Az okostelefonokat hosszú ideje a modern élet egyik „gonoszának” tartják, amelyeket gyakran okolnak a szorongás, depresszió és figyelemzavar növekedéséért. Azonban egy friss, átfogó kutatás, amely több mint negyedmillió napnyi okostelefon-használati adatot elemzett 10 099 amerikai felnőtt részvételével, arra utal, hogy a telefonhasználat és a mentális jóllét közötti kapcsolat sokkal gyengébb lehet, mint azt korábban feltételeztük.
A kutatás háttere és módszertana
A tanulmányt a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban publikálták, és az egyik legnagyobb volumenű vizsgálatnak számít, amely valós okostelefon-használati viselkedést és hangulatváltozásokat hasonlít össze. A kutatók anonim adatokat gyűjtöttek Android készülékekről, amelyek minden egyes képernyőfeloldást, alkalmazásindítást és képernyőidőt rögzítettek négy héten keresztül.
Ezeket az objektív adatokat összevetették a résztvevők napi hangulatértékeléseivel, hogy megvizsgálják, milyen összefüggések vannak a telefonhasználat és a mentális állapot között.
Főbb eredmények: nincs erős negatív kapcsolat
A kutatás eredményei szerint az okostelefon-használat nem mutat jelentős negatív hatást a hangulatra vagy általános mentális jóllétre. A résztvevők átlagosan napi 6 órát töltöttek telefonjuk használatával, naponta körülbelül 41 alkalommal oldották fel készüléküket. Ebből mindössze körülbelül 43 percet szántak közösségi média alkalmazásokra, míg a fennmaradó időt üzenetküldésre, navigációra, produktivitási vagy egyéb nem szociális alkalmazásokra fordították.
A Pew Research adatai szerint az amerikaiak közel 85%-a rendelkezik okostelefonnal, és egyes felhasználók akár napjuk negyedét is a készülékükön töltik. Ennek ellenére a kutatás nem talált olyan bizonyítékot, amely azt mutatta volna, hogy a nagyobb telefonhasználat rosszabb hangulathoz vezetne – sem egyéni szinten, sem csoportosan.
Finomabb összefüggések és demográfiai különbségek
Bár az általános hatások kicsik vagy elhanyagolhatók voltak, néhány finomabb mintázat megfigyelhető volt:
- Fiatalabb felnőttek esetében enyhe összefüggés mutatkozott a közösségi média használata és az alacsonyabb hangulat között, de ez az összefüggés időbeli elemzés során eltűnt.
- Nők és genderqueer személyek gyakrabban használtak mind szociális, mind nem szociális alkalmazásokat, és átlagosan alacsonyabb hangulatpontszámokat adtak meg férfi társaikhoz képest. Ugyanakkor ezek a demográfiai tényezők sem bizonyultak erősebb prediktornak a hangulatra nézve, mint maga az okostelefon-használat.
Korrelation vs. kauzalitás: miért fontos a különbség?
A szerzők hangsúlyozzák, hogy nagyon fontos megkülönböztetni az összefüggést (korrelációt) az okozati viszonytól (kauzalitást). Még ha statisztikailag szignifikáns eredményeket is találunk egy hatalmas adatbázisban, azok gyakran nem jelentenek gyakorlati jelentőségű hatást.
Például egy átlagos felhasználónak ahhoz, hogy hangulatpontszámát egy ponttal csökkentse, naponta további 18 órát kellene nem szociális alkalmazások használatával töltenie – ami fizikailag lehetetlen.
A digitális mentális egészségkutatás kihívásai: percepció kontra valóság
Sok korábbi tanulmány önbevalláson alapult, amely hajlamos túlbecsülni a telefonhasználati időt akár heti 12 órával is. Az emberek gyakran azt mondják például, hogy „órákat görgetnek” közösségi médiában, miközben ez az idő valójában üzenetküldésre vagy hírolvasásra is oszlhat – ezek pedig eltérő érzelmi hatással bírhatnak.
A jelen kutatás objektív rendszeradatok alapján külön tudta választani a közösségi média alkalmazásokat (pl. Facebook vagy Instagram) és nem szociális alkalmazásokat (pl. Google Maps vagy Spotify). Érdekes módon míg a magas közösségi média használat nem volt összefüggésben rosszabb hangulattal, addig a nem szociális alkalmazások nagyobb használata enyhe pozitív hangulatváltozásokat mutatott egyénen belül – valószínűleg olyan produktív vagy jutalmazó tevékenységek miatt, mint tervezés, tanulás vagy szórakozás.
A kutatás korlátai és további kérdések
A szerzők óvatosan jegyzik meg, hogy ezek az eredmények nem bizonyítják azt, hogy az okostelefonok jótékony hatásúak lennének. Inkább azt mutatják meg, hogy az okostelefonok és mentális egészség kapcsolata sokkal összetettebb és kontextusfüggőbb annál, mint ahogy azt a közbeszéd sugallja.
„Mivel főként kis vagy nullahatású eredményeket találtunk és mert az asszociációk eltértek csoportközi és egyéni elemzésben is, ezeknek az eredményeknek az ismétlése kulcsfontosságú mielőtt erős következtetéseket vonnánk le.”
Közegészségügyi aggályok és társadalmi diskurzus
A tanulmány idején jelentős aggodalom övezi a közösségi média gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatását. Az Egyesült Államok Egészségügyi Főigazgatója 2023-ban figyelmeztetést adott ki arról, hogy digitális platformok „mélyreható kockázatot jelenthetnek gyermekek és serdülők mentális egészségére”. 2024-ben pedig javaslatot tett arra is, hogy kötelező figyelmeztető címkéket helyezzenek el a közösségi média alkalmazásokon.
Bár ezek elsősorban fiatalokra vonatkoznak, szélesebb körben elterjedt nézet szerint több képernyőidő rosszabb jólétet eredményez. Ezzel szemben ez a felnőtt populációra fókuszáló kutatás ezt a narratívát megkérdőjelezi.
Mood befolyásolja-e a telefonhasználatot?
A kutatás egyik fontos megállapítása volt az is, hogy nincs bizonyíték arra sem, hogy rosszabb hangulatú hét után többet használnánk telefont. Ez arra utalhat, hogy inkább fordított irányú lehet az összefüggés: amikor rosszul érezzük magunkat, előfordulhat ugyan telefonhasználat – de ez nem okozza feltétlenül ezt az állapotot.
Okostelefonok: eszközök vagy veszélyforrások?
A szerzők szerint érdemes átgondolni az okostelefonokat nem pusztán káros tényezőként kezelni, hanem inkább olyan kontextusként látni őket, ahol nagyon sokféle élmény zajlik le – legyen szó társas kapcsolódásról vagy passzív fogyasztásról –, amelyek különböző módon befolyásolhatják jólétünket.
Más szóval: nem az számít igazán, mennyit használjuk a telefont, hanem hogyan használjuk azt.
Következtetések szakembereknek és döntéshozóknak
Ezek az eredmények fontos üzenetet hordoznak mentálhigiénés szakembereknek, alkalmazástervezőknek és politikai döntéshozóknak: bár csábító lehet korlátozni például képernyőidőt vagy bevezetni általános tiltásokat bizonyos appokra vonatkozóan, ezek valószínűleg nem javítanak jelentősen a jóléten.
„Eredményeink összhangban vannak más tanulmányokkal is, amelyek minimális vagy nem szignifikáns kapcsolatot találtak objektív okostelefon-használati minták és jóléti mutatók között.”
A szerzők ezért azt javasolják: inkább arra kell fókuszálniuk a további kutatásoknak és fejlesztéseknek, milyen tényezők növelik vagy csökkentik az online élmények pozitív vagy káros hatását, semmint magára az okostelefon-használatra vagy bizonyos alkalmazáskategóriákra koncentrálni.