A Signal üzenetküldő szolgáltatás különleges a hiteles végpontok közötti titkosítás alkalmazásában, azonban egy olyan sebezhetőséget oszt meg számos más internetes szolgáltatással, amelyet a függőség az Amazon Web Services (AWS) jelent. Ez a cikk részletesen bemutatja, hogyan érinti ez a függőség a Signal működését, milyen következményekkel jár az AWS meghibásodása, és milyen problémákat vet fel a felhőszolgáltatók koncentrációja.
Az AWS kiesésének hatása a Signalra és más szolgáltatásokra
2022. október 19-én és 20-án az Amazon Web Services egy jelentős kimaradást szenvedett el, amely rövid időre elérhetetlenné tette a Signal szolgáltatását is. Az AWS által kiadott, szűkszavú utólagos elemzés szerint a hiba oka az automatizált DNS-kezelő rendszerben bekövetkezett hiba volt. Ez a kiesés nemcsak a Signal működését érintette, hanem számos más AWS-függő vállalkozás termelékenységét is jelentősen csökkentette.
A gazdasági következmények súlyosságát jól mutatja, hogy az AWS-függő cégek összesített veszteségei meghaladhatták a százmilliárd dollárt. Ez rávilágít arra, hogy milyen mértékben épülnek rá a modern internetes szolgáltatások az AWS infrastruktúrájára.
Az AWS piaci részesedése és globális dominanciája
A Synergy Research Group adatai szerint az AWS körülbelül egyharmados részesedéssel rendelkezik a globális felhőszolgáltatások piacán. Egy korábbi AWS alkalmazott azonban úgy véli, hogy ez az arány valójában inkább az 50%-hoz közelít, mivel az AWS számos versenytárs – például IBM, Oracle vagy Salesforce – háttérszolgáltatásait is működteti.
A HG Insights legfrissebb jelentése szerint több mint 4 millió vállalkozás használja az AWS-t, különösen erős jelenléttel a média, kiskereskedelem, internetes szolgáltatások, gyártás és oktatás területén. Emellett több ezer kormányzati ügynökség is támaszkodik az AWS-re, beleértve bizonyos nemzetbiztonsági feladatokat is.
A felhőszolgáltatók koncentrációjának problémái – Meredith Whittaker véleménye
Meredith Whittaker, a Signal elnöke egy Mastodon közösségi hálózaton indított beszélgetésben hívta fel a figyelmet arra, hogy a felhőszolgáltató óriások – elsősorban az AWS, Google és Microsoft – koncentrált hatalma korlátozza olyan szolgáltatások lehetőségeit, mint a Signal. Ez különösen igaz a szolgáltatás megbízhatóságára és hálózati kontrolljára.
Whittaker szerint kevésbé ismert tény ez a koncentrációs probléma, ami megnehezíti reális stratégiák kidolgozását annak érdekében, hogy változtassunk ezen a dinamikán. Kiemelte:
„A kérdés nem az, hogy ‘miért használja a Signal az AWS-t?’, hanem hogy vizsgáljuk meg egy globális, valós idejű tömeges kommunikációs platform infrastruktúraigényeit, és azt kérdezzük meg: hogyan jutottunk el oda, hogy nincs reális alternatíva az AWS-re és más hiperskálázókra?”
A technikai kihívások egy globális kommunikációs platform esetében
Egy olyan szolgáltatásnak, mint a Signal, alacsony késleltetésű platformot kell működtetnie valós idejű kommunikációhoz – több millió egyidejű hang- és videóhívással. Ehhez világszerte elosztott infrastruktúrára van szükség: számítási kapacitásra, tárolásra és élcsomópontokra (edge nodes).
Ez az infrastruktúra folyamatos energiaellátást igényel, valamint állandó felügyeletet és karbantartást. Whittaker hangsúlyozta:
„Az ilyen infrastruktúra előállítása és fenntartása milliárdokba kerül, ráadásul gyorsan amortizálódik. A hiperskálázók esetében ezt a hatalmas költséget más üzleti területek keresztfinanszírozzák – amelyek szintén hatalmas platformok jelentős lock-in effektussal.”
Ennek eredményeként sok vállalat – így maga a Signal is – nem engedheti meg magának saját globális adatközpont-hálózat kiépítését vagy fenntartását.
A tehetséghiány és az infrastruktúra tulajdonlásának koncentrációja
Még ha anyagilag meg is engedhetné magának egy cég saját infrastruktúra kiépítését, akkor is komoly akadályt jelentene megfelelő szakemberek hiánya. A globális méretű felhőszámítási rendszerek irányítása speciális tudást igényel.
Whittaker összegzően így fogalmazott:
„A probléma nem az, hogy a Signal ‘választotta’ az AWS-t; hanem hogy az infrastruktúra területén koncentrálódott hatalom miatt gyakorlatilag nincs más választás: majdnem egészében három-négy szereplő birtokolja az egész technológiai stack-et.”
A jövő kilátásai és Európa adat-szuverenitási törekvései
Whittaker reméli, hogy az utóbbi időben történt AWS-kiesés újra fókuszba helyezi majd azt a problémát, hogy mennyire függünk nyilvános felhőóriásoktól. Ez ösztönözheti majd erőfeszítéseket arra vonatkozóan is, hogy csökkentsük ezen szereplők koncentrációját.
Európa már komolyabban foglalkozik az adat-szuverenitás kérdésével – különösen 2017 januárjától kezdve –, de azt tapasztalja, hogy könnyebb beszélni arról, hogy el kell kerülni az amerikai technológiai óriásokat (mint például az AWS-t), mint ténylegesen megvalósítani ezt.
Például az EU hivatalos Cloud Sovereignty Framework keretrendszere kritikákat kapott olyan európai felhőszolgáltatóktól (például CISPE), akik attól tartanak, hogy ezek a szabályok inkább kedveznek az amerikai nagyvállalatoknak (AWS, Microsoft Azure és Google Cloud).
Továbbá fennáll annak lehetősége is – bár ez vitatott –, hogy egyes politikai döntések következtében akár lekapcsolhatják vagy korlátozhatják az internet-hozzáférést Európában. Ez magában foglalhat DNS-manipulációt vagy amerikai techcégek szolgáltatásainak visszatartását is annak érdekében, hogy gazdasági előnyt biztosítsanak hazai szereplőknek.
Összegzés: Az internet eredeti céljai kontra jelenlegi valóság
Bár gyakran úgy tartják – bár ez vitatott –, hogy az internetet azért hozták létre eredetileg, hogy túléljen egy nukleáris háborút is (feltételezve ezzel optimistán azok egészségét is, akik működtetik), mára már alapvetően átalakította azt a felhőköltségvetések dominanciája.
A jelenlegi helyzetben tehát nem csupán technológiai kérdésről van szó: a felhőszolgáltató óriások koncentrációja alapvetően befolyásolja mindazt, amit ma internetként ismerünk.