Ha azt mondom, hogy az óceán mélyéből származó hővel lehetne egész szigeteket ellátni energiával, elsőre talán sci-fi-nek tűnik. Pedig az óceáni hőenergia hasznosítás (OTEC – Ocean Thermal Energy Conversion) technológiája pont ezt ígéri: egy megbízható, folyamatosan működő, környezetbarát energiaforrást a trópusi és szubtrópusi térségek számára. És ami még jobb, nem csak elmélet – a Kanári-szigeteken már fut egy lebegő pilot projekt, ami megmutathatja, hogy ez tényleg működik.
Mi az az OTEC és hogyan működik?
Az OTEC nem új találmány – már a 19. században felmerült az ötlet, hogy az óceán felszíni meleg vize és a mély hideg víz közötti hőmérséklet-különbséget használjuk fel energiatermelésre. A rendszer lényege egy zárt körfolyamat: a meleg felszíni víz egy hőcserélőn keresztül elpárologtat egy munkaközeget (például ammóniát), amely gáz halmazállapotban turbinát hajt meg. Ezután a mélyből, nagyjából 750 méter mélyről felszivattyúzott hideg víz lehűti vissza a gázt folyékony állapotba, így újraindul a körforgás.
Fontos feltétel: legalább 20 Celsius-fok különbség kell a felszíni és mélyvíz között, hogy ez a folyamat hatékony legyen.
Miért izgalmas ez a technológia?
Andrea Copping, a Washingtoni Egyetem szakértője szerint az OTEC igazi alapterhelésű energiaforrás lehet – vagyis olyan, ami nem függ az időjárástól vagy napszaktól, hanem folyamatosan képes áramot szolgáltatni. Ez pedig ritkaság a megújulók között! Gondolj csak bele: nap- vagy szélenergia esetén mindig van valami bizonytalanság, de az óceán hőmérséklete állandóbb.
A Kanári-szigeteki pilot projekt: kis lépés az emberiségnek, nagy ugrás az OTEC-nek
A Global OTEC nevű szervezet lebegő eszköze már tesztüzemben van a Kanári-szigetek partjainál. Ez a kis prototípus akár 4 megawattnyi energiát is képes lenne előállítani, ami körülbelül 4000 háztartás ellátására elegendő – nem rossz egy ilyen kezdeti léptékű próbálkozástól.
A projekt célja nem csak az energiaellátás biztosítása, hanem az is, hogy egy esetleges trópusi vihar után gyorsan vissza tudjon állni az áramellátás. Ez különösen fontos olyan szigeteknek, amelyek jelenleg fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak és gyakran szenvednek természeti katasztrófáktól.
Óriási potenciál – de hol tartunk most?
Egy friss, 2025-ös globális tanulmány szerint elméletben akár 3 terawattnyi (azaz hárommillió megawatt) tiszta energiát lehetne kinyerni világszerte ebből a módszerből. Ez elképesztően nagy szám – ha belegondolsz, mennyi áramot fogyasztanak például a városok vagy ipari létesítmények.
Jelenleg azonban még csak néhány kisebb tesztüzem működik: Japánban és Hawai‘in is vannak ilyenek, de egyik sem közelíti meg még azt a skálát, amit igazán szeretnénk látni.
További tengeri megoldások: tengerből nyert fűtés és hűtés
Az óceán nem csak energiatermelésre jó – már most is használják például tengerivíz-hőszivattyúkat és tengervizes légkondicionáló rendszereket (SWAC). Ezekkel akár városi fűtést vagy hűtést lehet biztosítani sokkal kisebb környezeti lábnyommal.
- Dánia: Esbjerg városában egy „mega hőszivattyú” üzemel, amely évente akár 60-70 MW energiát termel és körülbelül 45 ezer háztartást lát el fűtéssel.
- Németország: hasonló nagyszabású projektek vannak tervben.
- Tengervizes légkondicionálás: kisebb helyeken már alkalmazzák ezt is – hideg mélyvízzel működve jelentős energia-megtakarítást érhetünk el.
Kihívások és aggályok: miért nem robbant be még az OTEC?
Bár mindenki lelkesedik érte, akadnak komoly akadályok is. Az egyik legnagyobb probléma az anyagi oldal: ezek a rendszerek még mindig drágák, és sok befektetőt elriasztanak a magas kezdeti költségek. Emellett környezetvédelmi aggályok is felmerülnek.
Környezeti kérdések
A mélyből felszivattyúzott hideg víz tele van tápanyagokkal és CO2-vel – ha ezt nem megfelelően engedik vissza a tengerbe, komoly ökológiai problémák alakulhatnak ki. Például hirtelen hőmérséklet-változás károsíthatja a tengeri élővilágot vagy felboríthatja a vízoszlop természetes rétegződését.
Ezen túlmenően az ammónia használata mint munkaközeg toxikus lehet baleset esetén. A víz pumpálása maga is hatással lehet a tengeri biodiverzitásra.
Kinek szól ez az egész?
A legnagyobb haszonélvezők kétségkívül azok a trópusi szigetek lennének, amelyek jelenleg fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak és gyakran szenvednek áramkimaradásoktól viharok miatt. Az OTEC stabil alapenergiát kínálhat nekik – ez pedig hatalmas előrelépés lenne.
Nikhil Neelakantan (Ocean Visions) szerint Indonézia példája mutatja meg igazán az OTEC potenciálját: egy tanulmány szerint akár évi 45 gigawattnyi energiát is előállíthatnának ezzel technológiával 2050-re.
Mire várunk még? A jövő kilátásai
A Global OTEC tervezi egy félmegawattos demonstrációs üzem építését Hawai‘i közelében Makai Ocean Engineeringgel együttműködve. Ez moduláris rendszerként működne: több kisebb egységet összekapcsolva lehetne növelni az energiatermelést igény szerint.
A katonai bázisok és olajipari offshore platformok is érdeklődnek az OTEC iránt – bár ez némi etikai kérdést vet fel azok számára, akik inkább fejlődő országokat támogatnának ezzel a technológiával.
Záró gondolatok
Bár még messze vagyunk attól, hogy terawattokkal mérjük az óceáni hőenergiából származó áramot, ezek a pilot projektek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy befektetők és döntéshozók meglássák ennek értékét. Szerintem érdemes figyelni erre a technológiára – hiszen ha sikerül biztonságosan és gazdaságosan működtetni, akkor valóban forradalmasíthatja az energiaellátást főleg ott, ahol most leginkább szükség van rá.
Te mit gondolsz? Képes lesz-e az OTEC áttörést hozni? Vagy marad egy érdekes kísérlet csupán?
