Toxoplasma gondii egy olyan parazita, amely jelenleg mintegy 40 millió amerikai agyában él, ám a legtöbben ebből semmit sem vesznek észre. Ez a mikroszkopikus élősködő általában nem okoz tüneteket egészséges emberekben, azonban az immunrendszerük gyengébb állapotában lévő betegek számára komoly veszélyt jelenthet. Egy friss kutatás azonban áttörést hozhat a parazita elleni harcban, amely biztonságosabb és hatékonyabb kezelési lehetőséget kínálhat.
A Toxoplasma gondii és az emberi szervezet kapcsolata
A Toxoplasma gondii parazita szoros kapcsolatban áll a macskákkal, amelyek az egyetlen ismert gazdák, ahol a parazita szexuálisan képes szaporodni. A macskák ürülékével távozó parazita spórák rendkívül ellenállóak, és számos melegvérű állatban, így az emberben is képesek megtelepedni.
Az egészséges immunrendszerrel rendelkező emberek esetében a fertőzés gyakran tünetmentes marad, vagy enyhe influenzaszerű tünetekkel járhat. Ugyanakkor azoknál, akik daganatos betegek, HIV-fertőzöttek vagy immunszuppresszív kezelés alatt állnak, a parazita komoly egészségügyi problémákat okozhat.
A toxoplazmózis és annak veszélyei
Immunhiányos állapotban a T. gondii aktiválódik, szaporodni kezd, és súlyos betegséget – toxoplazmózist – idéz elő. Ez a betegség influenzaszerű tünetekkel, nyirokcsomó-duzzanattal és akár agyvelőgyulladással is járhat. Különösen veszélyes lehet terhesség alatt, amikor a parazita átjuthat a méhlepényen keresztül a magzatba. Az így kialakuló veleszületett toxoplazmózis fejlődési rendellenességeket vagy akár vetélést is okozhat.
Jelenlegi kezelési módszerek korlátai
Az akut toxoplazmózis kezelésére alkalmazott gyógyszerek olyan biológiai folyamatokat céloznak meg a parazitában, amelyek hasonlóak az emberi szervezetben zajló mechanizmusokhoz. Emiatt ezek a kezelések gyakran súlyos mellékhatásokkal járnak, így csak életveszélyes esetekben alkalmazzák őket.
Új kutatási eredmények: célzott fehérje leállítása
A Virginia-Maryland Állatorvosi Főiskola parazitológusa, Rajshekhar Gaji vezette kutatócsoport egy ígéretes új megközelítést fedezett fel. Egy friss tanulmányukban kimutatták, hogy egyetlen fehérje kikapcsolása elegendő lehet ahhoz, hogy elpusztítsák a T. gondii-t anélkül, hogy károsítanák az emberi sejteket.
A vizsgált fehérje, TgAP2X-7, létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a parazita képes legyen gazdasejteket megfertőzni, plakkokat képezni és önmagát szaporítani. A kutatók genetikai módosítással olyan T. gondii törzseket hoztak létre, amelyeknél ez a fehérje normálisan működik, kivéve akkor, ha auxint (egy növényi növekedésszabályozó hormont) adnak hozzá – ekkor a fehérje gyorsan lebomlik.
Mivel az auxin önmagában nem befolyásolja a parazita növekedését vagy plakk-képződését, bármilyen változás kizárólag a TgAP2X-7 lebomlásának tudható be. Ennek hatására a módosított paraziták nem tudtak plakkokat kialakítani és jelentősen csökkent inváziós képességük volt emberi bőrsejteken végzett laboratóriumi vizsgálatok során.
- A normál körülmények között közel 100%-os sikerrel fertőző paraziták inváziós aránya 50% alá esett TgAP2X-7 hiányában.
- A szaporodási képességük is jelentősen romlott.
- A TgAP2X-7 nélküli törzsek nem tudtak fenntartani normális növekedést és túlélést.
A TgAP2X-7 fehérje mint terápiás célpont
Gaji szerint ez az egyedi transzkripciós faktor nélkülözhetetlen a parazita túléléséhez az emberi szervezetben. Ami még fontosabb: ez a fehérje nem mutat hasonlóságot semmilyen emberi fehérjével vagy folyamattal, így célzott gyógyszerfejlesztés révén potenciálisan mellékhatások nélkül lehetne kezelni vele a fertőzést.
A tanulmány első szerzője, Padmaja Mandadi hangsúlyozza: „Kritikus szükség van új terápiás lehetőségek azonosítására és fejlesztésére a toxoplazmózis kezelésében. Az olyan egyedi transzkripciós faktorok feltárása, amelyek szabályozzák a lítikus ciklus eseményeiben részt vevő fehérjék kifejeződését, új utakat nyithatnak meg az orvosi beavatkozások számára.”
Kitekintés: A jövő kezelései
Mivel a T. gondii által okozott károk nagy része abból ered, hogy ismétlődően megtámadja és elpusztítja gazdasejtjeit szaporodása során, ennek a ciklusnak az megszakítása kulcsfontosságú lehet az új terápiák kidolgozásában. A mostani kutatás áttörést jelenthet abban, hogy hogyan célozzuk meg ezt az életciklust anélkül, hogy károsítanánk az emberi szervezetet.
Eredményeiket az mSphere tudományos folyóiratban tették közzé 2025-ben.