Rachel Sennott nem csupán egy színésznő vagy forgatókönyvíró – ő a Gen Z és a millenniumi generációk közötti híd, aki sajátos humorával és őszinteségével mutatja be a mai fiatalok életének árnyoldalait. Legújabb, nyolcrészes HBO-sorozata, az I Love LA pedig tökéletes példája annak, hogyan lehet hitelesen ábrázolni az internetes hírnév és a modern élet buktatóit.
A kezdetek: Rachel Sennott és a stand-up komédia világa
Connecticutban nevelkedett, majd a New York University Tisch School of the Arts színész szakán tanult, ahol hamar rájött, hogy a hagyományos utak nem mindig vezetnek célhoz. „Megpróbáltam minden NYU-s komédiacsoportba bekerülni, de mindenhonnan elutasítottak” – meséli. Ez azonban nem törte meg, inkább arra ösztönözte, hogy saját maga teremtsen lehetőségeket: nyílt mikrofonos fellépéseken lépett fel barátjával, Ayo Edebirivel, és egyedi, néha abszurd humorú videókat kezdett feltölteni az internetre.
Bottoms: A queer, szókimondó film sikere
Sennott egyik legnagyobb áttörése a Bottoms című film volt, amelyet Emma Seligmannel közösen írtak, és amelyben Ayo Edebiri mellett ő maga is főszerepet játszott. A film nyíltan beszél a nemi identitásról, szexualitásról és az iskolai élet különös oldaláról – például egy középiskolai bunyóklub létrejöttéről –, mindezt szókimondóan és humorosan tálalva.
I Love LA: Az internetes hírnév árnyoldalai
Az I Love LA című sorozatban Sennott már nemcsak színészként, hanem társalkotóként is részt vett. A történet egy influenszer, Tallulah (Odessa A’Zion) és barátja, Maia (Sennott) életét követi nyomon Los Angelesben. A sorozat bemutatja az online hírnév előnyeit – például exkluzív bulik Elijah Wood házában –, ugyanakkor feltárja annak sötétebb oldalát is: anyagi nehézségek, hamis látszatok és a „brand unsafe” státusz veszélye.
A műfaji hatások és inspirációk
Sennott elárulta, hogy sorozatát olyan ikonikus művek inspirálták, mint Lena Dunham Girls-je, valamint a Sex and the City, az Insecure és az Atlanta. Ugyanakkor legnagyobb hatással az HBO kultikus sitcomja, az Entourage volt rá – amely Hollywood sötét oldalát mutatta be –, amit a pandémia alatt fedezett fel újra. „Meg akartam csinálni ugyanezt a lányoknak és melegeknek az internet világában” – mondja.
A személyes élmények tükröződése
Sennott saját tapasztalatai is nagyban hozzájárultak a sorozat megalkotásához. Az LA-be való költözése kezdetben nehézségekkel járt, különösen egy asztrológiai értelemben vett „szaturnusz visszatérés” időszakában. „A húszas éveim elején állandóan sírtam nyilvánosan, majd amikor letelepedtem Los Angelesben, úgy éreztem, minden darabokra hullik szét” – meséli. Ezek az élmények mélyen beépültek a sorozat karaktereinek életébe.
A fiatalok és az internet viszonya – empatikus megközelítés
Sennott szerint sok műsor lenézően vagy ellenségesen ábrázolja a fiatalokat és az internethez való viszonyukat. Ő ezzel szemben empátiával közelítette meg szereplőit: „Nem akartam ítélkezni felettük. Bár komédiáról van szó, minden karaktert megpróbáltam emberként látni.” A sorozat így hiteles képet ad arról a kettősségről, ami az online jelenlét mögött húzódik: egyszerre van benne felszín alatti küzdelem és felszínes csillogás.
A befolyásoló gazdaság árnyoldalai
I Love LA finoman boncolgatja az influencer-gazdaság korlátait is. Tallulah például bár luxusmárkák termékeit kapja ingyenesen – például egy Balenciaga táskát –, valójában anyagilag nehéz helyzetben van. „Nem azt mondom, hogy nekik vannak a legrosszabb problémáik a világon,” magyarázza Sennott, „de azt szerettük volna megmutatni, hogy mindenki próbál jobbnak látszani annál, mint amilyen valójában.”
Kiemelkedő pillanatok és humoros jelenetek
A sorozat tele van emlékezetes jelenetekkel: például amikor egy influenszert lelepleznek mint „börtön-nepo babyt”, akinek családja korábban Rikers Island börtönt birtokolta; vagy amikor Maia egy orvosi sürgősségi helyzet miatt zsidónak tetteti magát egy kórházi váróban. Ezek a pillanatok egyszerre abszurdak és mélyen emberiek.
A barátság Maia és Tallulah között gyakran toxikusnak tűnik ugyan, de mégis tele van olyan melegséggel és összetartással, amit csak régi barátok tudnak adni egymásnak. „Remélem nem csak ellenséges viszonyt látunk közöttük” – mondja Sennott.
A szakmai fejlődés és Los Angeles szeretete
A filmvilágból televíziós produkcióba való átmenet kihívásokkal járt Sennott számára is. Az executive producerként dolgozó Lorene Scafaria (Hustlers, Succession) támogatása nagy segítség volt számára. „Mindenki ragyogott a csapatban” – meséli büszkén.
Az elmúlt öt év alatt Los Angeles iránti érzése is megváltozott: „Most már szeretem LA-t! Öt éve vagyok itt – azt mondják ilyenkor kezd igazán csodálatos lenni – és tényleg fantasztikus!”
Záró gondolatok
Rachel Sennott olyan alkotóként emelkedik ki kortársai közül, aki nem fél őszintén beszélni saját generációja problémáiról – legyen szó identitásról, karrierről vagy barátságokról. Az I Love LA pedig nemcsak szórakoztat, hanem mélyebb betekintést is nyújt abba az összetett világba, amelyben ma élünk: ahol az internet egyszerre lehet áldás és teher.