2025. október 29. – Egy igazi rajongó kíváncsiságával és izgalmával foglaltam helyet a moziban, hogy megnézzem a Springsteen: Deliver Me from Nowhere című filmet. Bruce Springsteent már a Tunnel of Love előtti időktől követem, így volt némi háttértudásom a Nebraska album felvételeiről, bár Warren Zanes azonos című könyvét, amelyből a film is merít, még nem olvastam. A „Deliver Me from Nowhere” kifejezés egyébként a State Trooper dalszövegéből származik, és a film megtekintése után biztosan meg fogom keresni ezt a könyvet.
A film hangulata és témája
Ez a film nem ragyog stadionfényekben, és nem ünnepli Springsteen diadalait. Ehelyett mélyen belemerül az árnyékokba, koncentrálva a Nebraska album létrejöttére. A történet 1957-ben kezdődik New Jersey-ben, ahol egy fiatal Bruce-t az édesanyja küldi el apja elhozatalára egy kocsmából. Ez az esemény, amelyet maga Springsteen is egyszerre izgalmasnak és félelmetesnek írt le, meghatározza az egész film tónusát: egy utazást a zenei és személyes sötétség mélyére.
A múlt és jelen összefonódása
A cselekmény ugrik 1981-be, az utolsó napra a The River Tour turnén, ahol Jeremy Allen White elképesztő pontossággal ölti magára Springsteen szerepét. White teljesen belemerült Springsteen világába, nemcsak fizikai hasonlóságot mutatva, hanem visszaadva azt a nyugtalan energiát és belső vívódást is, amely ezt az időszakot jellemezte. Akik egy látványos koncertfilmet várnak, csalódni fognak: az E Street Band jelen van ugyan, de csendben marad, mert a film sokkal inkább az emberrel foglalkozik, mint a legendával.
Még azok a jelenetek is, amelyekben Springsteen improvizált fellépéseket adott a Stone Pony klubban, inkább az autentikus keresésről szólnak, semmint a színpadi produkcióról.
A magány és alkotói küzdelem helyszíne: Colts Neck
A turné után Springsteen visszavonul egy bérelt házba Colts Neck-ben, New Jersey-ben – ez a helyszín csendes tanúja lesz elszigeteltségének és alkotói harcának. A ház atmoszférája annyira erős, hogy szinte önálló karakterként jelenik meg. Paul Walter Hauser alakítja Mike Batlan gitártechnikus szerepét, aki segít beállítani azt a legendássá vált négycsatornás TEAC Tascam magnót. A technikai részletek aprólékos kidolgozása lenyűgöző: az eredeti kazetta törékenysége, egy Gibson echo egység használata vagy az otthoni stúdióként funkcionáló hálószoba mind nem csupán kellékek, hanem egyedülálló művészi pillanat eszközei.
Őszinteség és hitelesség – A film legnagyobb erényei
A film egyik legfontosabb erénye az őszinteségből fakadó hitelesség: nem csillogtatja túl vagy romantizálja Springsteen életének nehézségeit. Egyes kritikusok komornak találták az alkotást, de számomra ez frissítő volt. A film nem kerüli el Springsteen hírnévvel való küzdelmét, kapcsolati problémáit vagy önmagával való vívódását.
Egy korai jelenetben egy autókereskedő így szól hozzá: „Tudom ki vagy,” amire Springsteen válasza: „Akkor már csak egy vagyunk.” Ez a mondat bár kissé klisésnek tűnhet ilyen típusú filmekben, mégis elveti azt a magot, amelyből később kibontakozik Springsteen önbizalomhiánya.
Kettősség és inspirációk
A film központjában egy izgalmas kettősség áll: egyrészt a szupersztárság csábítása hívogatja Springsteent, másrészt pedig saját útját akarja járni. Érdekes betekintést kapunk Terrence Malick Badlands című filmjének hatásába is a címadó dalon keresztül. Különösen figyelemre méltó Springsteen döntése, hogy az album címadó számának dalszövegét harmadik személyből első személybe írta át – ez adja meg a dal hátborzongató intimitását.
Springsteen elmondta továbbá, hogy néhány dal – például a kiemelt „Mansion on the Hill” – gyermeki nézőpontból íródott, melyek saját emlékei tájait kutatják.
A karakterek és színészi alakítások
Faye Romano karaktere (akit Odessa Young alakít) összetett figura: inkább gondolatébresztő társ Springsteen számára mint teljesen kidolgozott személyiség. Young azonban csendes intelligenciával tölti meg szerepét.
Stephen Graham mindig magával ragadó módon jeleníti meg Springsteen apját még korlátozott játékidő ellenére is. Jeremy Strong Jon Landau szerepében fontos jelenlétet biztosít; bár kapcsolatuk mélysége csak sejtetve van jelen a filmben – ezt talán még jobban ki lehetett volna bontani –, jól látható Landau kitartása Springsteen mellett akkor is, amikor a lemezkiadó nem támogatja az előadó elképzeléseit.
A felvételi folyamat részletei
A film különösen nagy hangsúlyt fektet a Nebraska felvételeinek technikai részleteire. Lenyűgözően ábrázolja például a vinyl barázdák vágását vagy az eredeti kazetta törékeny sorsát. Megjelennek továbbá az első felvételek párhuzamai is a későbbi Born in the U.S.A. album munkálataival.
Külön öröm volt látni azt az apró részletet is, amikor Landau felsorolja azokat a dalokat, amelyek végül szerepeltek majd a Born in the U.S.A.-n – de kihagyja például a „Dancing in the Dark”-ot, amely akkor még nem létezett –, ez pedig biztosan nem kerülte el az igazi rajongók figyelmét.
Kritikai megjegyzések és hiányosságok
Bár rövid montázs formájában megjelenik néhány dal keletkezése, én személy szerint szívesen láttam volna mélyebb elemzést több egyedi számról is. Ugyanakkor értem, hogy ez nem dokumentumfilm; ilyen részletesség talán más formátumban lenne igazán hatásos.
A romantikus mellékszál működőképes ugyan, de sosem gyullad igazán lángra. Az érzelmi spektrum széles lefedése miatt néha elsiklik olyan pillanatok felett is a film, amelyek mélyebb feltárást érdemelnének. Ezek azonban csak kisebb hiányosságok egy amúgy lebilincselő portré mellett.
Záró gondolatok – Több mint egy rock életrajzi film
Springsteen: Deliver Me from Nowhere nem egy hagyományos rock életrajzi mozi mint például a Bohemian Rhapsody. Sokkal inkább elmélkedés depresszióról, alkotói küzdelemről és az értelmes élet utáni kitartó vágyakozásról. Akik győzelmi diadalmenetet várnak tőle, csalódhatnak vagy akár le is merülhetnek érzelmileg – hiszen őszintén ábrázolja belső viharait és művészi kockázatait.
Személy szerint hálás vagyok azért, hogy inkább nyers valóságot mutat be mint csillogást.
Springsteen maga is elégedetten nyilatkozott arról, hogyan ábrázolják őt ebben az alkotásban – ami könnyen érthetővé válik. A történelmi pontosság magas szinten van jelen; nemcsak tényeket közölnek róla hanem azt is érzékeltetik milyen ember volt valójában: aki saját legendájával küzdött.
Bár végül elkészítette és kiadta világhírű albumát, Born in the U.S.A.-t, addigra azonban már megtette azt a szükséges kitérőt – egyfajta kreatív katartikus folyamatot –, amit Nebraska jelentett előtte.
Összességében magával ragadó élmény volt számomra ez az alkotás; minden rajongónak ajánlom aki szeretne mélyebben belemerülni Bruce Springsteen kevésbé ismert életének ebbe különleges fejezetébe. Csak ne lepődjenek meg ha úgy távoznak majd a moziból mintha maga Nebraska sivár tájain jártak volna – megváltozva és megrendülve attól ahogyan Springsteen valami igazán őszintét keresett.
Forrás: https://www.hotelhobbies.com/post/film-review-springsteen-deliver-me-from-nowhere