Képzeljük el a következőt: egy Manhattan-i étteremben, mondjuk a Sansan Chickenben ülünk. Megkívánjuk a rántott csirkét, és rendelésünket nem egy embernek mondjuk be, hanem egy pulton álló tableten keresztül adjuk le. A képernyőn egy mosolygó arc válaszol valós időben, felveszi rendelésünket és intézi a bankkártyás fizetést… ám az alkalmazott nem New Yorkban van. Hanem a Fülöp-szigeteken, több mint 8000 kilométerre innen. És mindössze óránként 3,75 dollárt keres.
A valóság: filippínó kasszások Manhattanben, éjszakai műszakban
Igen, jól olvastuk: mindössze 3,75 dollár óránként! Amíg mi élvezzük ebédünket Manhattanben, az a személy, aki éppen felvette rendelésünket, éppen Manila éjszakai műszakjában dolgozik a 12 órás időeltolódás miatt. Ami még megdöbbentőbb: a rendszer továbbra is borravalót kér tőlünk akár 18%-ig a végösszegből.
Talán úgy gondolhatnánk, hogy ez valami disztópikus sci-fi történet. Sajnos azonban ez már szomorú valóság. Olyan cégek, mint a Happy Cashier és a CloudStaffs több New York-i étteremben helyeznek el filippínó kasszásokat egy egyszerű tablet és Zoom-kapcsolat segítségével.
Miért jutottunk idáig?
New Yorkban egy kasszás órabére körülbelül 20 dollár plusz járulékokkal terhelve. A bérleti díjak az egekbe szöktek, sok kis étterem csőd szélén áll. Így néhány vállalkozás olyan megoldást talált, hogy embereket alkalmaznak fél világ távolságában, ezzel ötödére csökkentve a kasszás költségeit és így nyitva tarthatják üzletüket.
A Fülöp-szigetek oldaláról nézve ez lehetőségnek számít, hiszen az ottani átlagbérhez képest az óránkénti 3,75 dollár még mindig magasabb fizetésnek számít.
Hasonló esetek és az automatizáció veszélyei
Már korábban is beszéltünk hasonló jelenségekről: Japánban robotokat irányítanak alulfizetett filippínó munkások 2-3 dolláros órabérért. Akkor azt hittük, ez csak egy elszigetelt eset. Most azonban kiderült, hogy létezik egy még visszataszítóbb változat is: ahol maga a fizikai robot is eltűnt – csak az emberi munkaerő dolgozik távolról.
Ez az aberráció gyorsan terjed és sajnos csak a kezdet. Amit „innovatív megoldásként” mutatnak be az éttermek megmentésére, az valójában csak egy lépcsőfok lehet egy sokkal radikálisabb változás előtt.
A virtuális offshoring mélyebb tanulságai
Ez undorító és embertelen. De ennél többet is elárul: a korlátlan kapitalizmus önmagát pusztítja el.
Ha helyi munkahelyek tűnnek el azért, mert mindent kiszerveznek a világ másik felére… akkor ki fog New Yorkban enni járni? Egy kasszás nemcsak dolgozóként fontos; ő fogyasztó is – aki helyben költ, fenntartja a környék gazdaságát és fizeti a lakbért.
Ezzel a láthatatlan filippínó munkással tönkretesszük ezt a helyi gazdasági kört. A kirúgott kasszás pedig csak könnyeket és segélyt kap családja eltartására.
Ez olyan történet, mint amikor a kígyó saját farkát eszi meg: rövid távon nőhetnek az éttermek profitjai, de közben csökken a helyi vásárlóerő és ezzel saját ügyfélkörük is. Eközben a Fülöp-szigeteken dolgozó munkások kizsákmányoltak lesznek alacsony bérekért és nehéz éjszakai műszakokért.
Milyen technológiák hiányoznak még ahhoz, hogy robot kasszások vegyék át az uralmat?
Térjünk vissza filippínó kollégánkhoz Zoomon keresztül. Egy elemző feltette azt az érzékeny kérdést:
“Ha valaki már képes távolról kezelni fizetéseket, mennyi idő múlva fogja ezt egy mesterséges intelligencia által vezérelt robot végezni?”
Technikailag nagyon közel vagyunk ehhez. Nem kell elképzelni bonyolult humanoid robotot kungfuzással – egy ülő robot is elegendő lenne:
- Természetes mozgású törzs és karok
- Ultra-realisztikus arckifejezések érzelmek közvetítésére
- Erős beszélgető AI, amely képes barátságos párbeszédre
A technológia már most létezik: például Figure 02 vagy Mercedes Apollo robotjai természetesen mozognak; GPT-5 vagy Claude AI-k folyékonyan kommunikálnak érzelmi árnyalatokkal; Ameca robot pedig lenyűgöző mikroarckifejezéseket produkál.
A költségek zuhannak: kézzel készített kínai prototípusok ára kb. 10 000 dollár; tömeggyártásban 3-5 éven belül várhatóan kb. 20 000 dollár lesz egy professzionális modell ára – ami kevesebb mint fél év alatt megtérül egy New York-i kasszás éves költségéhez képest.
A jövő szuper-kasszásai: több mint egyszerű pénztárosok
Egy ilyen robot nemcsak fizetéseket kezel majd:
- Azonnali arcfelismerésével név szerint üdvözöl majd
- Emlékezni fog minden preferenciánkra és allergiánkra
- Tökéletes hangszínnel és empátiával manipulálja érzelmeinket
- Sosem lesz fáradt vagy rosszkedvű
- Minden időpontban türelmes és barátságos marad
Az emberek előbb-utóbb jobban kedvelik majd ezt a robotot – mert mindig kedvesebb lesz bármely embernél.
Milyen biztonsági megoldások vannak?
Esetleg aggódhatunk amiatt, hogy ha robot kezeli a pénztárat, akkor könnyebb lehet csalni vagy fizetés nélkül távozni. Azonban erre is van egyszerű megoldás:
- Belépéskor bankkártya vagy RFID kártya regisztrálja vásárlót
- Kilépéskor csak akkor nyílik az ajtó, ha sikeres volt a fizetés
- Probléma esetén riasztás indul és emberi beavatkozás történik (esetleg ismét egy filippínói)
Ezt az Amazon Go már évek óta teszteli; megbízható és olcsón telepíthető rendszer.
A teljes automatizáció küszöbén állunk
Az első valódi telepítések várhatóan 2-3 éven belül indulnak el; széles körű elterjedés pedig 5-7 év múlva várható. Minden adott hozzá:
- Nagyobb megbízhatóság (jelenleg 85-90%, szükséges 98-99%)
- Tömeggyártás költségcsökkentéssel
- Társadalmi elfogadás – hiszen sokan inkább választják majd barátságos robotot mint hideg tabletet vagy ingadozó hangulatú embertársukat
A filippínó kasszások szerepe ma – holnap pedig már nem?
A jelenlegi filippínó munkások valójában akaratlanul is tanítják az AI-t: minden rendelésfelvétel és ügyfélinterakció adatként szolgál az algoritmusok számára. Ez klasszikus ipari minta: először emberekkel dolgoztatnak „fontos” munkaként hirdetve azt; majd amikor az AI eléri a kívánt szintet, kirúgják őket „elavultként”.
Ezzel párhuzamosan más iparágakban is zajlik hasonló folyamat: call centerekben, ügyfélszolgálaton, fordításban vagy akár orvosoknál és jogászoknál is automatizáció fenyegeti az állásokat.
A politikai válaszok hiánya aggasztó
Miközben ez az átalakulás zajlik, politikailag semmilyen hatékony terv nincs arra vonatkozóan:
- Hogyan osszuk újra a termelékenységből származó hasznot?
- Hogyan biztosítsunk jövedelmet azoknak akik elveszítik munkájukat?
- Hogyan előzzük meg társadalmi robbanást?
Sajnos sok ország vezetője idős és nem ért hozzájuk technológiai kihívásokhoz sem – így kettős okból aggasztó ez a helyzet.
Katasztrófa vagy felszabadítás? A döntés rajtunk múlik
Nem ellenezzük a technológiát. Egy robot pénztáros jó ötlet lehet – senki sem szeretne egész életében pénztár mögött állni. A probléma abban rejlik hogyan kezeljük ezt okosan.
- Korlátlan kapitalizmus útja: kirúgjuk helyi dolgozókat; kihasználjuk alulfizetett külföldiek munkáját; végül teljesen automatizálunk; nem osztjuk újra jólétet; nő munkanélküliség és társadalmi feszültség.
- Egy alternatív út: automatizáljuk az unalmas feladatokat; megosszuk termelékenységi nyereséget (pl. alapjövedelem vagy rövidebb munkaidő); támogatjuk méltósággal az átképzést; felszabadítjuk időt alkotásra és élvezetre.
A technológia bármit megtehet – de attól függ ki irányítja és milyen célból. Jelenleg ez kizárólag tech milliárdosok kezében van – ez maga a botrány!
Zárógondolatok – Van más út?
A NovaFuture-nél hisszük: lehetséges egy olyan világ ahol nem versengünk állandóan egymással hanem osztozunk egymással erőforrásainkon. Egy olyan jövő ahol az automatizáció felszabadítás és nem fenyegetés.
Ön mit gondol erről? Szívesen várjuk véleményét hozzászólásban!
Ha hasznosnak találta ezt az írást és szeretne további tartalmakat olvasni nálunk NovaFuture-en, kérjük támogassa oldalunkat egy kávé vásárlásával! Az olvasói támogatás nélkül nehéz fenntartani működésünket. Köszönjük!
