Bevezetés
Az egyik legfontosabb kérdés az amerikai demokrácia működésének megértésében, hogy a nemzeti politika mennyire reagál a fehér amerikaiak preferenciáira a színesbőrűekével szemben. Bár a múltban a faji kisebbségek jelentős politikai hátrányokat szenvedtek el, kérdés, hogy ezek a különbségek fennállnak-e még ma is, amikor formálisan mindenki egyenlőnek számít, nőtt a színesbőrű választók száma, és több kisebbségi politikus is tisztséget tölt be.
A témában számos kutatás foglalkozik a faji elfogultságokkal az amerikai politikában, azonban kevés vizsgálat irányul arra, hogy a nemzeti törvényhozás mennyire reagál egyenlően a különböző faji csoportok igényeire. A legtöbb tanulmány inkább helyi kormányzatokra vagy választókerületi szolgáltatásokra koncentrál, illetve csak korlátozott témaköröket vagy aggregált ideológiai mutatókat vizsgál.
Ez az elemzés egyedülálló adatbázisra épül, amely közel 20 évnyi konkrét politikai kérdést tartalmaz a Cooperative Election Study (CES) felméréseiből. Ez lehetővé teszi, hogy 520 000 válaszadó preferenciáit összevessük 134 különböző törvényjavaslat végső kimenetelével és az azt megelőző szavazatokkal. Így első alkalommal készülnek megbízható becslések arról, hogy mennyire egyezik meg a nemzeti politika kimenetele a fekete, latino, ázsiai-amerikai és fehér állampolgárok preferenciáival.
Kutatási kérdések és módszertan
Két fő kérdést vizsgálunk:
- Reagál-e jobban a nemzeti politika a fehér állampolgárok preferenciáira, mint a fekete, latino vagy ázsiai-amerikai állampolgárokéra?
- Milyen körülmények között nőnek vagy csökkennek ezek a faji különbségek?
A képviselők válaszadási hajlandóságát kétféle módon mérjük: policy responsiveness (a választók támogatásának és a törvényhozás eredményének összhangja) és dyadic representation (a képviselők szavazatainak megfelelése saját választóik preferenciáinak). Elsődleges fókuszunk az első mutató.
A kutatás során figyelembe vesszük az egyéni jellemzőket (jövedelem, oktatás, életkor, nem, ideológia, párthovatartozás), valamint az időbeli változásokat és pártpolitikai kontrollt (elnöki hivatal és kongresszus irányítása).
Főbb eredmények: Általános képviseleti különbségek
Az összesített adatok alapján meglepő módon kicsik az átlagos faji különbségek: mind fehér, mind fekete, latino és ázsiai-amerikai válaszadók nagyjából ugyanannyiszor jutnak érvényre politikai döntésekben – körülbelül 50%-ban kapják meg akaratuknak megfelelő eredményt.
Azonban ez az átlag elfedi az időbeli és pártpolitikai kontroll szerinti jelentős eltéréseket. Az adatok azt mutatják, hogy amikor republikánusok irányítják az elnöki hivatalt vagy a Szenátust, akkor jelentős hátrányba kerülnek a színesbőrűek. Például fekete amerikaiak 7-9 százalékponttal kevesebbszer érnek el kedvező döntést ilyen időszakokban. Ezzel szemben demokrata vezetés alatt ezek a csoportok hasonló vagy akár jobb eredményeket érnek el, mint a fehérek.
Időbeli változások és pártpolitika szerepe
A pártpolitika kulcsfontosságú tényezőként jelenik meg. A demokrata párt erősebben kötődik a kisebbségi csoportokhoz, míg a republikánus párt inkább fehér többségű választói bázissal rendelkezik. Ez magyarázza azt is, hogy miért változnak jelentősen az arányok attól függően, melyik párt birtokolja az elnökséget vagy a Szenátust.
A Szenátus különösen fontos szerepet játszik: itt mutatkoznak meg leginkább ezek a faji alapú reprezentációs eltérések. A ház esetében kisebbek ezek az eltérések.
A faji különbségek mögötti tényezők elemzése
A kutatás során kontrolláltunk olyan tényezőkért is, mint jövedelem, oktatás, életkor vagy ideológia. Ezek azonban nem magyarázzák meg teljes mértékben a faji eltéréseket. A legjelentősebb magyarázó tényezőként a válaszadók párthovatartozása mutatkozott meg.
Bár sok kisebbségi szavazó demokrata párti kötődésű, ez nem jelenti azt automatikusan, hogy csak párthovatartozás okozza az eltéréseket. Inkább arról van szó, hogy a faji identitás és párthovatartozás szorosan összekapcsolódik – így nehéz őket egymástól elkülöníteni.
Dyadic reprezentáció: Képviselők szavazatai és választói preferenciák összevetése
A dyadic reprezentáció elemzésével azt vizsgáltuk meg, hogy egy adott képviselő mennyire tükrözi saját választóinak véleményét. Itt is hasonló mintázatok rajzolódnak ki:
- Demokrata képviselők jobban képviselik kisebbségi választóikat (fekete, latino és ázsiai-amerikai), mint fehér választóikat.
- Republikánus képviselők ezzel szemben inkább fehér választóik preferenciáit követik.
Ezek az eltérések még akkor is fennállnak, ha ugyanazon államban élő választók között hasonlítjuk össze két különböző párti szenátor szavazatait – tehát nem magyarázhatók pusztán területi vagy ideológiai különbségekkel.
Csoportspecifikus reprezentációs hatások: A kisebbségi csoportok méretének szerepe
A demokratikus elmélet szerint minél nagyobb egy kisebbségi csoport aránya egy választókerületben vagy államban, annál nagyobb befolyással kellene rendelkeznie. Ez részben igaz is:
- A Képviselőházban fekete és latino választók jobb képviseletet kapnak ott, ahol nagyobb arányban vannak jelen.
- A Szenátusban azonban fekete amerikaiak rosszabb képviseletet kapnak ott, ahol nagyobb arányban élnek – ez ellentmond az elméleti várakozásoknak.
- Latino csoportméret esetén nincs hasonló negatív hatás a Szenátusban.
A Szenátusi anomália okai: versenyhelyzetek, régiók és fehér rasszista attitűdök
Kutatásunk három lehetséges magyarázatot vizsgált:
- Választási verseny: Nem találtunk eltérést versengő és nem versengő államok között.
- Déli régió hatása: A déli államokban rosszabb fekete képviselet figyelhető meg; itt magasabb a fehér rasszista attitűdök aránya is.
- Fehér rasszista ellenérzés: Az állami szintű fehér rasszista attitűdök erős negatív kapcsolatot mutatnak fekete amerikaiak képviseletével – minél magasabb ez az ellenérzés egy államban, annál rosszabb fekete képviseletet tapasztalunk.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy ahol nagyobb fekete populáció él együtt magasabb fehér rasszista ellenérzéssel rendelkező közösségekkel (különösen délen), ott romlik fekete amerikaiak politikai képviselete – főként republikánus szenátorok esetében.
Következtetések és jövőbeni kutatási irányok
Eredményeink szerint az Egyesült Államok nemzeti politikája jelentős mértékben függ attól, melyik párt irányítja az országot. Demokratikus vezetés alatt kisebbségi csoportok jobban érvényesítik érdekeiket; republikánus vezetés alatt viszont jelentős hátrányba kerülnek. Ez komoly aggodalomra ad okot az egyenlőség és igazságosság szempontjából.
Bár jövedelem vagy oktatás nem magyarázza teljesen ezeket az eltéréseket, fontos szerepet játszik a párthovatartozás – amely viszont erősen összekapcsolódik faji identitással. Emellett kiemelt szerepet kapnak olyan társadalmi tényezők is mint például a fehér rasszista attitűdök jelenléte bizonyos régiókban.
További kutatásokra van szükség többek között arra vonatkozóan:
- Milyen intézményi reformok csökkenthetik ezeket az egyenlőtlenségeket?
- Milyen szerepet játszanak más politikai szereplők (pl. érdekképviseletek) ebben?
- Milyen hatással vannak az információs aszimmetriák vagy kampánystratégiák?
- Milyen módon lehet csökkenteni a fehér rasszista attitűdök negatív hatását?
Bár aggasztóak ezek az eredmények, reményre ad okot, hogy bizonyos időszakokban és körülmények között sikerül kiegyenlíteni ezeket a különbségeket – ami előrevetíti egy igazságosabb többségi társadalom kialakulását.
