A képregény-karakterek más médiumokba való átültetésének története tele van bizarr és feledésbe merült különlegességekkel. Ezek az adaptációk gyakran meglepő irányokat vesznek, néha egészen szürreális vagy érthetetlen formában jelennek meg.
Furcsa képregény-adaptációk a múltból
Vegyük például az 1958-as The Adventures of Superpup című sorozatot, ahol Superman egy Bark Bent nevű kutyaként jelenik meg egy antropomorf kutyákkal teli világban. Ez akár működhetett volna rajzfilmként, de az élőszereplős verzióban emberi színészek voltak fura bundákba bújva, ami inkább őskori jelmeznek tűnt.
Japánból is ismerünk különlegességeket, mint például a Toei által készített Spider-Man sorozatot, ahol Takuya Yamashiro falakat mászik és hálót sző, de leginkább egy hatalmas robot, Leopardon miatt emlékezetes, illetve azért, mert önmagát “a pokol követének” nevezi és géppisztollyal lövi ellenségeit – ami eléggé eltér a megszokott Pókember-képtől.
Az amerikai tévében készült Riverdale and Back Again film pedig az Archie karaktereit mutatta be unalmas, elégedetlen felnőttként, Jughead pedig neurotikus, elvált apaként szerepel, aki csak a hip-hop segítségével tud kapcsolódni fiához – ez is egyfajta furcsa elképzelés arról, mit jelentett a hip-hop a fehér közönség számára az 1990-es években.
A képregények és adaptációik sajátos világa
A szuperhős képregények önmagukban is egyedi médiumot alkotnak, saját nyelvvel és konvenciókkal. Ezek kialakulása olyan körülmények között történt, amelyeket más médiumok nem tudnak reprodukálni. Csak az utóbbi időben vált lehetővé, hogy a filmek és sorozatok közelítsenek a képregények vizuális stílusához úgy, hogy az érthető legyen a nézők számára.
Például a Marvel Moziverzum 23 film alatt mesélt el egy összefüggő történetet egy korábban kevésbé népszerű karakterről, de még így sem érte el azt a komplex világépítést és összefüggő történetmesélést, amit maga a Marvel képregény-univerzum kínál.
Ezért az adaptációk gyakran furcsák: például nem sokkal különbözik attól, hogy Pókembernek óriásrobotja legyen vagy Superman kutyaként jelenjen meg attól, hogy Pókember pszichikus veszélyérzékelő képességekkel rendelkezzen vagy Superman teste fotoszintetizáljon és lézersugarakat lőjön ki a szeméből. Csak az egyik ötlet régóta elfogadottabbá vált.
Miért annyira különös a Pennyworth?
A fentiekhez képest azonban van egy adaptáció, ami minden eddiginél furcsább: ez a Pennyworth, Batman komornyikjának eredettörténetét feldolgozó sorozat. Ez az alkotás annyira eltér minden eddigitől, hogy inkább hasonlít egy szürreális álomra vagy egy alternatív valóságra.
A sorozat három évadot élt meg az Epix csatornán – amelyről sokan még sosem hallottak –, és bár nem lett széles körben ismert vagy elismert, mélyen lenyűgöző azok számára, akik szeretik a Batman-mítoszt és annak különleges mellékágait.
Pennyworth: A történet és időkezelés káosza
A sorozat Alfred Pennyworth fiatal éveit mutatja be: egy 26 éves férfit látunk, aki tíz évig szolgált az SAS-ban (brit különleges alakulat), majd visszatér Londonba. Az időpont azonban nehezen behatárolható: egyszerre van jelen az 1960-as évek esztétikája és számos anachronizmus – például 1978-as dalok vagy II. világháborús utalások –, amelyek összevisszaságot okoznak.
- Első évad: Alfred visszatérve Londonba találkozik Martha Kane-nel (a későbbi Martha Wayne), aki segítséget kér tőle egy Alan Turingra emlékeztető karakter megmentésében.
- Különös történelmi utalások: Megjelenik Aleister Crowley sátánista orgiája vagy George Orwell kínzása is – mindezek azonban nem illeszkednek pontosan a valós történelemhez.
- Különös politikai háttér: Egy jobboldali fasizmushoz hasonló csoport veszi át Anglia nagy részét; mégis sokszor homályos marad ideológiájuk és motivációjuk.
- Meglepő kapcsolatok: Alfred és II. Erzsébet királynő között romantikus viszony alakul ki – ami teljesen új megvilágításba helyezi mindkét karaktert.
A karakterek morális szürkesége és motivációhiánya
A Pennyworth világában senki sem igazán jó vagy rossz: Alfred maga hidegvérrel öl embereket bérgyilkosként dolgozva; Thomas Wayne gyenge jellemű és még apagyilkosságra is képes; Lucius Fox pedig halálos vegyi fegyvereket fejleszt; míg a „gonoszok” is gyakran váltogatják oldalaikat.
A motivációk hiánya miatt sokszor úgy tűnik, mintha csak azért történnének események, hogy meglepjék vagy sokkolják a nézőt. Ez Vince Russo „Crash TV” stílusára emlékeztet: minden áron váratlan fordulatokat hozni.
Mítoszrombolás és alternatív Batman-univerzum
A sorozat számos ponton eltér a klasszikus Batman-mítosztól: például Bruce Wayne-nek van egy Samantha nevű nővére (aki máshol nem létezik), Thomas Wayne pedig saját apját lövi le bűnügyi sikátorban – ráadásul ezt senki sem kommentálja soha.
Bár Pennyworth címe szerint Batman komornyikjának eredettörténete lenne, valójában alig mutatja be azt az utat, ahogy Alfred szolgálatába áll Bruce Waynet. Inkább egy alternatív valóságban játszódó politikai thriller-szerű történet ez tele abszurditásokkal és anachronizmusokkal.
Pennyworth mint kultikus bizarrság
Bár nem mindenki számára lesz szerethető vagy érthető ez a sorozat, azoknak ajánlott figyelmébe, akik szeretik a szokatlan képregény-adaptációkat és kíváncsiak arra, hogyan lehet egy jól ismert karaktert teljesen új oldaláról bemutatni.
Pennyworth nemcsak Batman komornyikjának eredettörténete helyett inkább egy alternatív brit disztópia képeit festi meg neonfényes londoni utcákkal és politikai intrikákkal – ezáltal új dimenziókat nyitva meg a képregény-adaptációk között.
Záró gondolatok
A képregény-karakterek más médiumokba való átültetése mindig izgalmas kísérlet volt arra, hogy új nézőpontokat találjanak ki ismert figurák számára. A furcsa próbálkozásoktól kezdve egészen az olyan komplex művekig mint Pennyworth mind azt mutatják: nincs határa annak, milyen irányba lehet elvinni ezeket a történeteket – még akkor sem, ha néha teljesen elszakadnak az eredeti mítosztól.
Ha érdekelnek további érdekességek képregény-adaptációkról vagy szeretnél mélyebben belemerülni Batman világába alternatív szemszögből is, érdemes adni egy esélyt ennek az izgalmasan bizarr sorozatnak.
