A superagers olyan különleges emberek, akik 80 éves korukban és azon túl is éles elmével rendelkeznek, ezzel cáfolva azt a széles körben elfogadott nézetet, hogy a kognitív hanyatlás elkerülhetetlen az öregedéssel. Egy 25 évig tartó kutatás most betekintést nyújt abba, mi teszi ezeket az embereket annyira különlegessé agyi szinten.
A kutatás háttere és jelentősége
„Az, amit az agyukban találtunk, számunkra valóban forradalmi volt,” magyarázza Sandra Weintraub, a Northwestern Egyetem klinikai neuropszichológusa. Weintraub és munkatársai azt fedezték fel, hogy a superagers agya szokatlanul ellenálló az Alzheimer-kórhoz köthető fehérjehalmozódásokkal és idegfonalakkal szemben.
Ezek az egyének egy kritikus agyi régióban magasabb koncentrációban rendelkeznek egy bizonyos típusú neuronnal, valamint kevesebb gyulladásos aktivitást mutatnak az agy fehérállományában a tipikus időskorúakhoz képest. Bár az eredményeket további populációkban is validálni kell, a distinct neurobiológiai profil felismerése új lehetőségeket nyithat meg az agy egészségének megőrzésére egészen idős korig.
Ki számít superagernek?
A superagers memóriája 80 éves kor felett vetekszik azokéval, akik 50-es éveikben járnak. A kutatás szerint azok tekinthetők superagernek, akik legalább 9 szót képesek felidézni egy 15 szavas listából – ez olyan teljesítmény, amely általában két-három évtizeddel fiatalabbaknál jellemző.
Tanulmányok szerint a lakosság kevesebb mint 5%-a érheti el ezt a kategóriát. Érdekes módon a superagers között gyakori a magas extroverzió, azonban nem feltétlenül vezetnek egészségesebb életmódot: vannak közöttük rendszeresen dohányzók és alkoholfogyasztók is. Ez arra utal, hogy életkorral szembeni ellenálló képességük jelentős része biológiai eredetű.
A kutatás részletei: 25 év nyomon követés
Weintraub és csapata 2000 óta követte nyomon 290, legalább 80 éves személy kognitív állapotát, összehasonlítva a superagereket a tipikus öregedési mintázatot mutatókkal. A kutatók továbbá 79 superager agyának adományozásának köszönhetően kulcsfontosságú biológiai különbségeket tudtak feltárni.
„Két mechanizmust fedeztünk fel, amelyek révén valaki superaggerré válhat,” mondja Weintraub. „Az egyik az ellenállás: nem termelik meg az Alzheimerhez kapcsolódó plakkokat és fonalakat. A másik pedig a reziliencia: előfordulhat náluk ezek kialakulása, de nem okoznak károsodást az agyban.”
Neurobiológiai különbségek: Mi tartja élesen a superagerek agyát?
A hippocampus információszállító sejtjei, az úgynevezett entorhinális neuronok nagyobbak voltak a superagereknél, ami hozzájárulhat ellenálló vagy reziliens képességükhöz. Ezzel szemben a tipikus öregedést mutató személyeknél vékonyodott az agykéreg külső rétege – ez az agyi terület felelős tudatos gondolatainkért, memóriánkért és nyelvi képességeinkért –, míg a superagereknél ez nem következett be.
Továbbá a superagerek több von Economo neuront tartalmaznak és vastagabb anterior cinguláris gyrus-szal rendelkeznek – ez az agyi terület szabályozza figyelmünket, érzelmeinket és döntéshozatalunkat –, még fiatalabb emberekhez képest is. Korábbi tanulmányok már jelezték, hogy ez az agyi rész nem zsugorodik úgy, ahogy azt várnánk idősebb korban.
A kutatók feltételezik, hogy a superagerek veleszületetten magasabb von Economo neuron-sűrűséggel rendelkeznek. Ezek az eltérések összességében stabilan tartják agyukat az idő múlásával szemben.
A génkutatás és jövőbeli terápiák lehetőségei
Tamar Gefen klinikai neuropszichológus kiemeli: „Sok felfedezés ezen tanulmányból azoknak a nagylelkű superagereknek köszönhető, akiket évtizedeken át követtek.” A kutatócsoport továbbá olyan géneket is megjelölt, amelyek további vizsgálatokra érdemesek lehetnek.
A kogníciót befolyásoló gének megértése lehetővé teheti olyan gyógyszerek fejlesztését, amelyek elősegítik a superager-hez hasonló agyi állapotokat és növelik az Alzheimer-kór elleni ellenállást – zárják le kutatásukat Weintraubék.
Összegzés
A superagerek tanulmányozása új perspektívákat nyit meg az öregedés neurobiológiájában. Megértve azt, hogyan képesek ezek az emberek megőrizni kognitív képességeiket extrém idős korban is, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük az egészséges agyműködést hosszú távon.
Forrás: Alzheimer’s & Dementia folyóirat; Northwestern Egyetem kutatásai