Stellan Skarsgård pályafutása ritka és különleges a filmes világban. Svédországban már tinédzserként sztár lett, majd rövid időre belekeveredett a lágy erotikus filmek világába, sőt, majdnem teljesen feladta a televíziót és a filmet a színház kedvéért. Ám valami visszahúzta őt – ma, 74 évesen, a világ egyik legkeresettebb színésze, aki rendszeresen feltűnik a hollywoodi nagy költségvetésű produkciókban, kezdve az 1990-es A Vörös Október nyomában című filmmel.
Érdekes módon Skarsgård sosem adta el magát. Nehéz elképzelni, hogy ugyanaz az ember, aki hat sötét filmet forgatott a dán enfant terrible-vel, Lars Von Trierral, ugyanakkor apás táncot lejtett mindkét Mamma Mia! filmben. Legújabb munkája Joachim Trier Cannes-i nagydíjas alkotásában, a Sentimental Value-ben Gustav Borgot alakítja, egy elhidegült apát, aki egykor híres művészfilm-rendező volt, de mára félig feledésbe merült.
A Sentimental Value és Gustav Borg karaktere
A film Gustav visszatérését követi nyomon Nora (Renate Reinsve), színésznő lánya életébe egy személyes projekttel, amely szerinte visszahozhatja őt a köztudatba. A pszichológiai családi drámát Eskil Vogttal közösen írták, és Trier eddigi legjobb munkájának tartják. A filmben Skarsgårdon kívül Inga Ibsdottar Lilleaas játssza Nora nővérét, Agnes-t, valamint Elle Fanning az amerikai színésznőt, Rachel Kempet, akit Gustav megpróbál meggyőzni arról az eshetőségről, hogy Nora esetleg nem vállalja el a projektet.
Skarsgård család – egy színész dinasztia
Az életben Stellan Skarsgård sokkal sikeresebb apa: nyolc gyermeke közül hat színész lett. Közülük talán legismertebb Alexander Skarsgård, aki idén Cannes-ban is nagy sikert aratott a Pillion című filmmel – amelyben egy karizmatikus bőrkabátos dominánst alakít egy explicit meleg S&M szerelmi történetben.
Bár már nagypapa is, ez nem lassította le őt; munkái sokszínűsége és minősége miatt különösen figyelemre méltó, hogy – leszámítva egy Golden Globe-díjat az HBO által jegyzett Csernobil mini-sorozatért (2019) és egy Fangoria Chainsaw Awardot az Exorcist előzményfilmjéért (Dominion) – Skarsgård vitrinje meglepően kevés aranyszobrocskával büszkélkedhet. Remélhetőleg a Sentimental Value lesz az a film, amely ezen változtat.
Interjú részletek Stellan Skarsgårddal
Hogyan került kapcsolatba Joachim Trierrel és a Sentimental Value-val?
Skarsgård: „Ő hívott fel. De én már régóta vártam erre – bármire –, hogy hívjon. Stockholmban találkoztunk először személyesen. Tudtam, hogy az új filmjéről van szó. Azonnal igent mondtam volna persze. Végül mégis körbejártuk egymást úgy, mint két kutya… aztán volt egy nagyon jó beszélgetésünk.”
Milyen volt az első találkozás?
Skarsgård: „Csodálatos volt. Soha nem találkoztam vele korábban. Nagyon szerethető és intelligens ember. Általánosságban beszélgettünk, majd elfogadtam a szerepet. A forgatókönyv különleges volt: például a ház maga is fontos szereplőként jelenik meg – ez megnyitotta számomra az egész történetet.”
A karakter megformálása és Gustav jelleme
Skarsgård: „Joachim azt akarta, hogy Gustav legyen egy igazi emberi figura – nem csak egy idősödő férfi vicces bénázásokkal. Én pedig élettel és árnyalatokkal töltöttem meg őt. A rendező teljes kontrollt gyakorol a forgatáson: mindent szépen megszervezett és kiváló embereket választott minden szerepre.”
Mennyire segített vagy nehezített a karakter megformálásában az, hogy rendezőt játszik?
Skarsgård: „Elsőre persze bosszúvágy fogott el [nevet]. De igazából nem számított a foglalkozása; fontosabb volt, hogy művész legyen. Egy művész számára nehezebb összeegyeztetni a munkát és a családi életet: ha csökkented magad művészként, akkor önmagadat csökkented.”
Milyen érzések jöttek elő korábbi rendezőkkel kapcsolatban?
Skarsgård: „Nem érdekelt különösebben; csak azt akartam megmutatni Gustav érzékenységét munkájában – fantasztikus módon képes érzelmeket leírni –, de személyes életében képtelen erre.”
Milyen volt együtt dolgozni Renate Reinsvével?
Skarsgård: „Először dolgoztunk együtt; remélem lesz még alkalmunk. Minden érzelem látszik az arcán; olyan vele játszani mintha jam sessiont tartanánk – minden mozdulatot felveszünk egymástól.”
Mennyire volt nehéz Gustav szerepébe belehelyezkedni?
Skarsgård: „Nem volt nehéz; saját legrosszabb félelmeimet játszottam el. Gustav nagyon akarja elérni lányát érzelmileg, de képtelen rá; ügyetlenül botladozik.”
Milyen érzés volt olyan karaktert játszani, akinek hanyatló karrierje van?
Skarsgård: „1989 óta évente csak négy hónapot dolgozom; sok időt töltöttem gyerekneveléssel is. Amikor nem dolgozol hosszabb ideig önkéntesen vagy sem, érzed ezt lassan közeledni… Mindig szükségem van arra az ingerekre, amit egy forgatás ad.”
Pályafutásának kezdetei és korai filmjei
Skarsgård: „Nem akartam színész lenni eredetileg; diplomata szerettem volna lenni. Tizenhat évesen váltam ismertté egy tévésorozattal Svédországban (Bombi Bitt och jag). Majd színházban dolgoztam évekig nagyon szegényen.”
Kis kitérőt tett erotikus filmek felé is: „Az első ilyen filmem az Anita: Swedish Nymphet volt – ártatlanabb annál, mint amilyennek hangzik; inkább pszichológiai dráma akart lenni. Szabadon nevelkedtem és svéd vagyok [nevet], így nem volt gondom semmilyen meztelenséggel vagy szexualitással.” Később azonban rájött arra is: „a második ilyen filmnél már teljesen nyíltan kihasználták ezt.” Ekkor pár évre visszavonult a filmtől és inkább színházban dolgozott.
Lars Von Trier hatása karrierjére
Skarsgård: „Lars Von Trier nélkül más lenne az életem is. Ő forradalmasította nemcsak a filmet, hanem az én pályafutásomat is… Az ő rendezései alatt megtanultam élvezni a szabadságot és kísérletezni.”
A hollywoodi sikerek és változatos szerepek világa
Skarsgård: „A ’90-es évek végén indult be igazán a karrierem Hollywoodban. Szeretem ezeket a filmeket; talán nincs is olyan színész, aki annyi örömöt talált volna bennük mint én. A legkülönfélébb műfajokat játszottam végig: sötét arthouse-tól könnyed musicalig.”
Kiemelte azt is: „Öröm számomra ez a váltogatás – öt év alatt mentem el például a Mamma Mia!-ból egészen a Nymphomaniac-ig.” Ez valóban ritka pályafutás.
Közönségsikerek és ismertség
Skarsgård: „Attól függ kivel beszélek: fiatalabb lányoknak Mamma Mia! jut eszembe rólam; idősebbeknek inkább sorozatok vagy Andor… Szinte nincs olyan mozirajongó az elmúlt 40 évből, aki ne látott volna engem valahol.”
Szinész dinasztia folytatódik: Alexander Skarsgård Cannes-ban
Skarsgård: „Nem tudtam Cannes-ban megnézni fia filmjét (Pillion) mert túl elfoglalt voltam; Telluride-ban láttam utóbb és fantasztikus volt! Nagyon örülök neki, hogy Alexander mentes minden konvenciós terhektől.”
Lars Von Trierrel való kapcsolat ma
Skarsgård: „Utoljára akkor beszéltem vele amikor La Jetée-t készített otthonról – de azóta rosszabbul van egészségileg. Csak közvetítőkön keresztül kommunikálunk néha.”
Következő projektek és szerepek keresése
Skarsgård: „Nehéz olyan szerepet találni idősebbeknek írva ami nem klisés vagy betegségekkel terhelt… Várok arra a szerepre ami teljes értékű emberként mutat be engem.”
A fantasy műfaj és nagy költségvetésű produkciók világa
Skarsgård: „Nem vagyok nagy sci-fi vagy fantasy olvasó; nekem inkább az emberi lélek robbanásai érdekesek mintsem idegen bolygók világa. De élvezem ezeket is mint játékos kihívást.”
Sosem rendezett – de írt forgatókönyvet is egyszer
Skarsgård: „Írtam forgatókönyvet egy barátommal egy orosz balalaika játékosról Svédországban az első világháború alatt – de két év után sem történt semmi vele… Nem hiszem hogy lenne türelmem rendezni.”
A rendezők tisztelete és saját művészi hitvallása
Skarsgård: „A rendezők több tiszteletet kapnak mert ők hozzák létre igazán a filmet; mi színészek csak segítünk ebben. De álmodom arról hogy át tudjam adni saját emberképemet azon karaktereken keresztül amiket játszom.”
Kedvenc rendezők és kollégák keresése továbbra is fontos számára
Skarsgård: „Sok rendezővel szeretnék még dolgozni – akár olyanokkal is akik még meg sem születtek –, de fontos számomra hogy jó légkör legyen a forgatáson mindenki számára.”
Pályafutásának összegzése – elégedett életútja van
Skarsgård:
„Nagyon elégedett vagyok eddigivel. Nem akartam sztár lenni hanem szabadon választani tudtam szerepeket.
Nyolc fantasztikus gyerekem van akikre mindig jutott időm.
Néha gondolkodom rajta mit csináltam volna másképp,
de végül mindezek tesznek engem olyanná amilyen vagyok.
Ha boldog vagyok így kell elfogadnom hibáimat is.”
