Ha valaha is foglalkoztatott a Parkinson-kór, akkor tudod, hogy ez a neurodegeneratív betegség nem csak az időseket érinti, hanem egyre több embert világszerte. Az elmúlt évtizedek kutatásai rengeteg új információval szolgáltak arról, hogyan alakul ki, milyen tényezők befolyásolják, és hogyan lehetne akár korábban felismerni vagy lassítani a lefolyását. Ebben a cikkben összegzem neked az elmúlt évek legfontosabb eredményeit, különös tekintettel a fizikai aktivitás szerepére és az új digitális eszközök alkalmazására.
A Parkinson-kór globális terhe – egyre nő a kihívás
Nem túlzás azt mondani, hogy a Parkinson-kór egyre nagyobb egészségügyi probléma világszerte. Dorsey és munkatársai (2018) átfogó elemzése szerint 1990 és 2016 között jelentősen nőtt a betegek száma, ami részben az elöregedő társadalmaknak köszönhető. Maserejian és kollégái (2020) becslései alapján pedig már 2020-ban is több millió ember élt ezzel a betegséggel.
Ez engem mindig meglep: egy olyan betegség, amelyről sokan csak időskori problémaként gondolnak, valójában komplex okokból alakul ki, és egyre fiatalabbakat is érinthet. A statisztikák azt mutatják, hogy nem csupán az életkor számít – bár kétségtelenül ez az egyik legnagyobb rizikófaktor (Reeve et al., 2014) –, hanem életmód, genetika és környezeti tényezők is szerepet játszanak.
Fizikai aktivitás: megelőzés vagy lassítás?
A fizikai aktivitás hatása a Parkinson-kórra régóta érdekelte a kutatókat. Egyértelműen látszik, hogy mozgással nemcsak az általános egészségi állapot javítható, de akár a betegség kialakulásának kockázata is csökkenthető (Fang et al., 2018). LaHue és társai (2016) szerint pedig azoknak, akik már diagnosztizálták a betegséget, a rendszeres testmozgás segíthet lassítani a motoros tünetek romlását.
De vajon mennyi mozgás kell? És milyen típusú? Ez nem egyszerű kérdés. Sallis & Saelens (2000) rámutattak arra, hogy az önbevalláson alapuló fizikai aktivitás-mérések gyakran pontatlanok lehetnek. Ezért is izgalmasak azok az új kutatások, amelyek okosórák és lépésszámlálók segítségével objektíven mérik a mozgást (Bassett et al., 2017; Bianchini et al., 2023).
Lépésszámlálók és okos eszközök – új korszak kezdete
A modern technológia lehetővé teszi, hogy pontosan nyomon kövessük egy Parkinson-beteg napi mozgását. Shokouhi és munkatársai (2022) kimutatták, hogy ezek az eszközök megbízhatóan mérik a lépésszámot még akkor is, ha valaki már enyhe vagy közepes fokú Parkinson-kórral él.
Bianchini et al. (2023) szerint mindössze négy napnyi adatgyűjtés elegendő ahhoz, hogy megbízható képet kapjunk egy beteg átlagos napi aktivitásáról. Ez óriási előrelépés lehet abban, hogy személyre szabott kezelési tervet dolgozzanak ki.
Korai felismerés: mikor kezdődik igazán a Parkinson?
A Parkinson-kór tünetei sokszor csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor már jelentős idegsejt-veszteség történt az agyban. Postuma & Berg (2016) szerint ezért kulcsfontosságúak az ún. prodromális marker-ek – vagyis azok az előzetes jelek –, amelyek évekkel korábban figyelmeztethetnek.
Schalkamp és kollégái (2023) például olyan viselhető mozgáskövető adatokat elemeztek, amelyek akár évekkel megelőzhetik a klinikai diagnózist. Ez nemcsak azért izgalmas, mert időben elkezdhető lenne a kezelés vagy életmódváltás, hanem mert új távlatokat nyit a kutatásban is.
A UK Biobank adatai – aranybánya az epidemiológusoknak
A UK Biobank hatalmas adatbázisa több százezer ember egészségügyi adatait tartalmazza – beleértve az objektív fizikai aktivitás-méréseket is (Doherty et al., 2017). Zhao és munkatársai (2023) ezen adatok alapján vizsgálták meg, mennyire jók ezek az eszközök arra, hogy előre jelezzék a Parkinson-kór kialakulását.
Liu et al. (2023) pedig azt találták, hogy nemcsak az aktivitás intenzitása számít, hanem az ülő életmód hossza is befolyásolja a kockázatot. Szóval ha sokat ülsz napközben – akár irodai munkád miatt –, érdemes odafigyelni!
Környezeti és társadalmi tényezők – több mint genetika
Nem csak biológiai tényezők játszanak szerepet: Najafi és munkatársai (2023) nagy esetszámú vizsgálata szerint a szocioökonómiai státusz is befolyásolja a Parkinson-kór kialakulását. Ez arra utalhat, hogy például egészségtelen életmód vagy kevesebb hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz növelheti a rizikót.
Mire számíthatunk a jövőben?
A digitális biomarkerek térnyerése forradalmasíthatja azt, ahogyan ma gondolkodunk erről a betegségről (Dorsey & Marks, 2017). Az olyan projektek mint a Parkinson’s Progression Markers Initiative (Marek et al., 2018) vagy az All of Us Research Program Fitbit-adatainak elemzése (Bailey et al., 2025) segítenek abban, hogy még pontosabb képet kapjunk arról, hogyan változik meg egy beteg állapota idővel.
Ezek mellett persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy maga az életmódváltás – több mozgás beiktatása mindennapjainkba – továbbra is kulcsfontosságú marad mind megelőzésben, mind kezelésben.
Összegzésként
A Parkinson-kór kutatása ma már messze túlmutat azon, amit pár éve elképzeltünk volna: nem csupán gyógyszerekről van szó, hanem arról is, hogyan tudjuk digitális eszközökkel követni állapotunkat és hogyan segíthet minket ebben egy aktívabb életmód. A tudomány folyamatosan fejlődik; talán hamarosan eljön az idő, amikor nemcsak kezelni tudjuk ezt a betegséget hatékonyabban, hanem meg is előzzük annak kialakulását.
Te mit gondolsz? Mennyire vagy hajlandó változtatni életmódodon azért, hogy csökkentsd ennek a rettegett betegségnek az esélyét? Vagy ha már érintett vagy családtagként vagy barátként: mennyire bíznál meg egy okosórában vagy más digitális eszközben? Írd meg kommentben!
