Ha az elmúlt hónapok munkaerőpiaci híreit nézed, valószínűleg te is érzed azt a feszültséget, ami egyre erősebben vibrál a levegőben. Mark Zandi, a Moody’s Analytics vezető közgazdásza nemrégiben egy meglehetősen sötét képet festett a helyzetről, amit egyszerűen nem lehet csak úgy legyintve elintézni. Szerinte ugyanis a munkaerőpiac már nem rendelkezik azzal a „pufferral”, ami korábban tompította volna a gazdasági sokkokat. Ez pedig komoly aggodalomra ad okot.
„Már sok amerikai az anyagi szakadék szélén táncol” – mit jelent ez?
Zandi szerint rengeteg amerikai család él olyan anyagi körülmények között, amit ő „a pénzügyi szélén élésnek” nevez. Ez azt jelenti, hogy ha hirtelen visszaesik a jövedelmük vagy elveszítik állásukat, nincs tartalékuk, ami átvészelné velük ezt az időszakot. Ez pedig nem csak egyéni tragédia, hanem gazdasági bomba is: ha ezek az emberek elkezdenek visszafogni minden kiadást, az könnyen recesszióba taszíthatja az egész országot.
Ez a félelem különösen éles most, amikor a foglalkoztatás megtorpant, az állástalanok száma nő – főleg azok körében, akik amúgy is sebezhetőbbek –, és egyre több vállalat jelent be leépítéseket. Zandi szerint ha ezek az elbocsátások valóban felgyorsulnak, akkor nem csak egy enyhe lassulásról beszélhetünk, hanem egy igazi „munkahelyi recesszióról”.
A hivatalos adatok és a valóság: mi történik most?
A kormány által kiadott JOLTS-jelentés (ami a munkaerőpiaci mozgásokat mutatja) ugyan késve érkezett meg, de nagyjából megerősíti azt, amit Zandi már hónapok óta érzékel privát adatokból. Az állásajánlatok száma alig nőtt nyár óta, és messze elmarad attól a csúcstól, amit még a pandémia idején láttunk. A leépítések enyhén emelkedtek, miközben az önkéntes kilépések száma csökkent – ez utóbbi pedig arra utal, hogy egyre kevesebben mernek váltani vagy kilépni jelenlegi munkahelyükről.
A felvételek aránya viszont stabilan 3,2% körül mozog – ez azt jelenti, hogy bár nem rúgnak ki tömegesen embereket, újakat sem nagyon vesznek fel. Egy „alacsony felvétel, alacsony elbocsátás” állapot ez, ami inkább stagnálást jelez.
A privát szektor már élesebb képet mutat
Ha azonban csak az állami adatokat néznénk, talán még nem lenne teljesen világos a helyzet súlyossága. Az ADP novemberi jelentése viszont már rávilágít arra, hogy a magáncégek novemberben 32 ezer munkahelyet szüntettek meg – ez több mint két éve nem látott mértékű csökkenés. Ami még érdekesebb: majdnem mindez kisvállalkozásoknál történt, amelyek összesen 120 ezer pozíciót töröltek. Ezzel szemben a nagyobb cégek továbbra is toboroznak.
Zandi szerint ez nem véletlen. A kisvállalkozások sokkal érzékenyebbek az olyan politikai és gazdasági változásokra, mint például az adminisztráció által bevezetett kölcsönös vámemelések. Ezeknek nincs akkora pénzügyi tartalékuk vagy mozgásterük, mint a nagyvállalatoknak – így elsőként náluk jelennek meg a problémák.
Mi várható? A leépítési hullám előjelei
Ha az ADP adatai mutatják is a jelenlegi helyzetet, akkor a Challenger, Gray & Christmas által gyűjtött leépítési bejelentések már inkább arra utalnak, mi jöhet hamarosan. Idén eddig több mint egymillió leépítésről számoltak be világszerte – ez csak a pandémia és a nagy gazdasági válság idején volt magasabb.
Bár ezek nem mind amerikai munkahelyek megszüntetését jelentik majd ténylegesen – figyelmeztet Zandi –, mégis fontos jelzésértékűek. Ezek ugyanis hónapokkal előre tervezett döntések eredményei.
Érdekes paradoxon azonban, hogy miközben egyre több leépítésről hallunk bejelentést, az álláskeresési segélyek iránti igény még mindig alacsony szinten van. Zandi szerint ennek egyik oka lehet az is, hogy az első hullámban inkább magasabb jövedelmű dolgozókat érintenek az elbocsátások – akik gyakran kapnak végkielégítést vagy később kérnek segélyt –, így ez az első gyengülési fázis kevésbé látszik meg rögtön.
A legsebezhetőbb csoportok már érezhetik
A fiatal munkavállalók és fekete közösségek körében már most nőtt az állástalanság – ezek azok a csoportok, amelyek általában először szenvedik meg egy gazdasági visszaesés hatásait. Emellett olyan iparágakban is komoly nyomás van – például építőiparban vagy mezőgazdaságban –, ahol sok külföldi munkavállaló dolgozik. A deportálások miatt itt is szűkül a munkaerő-kínálat, ami tovább nehezíti a helyzetet főleg kisvállalkozások számára.
Eközben az AI térnyerése is kezd átalakítani bizonyos területeket: például az IT és technológiai belépő szintű állásoknál már most érezhető változás zajlik. Ez pedig hosszabb távon befolyásolhatja az álláslehetőségek eloszlását.
Kinek van még tartaléka? A „K-alakú” gazdaság árnyoldalai
Ami eddig még megakadályozta azt, hogy teljesen összeomoljon a munkaerőpiac: az magasabb jövedelmű háztartások erős fogyasztása. Ők ugyanis továbbra is költenek annak ellenére is, hogy nőnek a hitelköltségek és még mindig magasak az árak. Ennek egyik oka az elmúlt év tőkepiaci sikereiben keresendő – részben az AI-boom hajtotta részvényárfolyam-emelkedések miatt.
Ez viszont csak tovább mélyíti azt a bizonyos „K-alakú” gazdasági törést: míg egyesek anyagilag stabilak vagy akár gyarapodnak is, addig alacsony- és közepes jövedelmű dolgozók egyre nagyobb nyomás alatt vannak.
Mi történik akkor, ha tovább romlik a helyzet?
Zandi szerint ez lehet az utolsó védvonal: ha ezeknek a családoknak tovább romlik majd az anyagi helyzetük és csökkennek a felvételek is – mert kevesebb új állás lesz –, akkor elkezdhetnek visszafogni minden kiadást. Mivel ezek teszik ki a napi fogyasztói aktivitás nagy részét, már egy kisebb visszaesés is könnyen recesszióba fordíthatja át ezt az amúgy is törékeny helyzetet.
A Fed dilemmája: kamatcsökkentés vagy óvatosság?
A Federal Reserve (Fed) most pont ebben a bizonytalan helyzetben ül össze december elején dönteni arról, hogy csökkentse-e kamatokat vagy sem. A piac szerint nagy esély van rá (90%), hogy jön egy harmadik kamatvágás idén – de ez várhatóan nem lesz olyan agresszív lépés, ami hosszú távon ígérne lazítást.
Ez azért van így, mert maga a Fed vezetősége sincs könnyű helyzetben: Jerome Powell elnök alatt ritkán látott megosztottság uralkodik. Egyes tagok úgy érzik, nőnek annak kockázatai, hogy gyorsabban romlik majd munkaerőpiac; mások viszont úgy vélik: még mindig elég erős alapokon áll az amerikai gazdaság ahhoz, hogy ne kelljen túl korán lazítani.
Zandi üzenete: közel vagyunk hozzá
Zandi számára most leginkább az aggasztó: hogy amit ő már hónapok óta jelez – kisvállalkozásoknál tapasztalható gyengülés és növekvő leépítési bejelentések –, hamarosan tényleges tömeges elbocsátásokba csaphat át.
„Ha még nem vagyunk munkahelyi recesszióban, akkor nagyon közel vagyunk hozzá.”
Ez pedig mindannyiunk életére hatással lesz – akár közvetlenül érint minket valaki elvesztett állása miatt, akár azért mert lassulni fog az egész gazdaság.
Összegzés
A munkaerőpiac jelenlegi helyzete egyértelműen arra utal: nehéz időszak előtt állunk. A kisvállalkozások már most megszenvedik az emelkedő költségeket és politikai változásokat; növekszik az elbocsátási hullám; miközben bizonyos csoportok különösen sérülékenyek lesznek ebben a folyamatban. A magasabb jövedelmű háztartások fogyasztása ugyan eddig tompította ezt a hatást, de ha tovább romlik majd foglalkoztatási helyzetünk – ahogy Mark Zandi jósolja –, akkor könnyen recesszióba fordulhatunk át.
Egy dolog biztos: érdemes figyelni ezekre a folyamatokra és felkészülni arra is mentálisan és anyagilag is, hogy ne érjen minket váratlanul egy esetleges gazdasági visszaesés.
Forrás: https://finance.yahoo.com/news/fodder-recession-top-economist-mark-212705753.html
