a kutatók részletes adatokat gyűjtöttek a növénytermesztés és állattenyésztés munkaerőigényéről, majd egy biológiai-élelmiszer rendszer modellt alkalmaztak, amely lehetővé tette a globális élelmiszertermelés munkaerő-szükségletének becslését különböző élelmiszercsoportokra bontva.
Főbb eredmények: munkaerőigény csökkenése és növekedése
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a növényi alapú étrendek elterjedése jelentős mértékben csökkentheti a globális mezőgazdasági munkaerő-szükségletet. Ez elsősorban az állattenyésztés iránti kereslet visszaesésének köszönhető:
- Globális szinten az agrármunkaerő igénye 5–28%-kal csökkenhet, ami 18–106 millió teljes munkaidős állásnak felel meg 2030-ra.
- Ezzel párhuzamosan azonban 18–56 millió új munkahely jöhet létre a kertészeti ágazatban – különösen gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és diófélék termesztése terén.
- Összességében ezek a változások évente 290–995 milliárd amerikai dollár megtakarítást eredményezhetnek (vásárlóerő-paritáson számolva), ami a globális GDP 0,2–0,6%-ának felel meg.
Regionális különbségek: hol lesznek a legnagyobb változások?
A tanulmány kiemeli, hogy az egyes régiók eltérően érintettek:
- Magas jövedelmű országokban, ahol az állattenyésztés domináns szerepet tölt be, jelentős munkaerő-csökkenés várható.
- Ezzel szemben az alacsonyabb jövedelmű országokban akár 18–56 millió fővel is nőhet a mezőgazdasági dolgozók száma, főként a növényi alapú termékek termesztése miatt.
- A régiók közötti eltérések miatt a grafikonokon eltérő skálákon jelennek meg az adatok, tükrözve az agrármunkaerő-igény nagyságrendi különbségeit.
A fenntartható étrendek társadalmi-gazdasági hatásai
Dr. Springmann hangsúlyozza: „Az étrendi változás nem csak egészségünkre és környezetünkre van hatással, hanem jelentős következményekkel jár az emberek megélhetésére is. A húsfogyasztás csökkenése mérsékli az állattenyésztési munkaerő iránti igényt, miközben növeli a kertészeti és élelmiszeripari szolgáltatások iránti keresletet.”
A kutatás rámutat arra is, hogy ezeknek az átalakulásoknak igazságosnak kell lenniük. Fontosak lesznek olyan intézkedések, mint:
- átképzés és szakmai továbbképzés;
- a munkaerő átcsoportosítása;
- befektetések ösztönzése a kertészeti termelésbe;
- a vidéki közösségek támogatása.
Kutatási módszertan és együttműködők
A tanulmány során egy részletes globális mezőgazdasági munkaerő-nyilvántartást használtak fel, amelyet egy biológiai-élelmiszer rendszer modell egészített ki. Ez lehetővé tette 20 élelmiszercsoport munkaerő-szükségletének becslését országos, regionális és globális szinteken egyaránt.
A kutatás társszerzői között szerepelnek Michael Obersteiner professzor (az ECI igazgatója), Dr. Yiorgos Vittis agrár- és élelmezési közgazdász, valamint Sir Charles Godfray professzor (az Oxford Martin School igazgatója).
További információk és források
A teljes tanulmány elérhető a The Lancet Planetary Health folyóiratban:
Labour requirements for healthy and sustainable diets at global, regional, and national levels: a modelling study.
Záró gondolatok
A fenntarthatóbb és egészségesebb étrendek felé történő globális elmozdulás nem csupán környezeti előnyökkel járhat, hanem alapvetően átalakíthatja a mezőgazdasági foglalkoztatottságot világszerte. Az állattenyésztéstől való fokozatos elfordulás csökkenti bizonyos régiókban a munkaerőigényt, míg más területeken – főként alacsonyabb jövedelmű országokban – új lehetőségek nyílnak meg a növényi alapú termelésben dolgozók számára.
Ezek az átalakulások azonban csak akkor lehetnek sikeresek és igazságosak, ha megfelelő politikai támogatással és társadalmi tervezéssel kísérik őket.