Ha te is követed a filmes világ legnagyobb eseményeit, biztosan hallottál már Ryan Coogler nevéről. A rendező, aki olyan kultikus alkotásokat tett le az asztalra, mint a Fruitvale Station, a Creed vagy a Fekete Párduc, most ismét az Oscar-díjak kapcsán került reflektorfénybe. De vajon miért döntött úgy, hogy majdnem tíz éve nem csatlakozik az Akadémiához? És mit gondol valójában az Oscar-versenyről? Ebben a cikkben utánajárunk Ryan Coogler különleges hozzáállásának, amely messze áll a hollywoodi csillogástól.
Nem haragból, hanem elfoglaltságból: Coogler visszautasítja az Akadémiát
A New York Times nemrégiben készített vele interjút, amelyben Coogler őszintén beszélt arról, hogy miért mondott nemet az Academy of Motion Picture Arts and Sciences meghívására még 2016-ban. Sokan azt hihették volna, hogy ez valami keserűségből fakad – hiszen filmjei közül több is kimaradt a legfontosabb Oscar-kategóriákból –, de ő ezt határozottan cáfolta.
“Nem haragból tettem,” mondta. Szerinte egyszerűen túl sok mindenre kell figyelnie: rendezői projektekre, szakszervezeti kötelezettségekre és még filmiskolai tanításra is. Ez az egész életmódja annyira leköti, hogy nem érzi magát alkalmasnak arra, hogy zsűrizzen vagy ítélkezzen mások munkája felett.
“Nem vagyok jó abban, hogy megítéljek dolgokat, haver. Az a feladat, hogy kiválasszuk a legjobbat, nagyon stresszes számomra – még akkor is, ha nincs tétje.”
A díjszezon csillogása mögött: igazi kék galléros hősök dolgoznak
Coogler azt is elmondta, hogy bár élvezi azokat az alkalmakat, amikor együtt lehet kollégáival és barátaival az iparágból – például a díjátadók szezonjában –, nem vonzza őt az Oscar-verseny fényűző világa. Szerinte sokan csak a vörös szőnyeget és a szmokingot látják ilyenkor, de valójában azok az emberek teszik lehetővé ezeket a filmeket, akik keményen dolgoznak a háttérben.
“Az emberek látják a szmokingot meg a vörös szőnyeget, de ezek az igazi kék galléros arcok azok, akik tényleg megcsinálják ezeket a filmeket.”
Az Akadémia meghívása és Coogler korábbi tapasztalatai
Az Akadémia először 2016-ban hívta meg tagjai közé Cooglert – egy évvel azután, hogy hatalmas sikert aratott a Creed-del. Ez a film ugyan nem kapott jelölést legjobb film vagy rendező kategóriában (bár Sylvester Stallone Oscarra jelölték), de mégis hatalmas mérföldkő volt Coogler karrierjében.
Különösen érdekes, hogy korábbi áttörő alkotását, a Fruitvale Station-t teljesen figyelmen kívül hagyta az Oscar. Még akkor is, amikor a Fekete Párduc hét jelölést kapott – köztük első szuperhősfilmként legjobb film kategóriában –, Coogler neve nem került be a legjobb rendezők közé.
Ezek után talán érthetőbbé válik döntése: nem azért utasította vissza az Akadémia tagságát, mert sértődött lett volna vagy haragudott volna. Inkább arról van szó, hogy más értékeket tart szem előtt.
“Nem hiszek abban, hogy ez vagy az jobb” – Coogler hozzáállása
A Hollywood Reporternek adott interjújában 2021-ben így fogalmazott:
“Nem hiszek abban, hogy ‘ez vagy az’ versenyez egymással, vagy hogy ‘ez a film nem elég jó ahhoz, hogy ezen a listán legyen’. Én szeretem a filmeket. Ez nekem elég.”
Továbbá hozzátette: ha bármilyen szervezethez csatlakozik majd, azok inkább munkaügyi szakszervezetek lesznek – olyanok, amelyek segítenek gondoskodni egymás családjáról és egészségbiztosításáról. Persze tisztában van vele, hogy ezek a tagságok nagyobb nyilvánosságot hozhatnak számára is.
Újra versenyben: “Sinners” és az első rendezői Oscar-jelölés esélye
Most azonban úgy tűnik, újra felbukkan Ryan Coogler neve az Oscar-esélyesek között. Legújabb filmje, a Sinners, komoly esélyesként szerepel több kategóriában is – köztük legjobb filmként. Ez lehetőséget ad neki arra is, hogy végre megkapja első jelölését legjobb rendezőként.
Eddig csak forgatókönyvíróként van esélye egy jelölésre ebben az évben. Érdekességként megjegyzendő: producerként már volt jelölése legjobb film kategóriában 2022-ben a Judas and the Black Messiah-ért.
Kitekintés: mit tanulhatunk Coogler hozzáállásából?
Szerintem Ryan Coogler története remek példa arra, hogy mennyire fontos megőrizni önazonosságunkat még akkor is, ha hatalmas nyomás nehezedik ránk egy olyan iparágban, ahol mindenki csillogást akar. Nem kell mindenkinek beállnia abba a sorba csak azért, mert azt várják tőle.
A filmes világ tele van sztárokkal és nagy pillanatokkal – de ezek mögött mindig ott vannak azok az emberek is, akik csendben dolgoznak azért, hogy életre keljenek ezek a történetek. És Ryan Coogler pont ezt emeli ki: ő nem akar zsűritag lenni egy versenyben; ő inkább azon dolgozik nap mint nap, hogy minőségi filmeket készítsen és támogassa kollégáit.
Ha érdekelnek további részletek Ryan Coogler gondolatairól és karrierjéről, érdemes elolvasni teljes portréját a New York Times oldalán.
