Ha valaki, akkor Simon Cowell neve egyet jelent a kemény, szókimondó kritikával, ami sokszor megégette az American Idol versenyzőit. A brit televíziós személyiség, lemezkiadói guru és vállalkozó most azonban meglepő őszinteséggel vallott arról, hogy bizony voltak pillanatok, amikor túllőtt a célon, és ezt ma már bánja.
Az interjú, ami mindent megváltoztatott
A New York Times “The Interview” podcastjában Simon Cowell nem kertelt: bocsánatot kért a versenyzőktől az amerikai tehetségkutató zsűritagjaként tanúsított viselkedése miatt. „Idővel változtam,” mondta. „Rájöttem, hogy valószínűleg túl messzire mentem. Frusztrált voltam. Nem szerettem, és még most sem szeretem az előválogatásokat, mert hosszúak és unalmasak.”
Ez engem is meglepett, mert sokan azt gondolják, hogy Cowell mindig is ilyen kemény volt, de ő maga is bevallja: „Előfordult, hogy elfáradtam. És persze, ha száz kedves megjegyzést teszel, mit használnak fel? Mindig azt, amikor rosszkedvű vagyok. Ezt megértettem. Mit mondhatnék? Sajnálom. Az akkor volt. Nem vagyok rá büszke. Így fogalmaznék.”
Ki volt Simon Cowell az American Idolban?
66 évesen Cowell már legendának számít a tehetségkutatók világában. Az American Idol három eredeti zsűritagjának egyike volt, és hamar híressé vált a kegyetlenül őszinte kritikáiról. Nem finomkodott: ha valaki nem hozta a sztárszintet, azt szóvá tette – olykor kegyetlenül.
Emlékszem még arra az időre, amikor ezek a pillanatok szó szerint bejárták az internetet – még mielőtt a „vírusvideó” kifejezés divatba jött volna. YouTube-on ma is rengeteg összeállítás található Cowell legkeményebb mondataiból: „Ez teljesen borzalmas volt” vagy „Nem látok benned sztárpotenciált” – ezekkel a mondatokkal vált hírhedtté.
A zsűritársak kontrasztja
Érdekes látni, mennyire más volt Cowell stílusa Paula Abdulhoz és Randy Jacksonhoz képest. Paula inkább támogató és empatikus volt, míg Randy inkább zenészként próbált konstruktív visszajelzést adni – emlékezetes catchphrase-e például: „Kicsit hamis volt, haver.” Ez a hármas dinamikája tette igazán izgalmassá a műsort.
Miért volt ilyen kemény Cowell?
Cowell elmondta a Times-nak, hogy nem akart szándékosan gonosz lenni. Egyszerűen csak frusztrálta, hogy rengeteg gyenge előadás akadályozza meg a műsort abban, hogy megtalálja az igazán tehetséges énekeseket.
„Nem akartam direkt bántani senkit,” mondta. „Csak azt akartam elérni, hogy a műsor minősége jó legyen.” Ez azért érdekes nézőpont, mert sokan csak a keménységet látták benne anélkül, hogy átlátták volna a motivációját.
Visszatekintve: mit gondol ma?
Az idő múlásával Cowell beismeri: talán tényleg túl szigorú volt néha. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy ez a nyers őszinteség hozzájárult ahhoz, hogy az American Idol világszerte hatalmas siker legyen.
„Amikor hallom ezeket a klippeket magamról, néha csak annyit tudok mondani: ’Jajistenem.’ De aztán arra gondolok: ezeknek köszönhetően lett olyan népszerű a műsor világszerte.”
Mire tanít minket Simon Cowell története?
Szerintem ez az egész sztori remek példa arra, hogy még azok is hibáznak és változnak idővel, akik elsőre ridegnek vagy keménynek tűnnek. Az ő esetében láthatjuk azt is, milyen nehéz egyensúlyt találni az őszinteség és az empátia között – főleg egy olyan műfajban, ahol emberek álmairól van szó.
Te mit gondolsz? Vajon lehet-e egyszerre kemény kritikus és emberbarát? És mennyire számítanak ma már ezek a régi stílusú zsűritagok egy olyan világban, ahol mindenki igyekszik kedvesebb lenni?
Simon Cowell bocsánatkérése talán nemcsak neki hozott megkönnyebbülést, hanem nekünk is lehetőséget ad arra, hogy újragondoljuk saját véleményeinket és ítéleteinket másokról.
