Ha most nem figyelsz arra, hogyan használjuk fel a türelmes tőkét – vagyis a patient capital-t –, könnyen lehet, hogy pár év múlva lemaradsz a legfontosabb gazdasági változásokról. De vajon mit is jelent ez a fogalom, és miért olyan fontos egy olyan ország számára, mint Románia?
Mi az a patient capital, és miért nem csak egy újabb divatszó?
A fejlett gazdaságokban a valódi fejlődés nem csupán a költségvetési számokon vagy a GDP növekedésén múlik. Sokkal inkább azon, hogy mennyire képes egy ország hosszú távon gondolkodni és befektetni. Ez az, amit a szakemberek patient capital-ként emlegetnek – olyan tőkét, amely nem azonnali hasznot vár, hanem elfogadja, hogy egyes beruházások időigényesek.
Gondolj csak bele: az infrastruktúra nem egyik napról a másikra épül fel, az energetikai átállás nem sprint, hanem maraton, és az ipari modernizáció sem követi a tőzsdei negyedéves jelentések ritmusát. Ez egy lassú folyamat, amit mérnökök és tervezők logikája irányít.
Románia türelmes tőkéje – van miből gazdálkodni
Lehet meglepő, de Romániában nincs hiány türelmes tőkéből. A magánnyugdíjpénztárak csendben felhalmoztak több mint 200 milliárd lej értékű hosszú távú forrást – ez egy hatalmas összeg egy olyan országban, ahol korábban ritka és türelmetlen volt a hazai tőke.
Ezek az eszközök akár az ország gazdasági fejlődésének hiányzó láncszemei is lehetnének: belső finanszírozásból megvalósuló beruházásokhoz, amelyek ambícióval és kitartással építik Románia jövőjét.
A paradoxon: a türelmes tőke mégsem találja meg az utat az igazi gazdaságba
És itt jön a csavar: ennek a hatalmas pénznek nagy része nem az iparba vagy infrastruktúrába áramlik, hanem állampapírokba. A magánnyugdíjpénztárak portfóliójának mintegy 67,6%-a állami kötvényekben van lekötve. Így a patient capital inkább az állam pillanatnyi finanszírozását szolgálja, mintsem hosszú távú gazdasági átalakulást.
A pénztárak kezelői érthetően óvatosak: az állam stabil adósnak számít, a szabályozás szigorú, és a hozamok is versenyképesek. Csakhogy ez nem ugyanaz, mintha ezekkel az eszközökkel valódi beruházásokat támogatnánk.
Miért számít ez nekünk?
Míg az állam finanszírozása rövidtávú szükségleteket elégít ki, addig a gazdaság finanszírozása hosszútávú lehetőségeket teremt. Ha csak állampapírokat veszünk meg ezzel a pénzzel, akkor gyakorlatilag elzárjuk magunk elől azt az utat, amely valódi modernizációhoz vezetne.
A világ példái: hol működik jól a türelmes tőke?
Egy elemző egyszerűen megfogalmazta: patient capital az egyik kevés olyan tőkefajta, amely képes valódi gazdasági átalakulást előidézni. Ez elsőre túlzásnak hangozhat – amíg meg nem nézzük például Kanadát, Ausztráliát vagy Hollandiát.
Ezek az országok azért tudtak sikeresen energetikai átállást végrehajtani és versenyképes ipart építeni, mert rendelkeztek olyan forrásokkal, amelyek nem féltek attól, hogy éveken át várni kell az eredményekre. Nem sprinteltek; maratonfutók voltak.
Hogyan lesz magánmegtakarításból türelmes tőke?
Az OECD tapasztalatai szerint önmagában nem elég adókedvezményeket adni vagy ösztönözni a megtakarítást ahhoz, hogy kialakuljon ez a fajta türelmes tőke. Kell hozzá egy okos intézményi dizájn is: automatikus beléptetés (auto-enrolment), hozzájárulások párosítása (matching contributions), alapértelmezett szabályok (default rules).
Románia már megtette az első lépéseket – például bevezette az automatikus beléptetést –, de még mindig bizonytalan abban, hogyan alakítsa ki teljesen ezt az intézményi rendszert.
Kihívások és kérdések: merre tovább Románia?
A következő tíz évben elkerülhetetlen kérdések várnak válaszra:
- Kik finanszírozzák majd az energetikai átállást?
- Kinek kell fizetnie az infrastruktúrát?
- Ki támogatja majd az ipar újraindítását és digitalizációját?
A költségvetés önmagában nem képes mindezt fedezni. A külföldi befektetések hasznosak ugyan, de kiszámíthatatlanok és gyakran geopolitikai érdekek mentén mozognak. Ha nincs otthoni türelmes tőke – akkor nőnek nemcsak a pénzügyi költségek, hanem stratégiai kockázatok is.
A nagy paradoxon
Romániának van türelmes tőkéje – de nincs stratégiája arra vonatkozóan, hogyan használja fel ezt tudatosan. Van pénzügyi erőforrása – de hiányoznak azok az intézmények és projektek, amelyek hosszútávon életképes befektetési lehetőséget kínálnának.
A fejlődést tehát nem maga a pénzhiány akadályozza meg; sokkal inkább az a rendszerbeli hiányosság, amely elválasztja egymástól a pénzt és a gazdaságot.
A tanulság: mások már kifizették ezt az árat helyettünk
Szerencsére Romániának nem kell mindent újra feltalálnia. Más országok már végigjárták ezt az utat: léteznek működő modellek és intézmények; vannak bevált mechanizmusok; tanultunk mások hibáiból és sikereiből.
A kérdés most már csak annyi maradt: akarjuk-e tényleg beengedni ezt a türelmes tőkét a valódi gazdaságba? Vagy továbbra is biztonságos állampapírokba zárjuk azt?
Mire számíthatunk?
Ha sikerül világos választ adni erre a kérdésre ebben az évtizedben, akkor azt mondhatjuk majd: Romániának nem volt hiánya tőkében – csak irányításban. És ez számít igazán: mert nemcsak azt határozza meg, mit építünk fel; hanem azt is, hogy mi marad meg belőle hosszú távon.
Egy elemző szavaival élve: „A következő évek legfontosabb kérdése nem az lesz majd, hogy van-e Romániának tőkéje – hanem hogy van-e elég türelme arra használni azt ott, ahol igazán számít.”
Záró gondolatok
Patient capital lehet az erőforrás közti különbség modernizáció és stagnálás között. Ez egy fogalom, amit érdemes lesz jól megjegyezni – mert ha jól használjuk fel ezt a türelmet és forrást együtt, akkor végre valódi fejlődést láthatunk Magyarország szomszédjánál is.
