Peter Watkins, a radikális brit filmkészítő, aki Oscar-díjat nyert a vitatott dráma-dokumentumfilmjével, The War Game című alkotásával, amely egy nukleáris támadást ábrázolt Nagy-Britanniában, 90 éves korában elhunyt.
Élete és Halála
Watkins családja közleményében tudatta, hogy a rendező csütörtökön hunyt el egy kórházban Bourganeuf-ban, Franciaország középső részén, közel Felletin kisvárosához, ahol több mint 25 éve élt. A család így búcsúzott tőle: „A filmművészet világa elveszítette egyik legélesebb, legötletesebb és legnehezen besorolható hangját. Köszönjük mindazoknak, akik támogatták őt ezen a hosszú és olykor magányos úton.”
Radikális Hang és Konfliktusok a BBC-vel
Peter Watkins kompromisszumot nem ismerő alkotó volt, aki többször összetűzésbe került a BBC-vel. Legismertebb műve, The War Game, amely egy nukleáris csapást mutat be Canterbury városán Kent megyében, eredetileg nem került adásba a brit közszolgálati televízióban. A BBC parlamenti kérdésre adott válasza szerint az adás elmaradásának oka az volt, hogy a film „túl rémisztő” volt – tagadva minden külső nyomásgyakorlást.
Watkins 2000-ben adott ritka interjújában a Guardiannek így fogalmazott: „Olyan ember vagyok, aki harminc éve dolgozik azon, hogy elmozdítsa a hatalmi egyensúlyt a közönség és a televízió között. Ha az 1960-as és 1970-es években a televízió alternatív irányt vett volna és nyitottabb módon működött volna, akkor ma a globális társadalom sokkal humánusabb és igazságosabb lenne.”
Korai Évek és Pályafutás Kezdete
Peter Watkins 1935-ben született Norbitonban, Surrey-ben. Katonai szolgálata után a Royal Academy of Dramatic Art (RADA) hallgatója lett. Egy interjúban elmondta: „Nem az volt a célom, hogy fegyvert fogjak emberekre.” Rövidfilmek sorozatát készítette el korán pályafutása során, köztük az 1956-os magyar forradalomról szóló Forgotten Faces című alkotást.
1962-ben csatlakozott a BBC-hez, ahol első nagyobb munkája az 1746-os cullodeni csatáról készült film volt. Ez az alkotás úttörőnek számított realizmusában és közvetlenségében: kortárs híradástechnikai eszközöket alkalmazott és nem hivatásos színészeket használt.
The War Game: Egy Forradalmi Dokumentumfilm
The War Game című filmje egy nukleáris támadás következményeit mutatta be Nagy-Britanniában. Alex Cox filmrendező szerint ez egy „nagyszerű és szenvedélyes” alkotás volt, amely megszólaltatta az átlagemberek hangját. Bár eredetileg 1965-ben sugározták volna, az adást lemondták.
A film azonban nem maradt visszhangtalan: 1967-ben megkapta az Oscar-díjat legjobb dokumentumfilm kategóriában. Az amerikai kritikusok is méltatták; Roger Ebert például egyes jeleneteket „a valaha filmre vitt legborzalmasabbaknak” nevezett. Végül csak 1985-ben került adásba a brit televízióban – éppen Hiroshima atombombázásának 40. évfordulóján.
Későbbi Munkásság és Nemzetközi Karrier
A BBC-vel való konfliktusai miatt Watkins kénytelen volt külföldön keresni támogatást alkotásaihoz. 1967-ben rendezte meg a Privilege című filmet – egy újabb pseudo-dokumentumfilmet –, amelyben egy popzenész (akit Paul Jones zenész alakított) manipulált kultuszvezetővé válik, hogy elterelje az emberek figyelmét a politikáról.
1971-ben készült amerikai helyszínű filmje, a Punishment Park, amely egyfajta „Éhezők Viadala” típusú forgatókönyvet vázolt fel: radikálisokat és liberálisokat vadásznak le sportként az ország nemzeti gárdájának tagjai.
Művészeti Portrék és Hosszú Dokumentumfilmek
Watkins több művészről is készített portréfilmeket: Edvard Munch norvég festőről szóló négyórás alkotása 1974-ben debütált norvég televízióban, majd moziforgalmazásba került – amit a Guardian „rendkívüli szépségű filmként” méltatott.
Ezt követően Skandináviában forgatott további műveket, köztük August Strindberg drámaíróról szóló hosszú portréfilmet is (The Freethinker). Emellett 1983 és 1987 között elkészítette az 873 perces dokumentumfilmet The Journey, amely hétköznapi emberek nukleáris fegyverekkel kapcsolatos gondolkodását vizsgálja – ez tekinthető minden idők leghosszabb nem kísérleti jellegű filmjének.
Utolsó Filmje és Öröksége
Peter Watkins utolsó alkotása az 1871-es párizsi munkásfelkelést bemutató 345 perces film volt (The Commune). A Brecht-i stílusjegyeket alkalmazó művet először az Musée d’Orsay-ban mutatták be 2000 márciusában, majd televíziós sugárzásra is került.
Személyes Élet és Család
Watkins kétszer házasodott meg, két fia maradt hátra: Patrick és Gérard. Élete során nemcsak filmesként hagyott maradandó nyomot, hanem olyan gondolkodóként is ismerték el, aki folyamatosan küzdött azért, hogy a média hatalmi struktúrái átláthatóbbak és igazságosabbak legyenek.
Következtetés
Peter Watkins munkássága forradalmi újításokat hozott a dokumentumfilmezésben: valósághűsége és társadalmi kritikája máig példaértékű. Az általa képviselt radikalizmus és függetlenség inspirációt jelent mindazok számára, akik hisznek abban, hogy a filmművészet eszköz lehet a társadalmi változás előmozdítására.
- Születési év: 1935
- Halál: 2025 (90 évesen)
- Kiemelkedő művek: The War Game (1965), Privilege (1967), Punishment Park (1971), Edvard Munch portré (1974), The Journey (1983–1987), The Commune (2000)
- Díjak: Oscar-díj legjobb dokumentumfilm kategóriában (1967)
- Lakhely: Bourganeuf, Franciaország (25 évig)
Forrás: https://www.theguardian.com/film/2025/oct/31/peter-watkins-director-war-game-dead