Stephen King 1982-ben, Richard Bachman álnéven publikálta The Running Man című regényét, amely egy sötét, totalitárius Amerikát ábrázol, ahol a kétségbeesetteket halálra vadásszák egy országos televíziós műsor keretében. A történetet a 2025-ös évre helyezte, így elég távolinak tűnt ahhoz, hogy elképzelhető legyen az ország ilyen mértékű átalakulása, ugyanakkor elég közelinek ahhoz, hogy figyelmeztetésként szolgáljon.
A 2025-ös disztópia és a jelenlegi valóság párhuzamai
Az új filmadaptációt Edgar Wright rendezte, aki az eredeti mű szellemében mutatja be ezt a sötét jövőképet. A főszereplő Ben Richards (Glen Powell) olyan világban él, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek drámaiak: lányát akár egy egyszerű influenza is megölheti, mert az orvosi ellátás hozzáférhetetlen a nyomornegyedekben. Felesége, Sheila (Jayme Lawson) kénytelen szexmunkába kényszerülni, hogy eltartsa családját, miután Ben-t feketelistára tették egy hatalmas vállalatnál, amely gyakorlatilag mindent birtokol.
Bár jelenlegi világunk nem olyan szélsőségesen rossz, mint Ben Richardsé, mégis hasonló problémákkal küzdünk: óriási jövedelmi különbségek, nehézkes egészségügyi hozzáférés és az életben maradás lehetőségébe vetett hit megrendülése. Az emberek egyre inkább különféle szerencsejátékokban keresik a kiutat. És akárcsak a The Running Man közönsége, mi is naponta órákat töltünk manipulatív és megosztó médiatartalmak fogyasztásával – bár ma már nem feltétlenül televízión keresztül.
A valóságshow-k szerepe és az internet térnyerése
A film központi eleme a valóságshow műfaja, amelyet azonban Edgar Wright csak részben ért igazán. A történet szerint az országot uraló gigavállalat által működtetett FreeVee nevű hálózaton futnak olyan műsorok, mint a Kardashianokat parodizáló The Americanos, vagy egy játékshow, ahol túlsúlyos versenyzők embernagyságú hörcsögkerékben futnak trivia kérdésekre válaszolva.
A címadó műsor maga egyfajta halálos játékshow: a versenyzőknek minél tovább kell túlélniük és minél több rendőrt kell legyőzniük. A cél elérésekor – 30 nap túlélése – elméletileg egymilliárd dolláros nyeremény várja őket. Ez azonban egyértelműen csalásra utal. Mégis Ben Richardsnak is magyarázni kell egy aktivista/influencer karakternek (Daniel Ezra), hogy miként manipulálják a nézők véleményét „gonosz szerkesztéssel” és előre meghatározott karaktertípusokkal.
A film kritikája: nosztalgikus disztópia vagy elavult vízió?
The Running Man filmváltozata dinamikus és szórakoztató alkotás, amelyben Glen Powell Tom Cruise utódjaként száguld az amerikai keleti partvidéken. Ugyanakkor karaktere nem teljesen hiteles abban a szerepben, hogy vulkánként tör ki dühvel. A film inkább egy nagy költségvetésű B-film hangulatát idézi, semmint mély társadalmi kommentárt nyújtana.
Wright karrierje során mindig is popkulturális utalásokkal dolgozott: például a Spaced-ben a Resident Evil 2-re hivatkozott vagy The World’s End-ben az öregedést Body Snatchers-stílusú invázióval ábrázolta. Azonban láthatóan nem rajongója a valóságshow-knak.
A média manipulációja és az online világ hiánya
A filmben bemutatott gonosz vállalat még mindig az esti főműsoridőre építve tartja fogva a nézőket – ez azonban már idejétmúlt koncepció az internet korában. Ma már mindenki saját időbeosztása szerint fogyaszthat videókat személyes eszközein keresztül, miközben számtalan cég verseng azért, hogy minél inkább függővé tegyen minket.
Ben Richardsot a közvélemény bűnözőként és élősködőként bélyegzi meg – ez a széles körű démonizálás ismerős lehet számunkra is. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a való életben nem csak „all-amerikai” férfiakat üldöznek vagy jelentik fel szomszédaik.
Záró gondolatok: hiányzó online dimenzió és társadalmi üzenetek
The Running Man éppen annyira közel áll jelenlegi valóságunkhoz, hogy hiányosságai zavaróak legyenek. Ami leginkább hiányzik belőle, azok az online erők – az internetes platformok és közösségi média –, amelyek ma alakítják társadalmunkat és médiakörnyezetünket.
Amikor Ben arra kéri nézőit, hogy kapcsolják ki tévéiket, ez bájosan egyszerű kérésnek tűnik – mégis nehéz elképzelni egy olyan világot 2025-ben, ahol mindenki képes lenne kiszakadni ebből az állandó információáradatból. Egy olyan világban élünk ugyanis, ahol nincs egyetlen gonosz irányító kéz; helyette mindenki bele van ragadva az online tér szélsőséges diskurzusába.
Forrás: Paramount Pictures; elemzés Stephen King The Running Man című művének új filmadaptációjáról Edgar Wright rendezésében.
Forrás: https://www.vulture.com/article/the-running-man-review-the-internet-should-be-the-villain.html
