Nemrégiben ismét egy fontos mérföldkőhöz érkezett az oltások körüli vita az Egyesült Államokban: a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta New York állam azon bírósági döntését, amely kötelezővé tette minden állami és magániskolás diák számára az oltást, kizárva a vallási mentességeket. Ez a lépés nem csupán egy jogi ügy lezárása, hanem egy sokkal mélyebb, kulturális és politikai harc része, amelyben a szülői jogok és az oltásellenesség egyre szorosabban összefonódik.
A Legfelsőbb Bíróság döntése és annak háttere
A bíróság nem adott részletes indoklást New York ügyének visszaküldésére, csupán hivatkozott egy korábbi, idén hozott ítéletre (Mahmoud kontra Taylor), amelyben megengedte, hogy állami iskolák diákjai vallási okokra hivatkozva elutasítsák az LGBTQ+ témájú tananyagokat. A döntést Justice Samuel Alito így foglalta össze: „A bíróság régóta elismeri a szülők jogát gyermekeik vallási nevelésének irányítására. Ezeket a jogokat sértik azok a kormányzati intézkedések, amelyek jelentős mértékben akadályozzák a gyermekek vallási fejlődését.”
Ez a megközelítés azonban nem csak az oktatásra korlátozódik. A szülői jogok érveit egyre gyakrabban használják fel közegészségügyi szabályozások elleni támadásokban is – különösen az oltások kapcsán. Ez engem személy szerint meglepett, mert bár régóta ismert, hogy az oltásellenes mozgalmak gyakran hivatkoznak a szülők döntési szabadságára, mostanra ez a két narratíva egyre inkább összemosódik.
Szülői jogok kontra közegészségügy: hol húzódik a határ?
Az elmúlt hetekben például az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma (HHS) vizsgálatot indított egy középnyugati iskolával szemben, mert állítólag vallási mentességgel rendelkező gyermeket oltottak be illegálisan. A részletek homályosak, de az üzenet világos: a minisztérium nem hagyja figyelmen kívül a szülők beleegyezését.
Robert F. Kennedy Jr., aki jelenleg az HHS vezetője és ismert oltáskritikus, keményen fogalmazott: „Nem hagyjuk figyelmen kívül a szülőket. Ha egészségügyi szolgáltatók megszegik a szülők beleegyezési jogát vagy titkolják el előlük gyermekeik ellátását, határozottan lépünk.” Ez azért érdekes, mert Kennedy korábban maga is terjesztett téves információkat az oltásokról – például azt a hamis állítást, hogy azok autizmust okoznak.
A szülői jogok mint kulturális fegyver
A „szülői jogok” mozgalma sokkal többről szól egyszerű döntési szabadságnál. Ez egyfajta kulturális háború eszköze lett, amellyel konzervatív csoportok igyekeznek befolyásolni az oktatást és a közösségi életet. Az elképzelés szerint a kormány vagy bármilyen intézmény nem avatkozhat bele abba, hogyan nevelik gyermekeiket – különösen vallási meggyőződés alapján.
De itt van a csavar: mivel túl költséges és bonyolult lenne minden tiltakozó szülőnek külön szabályt alkotni (például ha valaki nem akarja, hogy gyermeke LGBTQ+ témájú könyveket olvasson), az iskolák inkább olyan általános szabályokat hoznak, amelyek minden diákra vonatkoznak. Így pedig nem csak az érintett gyerekek maradnak ki bizonyos tananyagból vagy programból – hanem mindenki.
Ez pedig könnyen vezethet ahhoz, hogy bizonyos csoportokat kizárnak vagy marginalizálnak – legyen szó LGBTQ+ diákokról vagy éppen olyan programokról, amelyek az egyenlőséget és elfogadást támogatják.
Oltásellenesség és szülői jogok: két narratíva egy platformon
Az oltásellenes retorika sokszor nagyon hasonlóan hangzik: „Az oltás személyes választás”, „A szülőknek kell dönteniük”, „Túl sok vagy túl gyakori az oltás”. Ezekkel az érvekkel próbálják aláásni az oltási irányelveket és kötelezettségeket – például azt, hogy csak beoltott gyerekek vehessenek részt iskolai vagy közösségi eseményeken.
A COVID-19 járvány alatt ez még inkább felerősödött. Amikor bezárták az iskolákat és megjelentek az első vakcinák, rengeteg félretájékoztatás terjedt el villámgyorsan. Sok szülő kételkedni kezdett abban, hogy érdemes-e beadatni gyermekének ezt az új vakcinát – főleg amikor olyan pletykák keringtek róla, hogy túl gyorsan fejlesztették ki vagy nem tesztelték eléggé.
„A COVID-19-nek volt egy átterjedési hatása” – mondta Matt Motta egészségügyi jogászprofesszor –, „az emberek hozzáállása ehhez a vakcinához most befolyásolja azt is, hogyan viszonyulnak más vakcinákhoz – legyen szó gyerekekről, felnőttekről vagy akár háziállatokról.”
Újabb fordulat: hepatitis B vakcina késleltetése
A héten újabb meglepetés érkezett: a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) tanácsadó bizottsága úgy döntött, hogy módosítja ajánlását újszülöttek hepatitis B elleni védőoltásával kapcsolatban. Korábban minden újszülöttet 24 órán belül beoltottak ezzel a súlyos májbetegséget okozó vírussal szemben – most viszont azt javasolják, hogy várjanak legalább két hónapot.
Ezt indokolják azzal, hogy „a szülők kényelmetlenül érzik magukat” amiatt, hogy ilyen fiatal korban történik meg ez az orvosi beavatkozás anélkül, hogy megfelelő tájékoztatást kapnának. Robert Malone bizottsági tag szerint ez egyfajta „szignifikáns beleegyezés” hiányára utal.
Csakhogy ez komoly szakmai vitákat váltott ki: hepatitis B súlyos betegség lehet csecsemőkben is – krónikus fertőzéshez vezethet akár rákhoz vagy halálhoz –, ráadásul nincs tudományos bizonyíték arra, hogy érdemes lenne késleltetni ezt az oltást. A Vaccine Integrity Project szakértője szerint ez inkább politikai játszma része:
„Ez félrevezetés arról, hogyan működik valójában az oltási politika. Céljuk megnehezíteni az oltásokhoz való hozzáférést és kétséget ébreszteni azok hatékonyságával kapcsolatban.”
Milyen következményekkel jár mindez?
Ezek a fejlemények azt üzenik nekünk: ne bízzunk vakon orvosainkban vagy tudományos konszenzusban; helyette fókuszáljunk arra, milyen jogaink vannak szülőként. Ez pedig veszélyes irányba tereli el a közegészségügyi diskurzust.
Wilbur Chen fertőző betegségekkel foglalkozó orvos szerint ez mind arra irányul, hogy aláássák a nyilvánosság bizalmát:
„Ez mind arról szól, hogy lebontsák azt a bizalmat, amit eddig felépítettünk.”
A probléma ennél jóval nagyobb: ha engedjük ezt a fajta gondolkodást elterjedni – miszerint mindenki maga dönti el gyermekei egészségügyi ellátását –, akkor nem csak egyetlen gyerek maradhat védtelen. Mindenki veszélybe kerülhet:
„Még ha te be is oltod a gyerekeidet,” mondja Chen doktor –, „akkor is olyan osztálytársakkal találkoznak majd nap mint nap, akik nincsenek beoltva. Így végső soron kevésbé lesz biztonságos környezet.”
A valóság: csökkenő átoltottság és növekvő járványveszély
A COVID-19 járvány óta világszerte csökkennek a gyermekek átoltottsági arányai – Magyarországot sem kerüli el ez a tendencia –, ami részben annak köszönhető, hogy sokan bizonytalanok lettek az oltások biztonságosságában. Egy 2025 szeptemberében készült Washington Post-KFF felmérés szerint például 41% nem tudta eldönteni, vajon nőtt-e krónikus betegségek száma az oltások miatt; 48% pedig még mindig kételkedik abban is tévesen –, hogy például az MMR vakcina autizmust okozhatna.
Ezeket a tévhiteket már rég megcáfolták tudományos kutatások százai – de sajnos még mindig élnek és terjednek.
Kórházi tragédiák és politikai játszmák
Tavaly Texasban például több mint ezer ember betegedett meg kanyaróban; három haláleset történt (két gyermek és egy felnőtt), akik mindannyian be nem oltottak voltak. Kentucky államban pedig három csecsemőt ölt meg idén pertusszis (szamárköhögés), ahol sem ők sem anyjuk nem kaptak védelmet.
Eközben nőtt a bizalmatlanság az egészségügyi szervezetek iránt; számos törvényjavaslatot nyújtottak be országszerte az oltási kötelezettségek ellen; miközben maga Robert F. Kennedy Jr., aki korábban hevesen kritizálta az oltásokat (tévesen autizmust emlegetve), idén ő lett Amerika legfőbb egészségügyi vezetője.
Motta professzor szerint Kennedy szerepe olyan volt ebben a környezetben, mintha ő adná meg ennek hangot. Azóta több esetben hallhatunk tudománytalan állításokat tőlük; például októberben leállították COVID-19 vakcina ajánlását egészséges emberek számára; november végén pedig FDA tisztviselő alaptalanul állította több gyermek halálát összefüggésbe hozni ezzel.
Záró gondolatok: merre tovább?
A jelenlegi helyzet világosan mutatja: ha hagyjuk teret kapni ezeknek a mozgalmaknak – legyen szó akár szülői jogokról vagy oltásellenességről –, akkor nem csak egyéni döntésekről beszélünk többé. Ez társadalmi kockázatot jelent mindannyiunk számára.
Szerintem fontos lenne újra átgondolni azt iskolai szabályozásoknál és közegészségügyi stratégiáknál egyaránt, hogyan lehetne megtalálni azt az egyensúlyt, ami tiszteletben tartja ugyanazokat a vallási meggyőződéseket és családi értékeket is – de közben védi minden gyermek egészségét és biztonságát.
Mert végső soron nem csak arról van szó, ki mit gondol személyesen, hanem arról is, milyen világot építünk együtt holnapra.
