2025. október 28-án a NASA és a Lockheed Martin közösen fejlesztett X-59 Quiet SuperSonic Technology (QueSST) kísérleti szuperszonikus repülőgépe először emelkedett a levegőbe. A helyszín a kaliforniai Palmdale-ban található, az Egyesült Államok Légierőjének Plant 42-es telephelyén működő, híresen titkos Lockheed Martin Skunk Works volt.
A szuperszonikus utazás aranykora és bukása
Az 1960-as években a polgári szuperszonikus repülés a légiközlekedés jövőjének ígérkezett. Az akkori nemzetállamok hatalmas összegeket fektettek be ebbe a technológiai versenybe, amely méretében és jelentőségében összehasonlítható volt az ember Holdra juttatásával. Nem véletlen, hogy olyan vállalatok, mint a British Aircraft Corporation, már akkor elképzelték az angol-francia Concorde szuperszonikus utasszállítót, amelyet az összes jelentős légitársaság flottájában láttak viszont a jövőben.
Ennek ellenére a szuperszonikus utasszállítás kora soha nem teljesedett ki igazán: mindössze 12 Concorde és két Tupolev Tu-144 került rendszeres szolgálatba. A Tupolev gépek ráadásul műszaki problémák miatt korán kivonultak. A kudarc hátterében számos tényező állt: műszaki nehézségek, anyagi korlátok és politikai akadályok egyaránt szerepet játszottak. Az egyik legnagyobb probléma azonban az ismert hangrobbanás volt.
A hangrobbanás problémája
A hangrobbanás akkor keletkezik, amikor egy repülőgép szuperszonikus sebességgel haladva olyan lökéshullámot hoz létre, amelyet az előtte lévő levegő nem tud elkerülni, így egy kúpos hullám formájában összesűrűsödik. Amikor ez a hullám áthalad egy földi pont felett, erős robbanásszerű hangot hallat, amely akár 110-140 decibel között is lehet – ez nagyjából egy mennydörgés hangerejével egyezik meg.
Ez a hangrobbanás nem csupán kellemetlen zajforrás volt, hanem komoly zavarokat okozott az állatvilágban és a mezőgazdaságban is. A nyomáshullám képes volt ablakokat betörni, és környezetvédelmi aggályokat vetett fel. Az Egyesült Államokban különösen sok ellenzője akadt a Concorde-nak, akik környezetvédelmi vagy nemzeti érdekekre hivatkozva szabályozási korlátozásokat sürgettek a polgári szuperszonikus repülés ellen.
A csendes szuperszonikus technológia újjáéledése
Napjainkban azonban újra élénkül az érdeklődés a szuperszonikus utazás iránt. Világszerte több vállalat dolgozik egy új generációs Mach+ sebességű repülőgépek fejlesztésén. Ennek ösztönzésére a NASA együttműködik a Lockheed Martinnal az X-59 projektben, amely egy technológiai demonstrátor prototípus célja pedig az, hogy megmutassa: lehetséges a 21. századi szuperszonikus repülés zajcsökkentett formában.
Az X-59 műszaki újdonságai
Az együléses X-59 fő feladata egy új törzsgeometria tesztelése, amely jelentősen mérsékli a hangrobbanást. Ez úgy valósul meg, hogy az orr és a törzs formája úgy alakítja át a levegő áramlását, hogy az eredeti lökéshullám ne koncentrálódjon csúcsosan az orrnál, hanem szétszóródjon és végigterjedjen a gép testén. Emellett felfelé irányítja ezt a hullámot.
Ennek eredményeként a földön hallható hangrobbanás helyett csak egy halk „durranás” vagy tompa koppanás hallatszik, amely 60-80 decibel közötti – nagyjából egy autó ajtajának becsukódásának megfelelő hangerővel.
A jövő szabályozása és közvélemény-kutatás
Ezzel az innovációval nemcsak hogy barátságosabbá válhatnak majd a szuperszonikus utasszállítók más légiközlekedési eszközökkel és környezettel szemben, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy újraírják azokat a szabályozásokat, amelyek eddig gátolták ezt a technológiát.
A későbbi tesztek során az X-59 speciális szuperszonikus légi folyosókon fog átrepülni lakott területek felett is, hogy közvélemény-kutatást végezzenek arról, hogyan érzékelik az emberek ezt az újfajta halkabb hanghatást.
A sikeres első repülés és további tervek
Az első próbarepülés sikeresen zárult: az X-59 leszállt NASA Armstrong Flight Research Center közelében Edwardsban, Kaliforniában. Bár ez az első járat még csak alacsonyabb, szubszonikus sebességet ért el – hiszen fő célja csupán annak bizonyítása volt, hogy a gép alkalmas a repülésre –, később tervezik túllépni vele a hangsebességet is.
“Izgatottan ünnepeljük az X-59 első repülését,” mondta OJ Sanchez, a Lockheed Martin Skunk Works alelnöke és általános igazgatója. “Ez a repülőgép bizonyítéka csapatunk innovációjának és szakértelmének; büszkék vagyunk arra, hogy vezető szerepet tölthetünk be a csendes szuperszonikus technológia fejlesztésében.”
Összegzés
A NASA X-59 projektje mérföldkő lehet abban, hogy visszahozza és fenntarthatóvá tegye a polgári szuperszonikus utazást úgy, hogy közben minimalizálja annak környezeti hatásait és zajterhelését. Ezáltal újra megnyílhat az út egy gyorsabb és csendesebb légi közlekedési korszak felé.
Forrás: Lockheed Martin
Forrás: https://newatlas.com/aircraft/supersonic-x-59-maiden-flight/