Tim Berners-Lee, a World Wide Web megalkotója egy különleges térképet készített, amely az internet egész digitális tájképét ábrázolja. Ez a térkép mindössze egyetlen oldalra fér el, körülbelül 100 blokkot tartalmaz, melyeket több tucat nyíl köt össze. Ezek a blokkok lefedik az internet különböző aspektusait, legyen szó blogokról, podcastokról vagy csoportos üzenetekről, de megjelennek rajta absztraktabb fogalmak is, mint például a kreativitás, az együttműködés vagy éppen a kattintásvadászat (clickbait).
A web feltalálójának egyedi nézőpontja
Berners-Lee ezzel a térképpel egyedülálló perspektívából mutatja be az internetet: az ő szemszögéből, aki megalkotta azt. A térkép bal felső negyedében találhatók azok a blokkok, amelyeket károsnak ítél – ezek között szerepelnek olyan közösségi platformok, mint a Facebook, Instagram, Snapchat, TikTok, X (korábban Twitter) és YouTube.
“A legtöbb része jó,” mondja Berners-Lee egy interjúban a New Scientist londoni irodájában. A térkép célja nemcsak mások tájékoztatása, hanem talán saját emlékeztetője is annak, hogy az internet azon részei, melyeket társadalmi károkozással vádolnak, valójában csak kis szeletét képezik az egésznek.
A web születése és fejlődése
Az internet története Tim Berners-Lee szemszögéből részben a megfelelő helyen és időben való jelenlétről szól. A 1980-as évek végén Berners-Lee a CERN számítástechnikai és hálózati osztályán dolgozott Genf közelében. Felmerült benne a kérdés, hogy lehetne-e hatékonyabban kezelni a labor dokumentációját.
A korábbi rendszerek szigorú hierarchiákat és szabályokat írtak elő a dokumentumok szervezésére. Berners-Lee azonban úgy gondolta, jobb lenne engedni az embereknek, hogy szabadon kapcsolják össze dokumentumaikat bármilyen módon. Már léteztek hiperhivatkozások dokumentumokon belüli kapcsolatok létrehozására, és maga az internet is létezett fájlmegosztásra – miért ne lehetne ezt kettőt összekapcsolni?
Ez az egyszerű, mégis forradalmi ötlet szülte meg a World Wide Webet. 1989-ben Berners-Lee meggyőzte főnökét, hogy teljes munkaidőben dolgozhasson ezen az elképzelésen. Néhány hónap alatt megalkotta az alapvető technológiákat: HTML-t (a weboldalak építéséhez), HTTP-t (az adatok továbbításához) és URL-eket (a helymeghatározáshoz). Mindössze 9555 sor kód volt ez összesen.
“A CERN nagyszerű hely volt a web feltalálására,” mondja Berners-Lee. A labor nemzetközi közössége nagy igényt támasztott arra, hogy kommunikáljanak és dokumentálják munkájukat.
Az első weboldal Berners-Lee munkaállomásán futott egy “Ne kapcsold ki!” feliratú táblával ellátva. Ez az oldal ismertette, mi is az a web és hogyan lehet csatlakozni hozzá. Az első évben tízszeresére nőtt a weboldalak száma, majd ezt követően még kétszer megismétlődött ez a robbanásszerű növekedés.
A web nyitottságának biztosítása
Bár hatalmas üzleti lehetőségeket rejtett magában az internet fejlődése, Berners-Lee úgy vélte, hogy valódi potenciálját csak akkor érheti el, ha ingyenes és nyitott marad mindenki számára. Mivel ő maga fejlesztette ki ezt a technológiát a CERN keretein belül, az intézmény jogosult lett volna jogdíjat kérni bárkitől, aki használja azt.
Berners-Lee azonban meggyőzte vezetőit arról, hogy adják át ezt a technológiát ingyenesen az egész világnak. Ez végül 1993-ban valósult meg: ekkor publikálták teljes forráskódját úgy, hogy a CERN lemondott minden szellemi tulajdonjogról. Így született meg örökre díjmentesen használhatóként a web.
A kezdeti évek optimizmusa és későbbi kihívásai
A web első két évtizedében úgy tűnt, minden rendben halad: bár voltak visszaesések – például az ezredfordulós dot-com válság –, maga az internet nagyjából szabad és élvezetes maradt. Berners-Lee emlékei szerint akkoriban mindenki lelkesedett érte.
Ő maga hitt abban is, hogy az internet új formáját hozhatja létre az emberi együttműködésnek – ezt nevezte “interkreativitásnak”, amikor nem egyéni alkotók dolgoznak külön-külön, hanem csoportként válik valaki kreatív entitássá.
Ezt jól példázza Wikipédia is: több mint 65 millió angol nyelvű oldalával és több mint 15 millió szerkesztőjével ez talán legjobb példája annak, amit Berners-Lee elképzelt.
A problémák felszínre kerülése
Azonban ez az optimizmus nem tartott örökké. Berners-Lee számára fordulópontot jelentett 2016: ekkor kezdett komoly aggodalommal tekinteni arra, ami történt. Az év eseményei – Brexit népszavazás és Donald Trump első elnökválasztási győzelme – rámutattak arra, hogy közösségi média eszközökkel manipulálhatják választókat oly módon, ami nem feltétlenül szolgálja érdekeiket.
Korábban politikai kampányok nyíltan kommunikáltak választóikkal – így mindenki láthatta és kritikával illethette üzeneteiket. Azonban a közösségi média lehetővé tette azt is, hogy üzeneteket célzottan kisebb csoportoknak küldjenek el (“narrowcasting”), így nehezebb lett átlátni vagy ellenőrizni ezeket.
A közösségi média algoritmusainak problémái
Berners-Lee szerint ezeknek a platformoknak érdeke minél tovább lekötni felhasználóikat – ezért fejlesztenek olyan algoritmusokat, amelyek akár függőséget is okozhatnak. Az emberi természet ugyanis hajlamos arra, hogy inkább dühítő vagy szenzációs tartalmakra kattintson.
“Ha valami hamis információt kapsz egy közösségi médiától,” mondja Berners-Lee,“akkor nagyobb eséllyel kattintasz rá és maradsz is ott.”
Ezzel kapcsolatban idézi Yuval Noah Hararit is: szerinte azoknak kellene felelősséget vállalniuk algoritmusaikért, akik “rossz” rendszereket hoznak létre. Berners-Lee szerint szükség lenne kifejezetten betiltani az ilyen addiktív rendszereket – bár ez eltér korábbi szabadság- és nyitottságelvű felfogásától.
A digitális szuverenitás visszaszerzése
Bár ezek komoly kihívások, Berners-Lee továbbra is optimista a web jövőjét illetően. A közösségi média csak egy kis szelete annak az egész internetes térképnek – még ha sok figyelmet is von el magára.
Szerinte kulcsfontosságú lenne visszaszerezni az egyéni digitális szuverenitást: jelenleg ugyanis különböző platformok birtokolják adatainkat anélkül, hogy mi irányíthatnánk őket teljes mértékben.
Az adatkontroll új korszaka: személyes adat-tárolók (podok)
Az elmúlt tíz évben Berners-Lee azon dolgozik, hogy egy új modellt vezessen be: ahol nem platformok osztják meg egymással adatainkat korlátozottan vagy kontroll nélkül, hanem mi magunk birtokoljuk őket egyetlen helyen – egy személyes online adattárolóban vagy “pod”-ban (personal online data store).
- Ezekben tárolhatók családi fotók éppúgy mint orvosi adatok.
- Mindenki maga döntheti el, mit oszt meg másokkal.
- Ezzel megszüntethető lenne például annak problémája is, hogy nem lehet egyszerűen átküldeni egy Snapchat videót Facebookra vagy LinkedInről Instagramra posztolni.
- Berners-Lee társalapítója egy Inrupt nevű cégnek is, amely ezen elképzelések gyakorlati megvalósításán dolgozik.
Mesterséges intelligencia és adatkontroll
Különösen izgatott Berners-Lee amiatt is, milyen lehetőségeket nyithat meg ez az adatkontroll mesterséges intelligenciával kombinálva. Például ha AI-nak hozzáférése van személyes podunkhoz:
- Tudná pontosan mérni méreteinket és edzésadatainkat;
- Tudná vásárlási szokásainkat;
- Így sokkal pontosabb futócipő-ajánlást adhatna anélkül, hogy nekünk mindent el kellene magyaráznunk neki;
- Az AI így valóban értünk dolgozna – nem pedig nagy tech cégek érdekeit szolgálná;
- Berners-Lee szerint ezeknek az AI rendszereknek digitális Hippokratészi esküt kellene tenniük: „ne árts” alapelvvel működjenek;
- Egyfajta személyes asszisztensként kellene működniük mindannyiunk számára.
A jövő víziója: figyelem helyett szándék gazdaság
Berners-Lee legnagyobb erénye nem csupán abban rejlik, hogy pontosan látja előre technológiák használatának módját – hanem abban is, hogy meglátja azok potenciálját jóval korábban másoknál.
Bár ma még száraznak tűnhetnek olyan fogalmak mint adat-podok vagy személyes adattárolók rendszere – ugyanúgy ahogy néhány évtizeddel ezelőtt még csak kevesen értették meg hiperhivatkozások jelentőségét –, ezek lehetnek kulcsfontosságú elemei egy jobb digitális világnak.
Célja:
- A jelenlegi „figyelemgazdaság” helyett áttérni egy „szándékgazdaságra”, ahol mi adjuk meg mit akarunk tenni;
- Ezt követően cégek és AI-k versengenek azért, hogy segítsenek minket ebben;
- Ezzel visszaadva hatalmat nekünk felhasználóknak;
- Ellenpontozva azt a tendenciát, amelyben ma inkább nagy tech cégek irányítanak minket;
- Bár ez fordulat nehéznek tűnik ma még – Berners-Lee optimizmusa abból fakad, hogy ő tartja kezében azt a térképet…
- Aki már bizonyította képes meglátni azt amit mások nem látnak előre.