Ha azt mondom, hogy az amerikai mezőgazdaságot ismét egy hatalmas, 12 milliárd dolláros segélycsomag próbálja megmenteni, talán nem lep meg. De vajon tényleg ez a megoldás? Vagy csak egy újabb köntösbe bújtatott ismétlés egy régóta ismert problémára? Engedd meg, hogy elmeséljem, mi zajlik valójában a háttérben.
A felszín alatt: miért kell újabb mentőcsomag?
Az amerikai kormány mostani bejelentése szerint ez a csomag a kínai-amerikai kereskedelmi feszültségek miatt bajba jutott gazdákat hivatott támogatni. Elsőre logikusnak tűnik: a két ország között húzódó konfliktusok miatt csökkentek az exportlehetőségek, így az állam segít. Csakhogy ez a magyarázat csak a jéghegy csúcsa.
A valóság az, hogy a szövetségi politika maga rombolta le az agrárium stabilitását, és most az állam kénytelen pénzzel betömni a lyukakat. Az összegből körülbelül 11 milliárd dollárt egyszeri kifizetésekre szánnak – vagyis nem egy hosszú távú megoldásról van szó, hanem egy gyors segélyről.
Ismétlődő minta: nem ez az első ilyen csomag
Emlékszel még az első kínai kereskedelmi háború idején bejelentett hasonló mentőcsomagra? Trump akkor is előállt egy 12 milliárd dolláros csomaggal, ami később több tízmilliárdra bővült, ahogy a konfliktus elhúzódott. Ezeket a kifizetéseket mindig átmenetinek nevezték, de a gazdák hamar rájöttek: nincs más választásuk, alkalmazkodniuk kell.
Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai mezőgazdaság egy olyan helyzetbe került, ahol politikai döntések után csak állami pénzből tud működni. Ez pedig nem fenntartható állapot.
Kína visszatért – de tényleg minden rendben van?
Kína most újra vásárol szójababot az Egyesült Államokból – még a legnagyobb tételt is leadták két év alatt –, és ezek a vásárlások megfelelnek a meglévő kereskedelmi megállapodásoknak. A mennyiségek nőnek, a feltételek teljesülnek, és semmi sem utal arra, hogy összeomlott volna az export.
Ha engem kérdezel, ez inkább stabilizáció jele lehetne. De Washington már azelőtt bejelentette a segélyt, hogy bármilyen tárgyalás elkezdődött volna. Ez nekem azt sugallja: mennyire kevés bizalom maradt az agrárium jelenlegi helyzetében.
A piac mozog, de az alapok repedeznek
A probléma gyökere Washingtonban van. Az adminisztráció tarifákat vetett be politikai fegyverként – erre Kína válaszolt. A kínai és más vásárlók pedig visszatértek Argentínába, mert egyszerűen megtehették. Nem volt okuk arra, hogy kivárják az amerikai belső viták lezárását.
Kína nagy mennyiségben vásárolt Argentínából az ősszel, és csak akkor tért vissza az amerikai szójababhoz, amikor neki kedvezett. Ez jól mutatja, mennyire helyettesíthetők lettek az amerikai termelők – elvesztették alkuerejüket.
A gazdák már hónapokkal korábban látták a bajt
Miközben Washington még csak most ismeri el a károkat, sok gazda már régóta érzékeli ezt a mintát. Sokan úgy látják: ez az újabb mentőcsomag valójában kártérítés azokért a károkért, amiket maga Washington okozott.
Egyesek szerint például Javier Milei argentin elnök adminisztrációjával kötött 20 milliárd dolláros devizacsere inkább versenytárs támogatása volt. A pénzügyminisztérium persze azt állította, hogy ez nyereséges üzlet volt – de ezt nehéz volt elfogadni azoknak a gazdáknak, akik elvesztették exportpiacaikat és nézték, ahogy versenytársaik megerősödnek.
A pénz nem törli el az elveszett lehetőségeket
Bármennyire is jól jön egy kormányzati csekk, nem tudja visszahozni az elveszett eladásokat vagy pótolni a leállt termelést. Ez egy olyan rendszer jele, amely már nem bírja ki saját erejéből.
A rendszer összeomlásának jelei
Az Egyesült Államok mezőgazdasága odáig jutott, hogy egyetlen geopolitikai vita is többmilliárdos stabilizációs csomagot követel meg. A készpénz lett az egyetlen eszközük a döntéshozóknak – de ez csak tüneti kezelés.
Egy működőképes agrárpolitika nem csak pénzt osztana szét gyorsan; építené a talaj minőségét, biztosítaná a vízellátást, fejlesztené a helyi feldolgozókapacitást és erősítené a regionális piacokat. Támogatná a kis- és közepes méretű gazdaságokat hosszú távú stabilitás felé vezető úton. És lassítaná azt a folyamatot is, amely során földek és állatállományok koncentrálódnak nagyvállalatok kezében.
De mindez nem történik meg
Az USDA továbbra is pénzt oszt szét – mert gyorsabb így reagálni –, de ezzel csak elfedik azt a tényt, hogy nincs valódi átalakulás vagy fejlesztés.
Új valóság: mezőgazdaság állami támogatással
Ezek az ismétlődő beavatkozások létrehoztak egy új helyzetet: az amerikai agrárium annyira függ már az állami támogatásoktól, hogy ez akár nemzetiizálásként is felfogható lenne.
A Fortune egyik friss cikke szerint idén majdnem háromnegyedével nőtt a farmjövedelem kormányzati kifizetések miatt – olyan szintre érve vissza ezeket az összegeket, amit legutóbb csak az ’80-as évek válsága idején láthattunk.
A gazdák már úgy tervezik szezonjaikat, hogy számítanak ezekre a segélyekre; befektetők pedig ezekből programokból pénzügyi eszközöket faragnak; politikusok pedig jogosultsági feltételekkel és kifizetési formulákkal befolyásolják ki marad életben.
Kinek jut igazán pénz?
Bár sokat hallani arról, hogy ezeket az összegeket „a bajba jutott gazdák” kapják meg, valójában a legnagyobb termelők viszik el ennek jelentős részét – hiszen mindig is így működik: aki nagyobb méretű üzemet működtet, több támogatást kap.
A kisebb gazdaságok persze kapnak valamennyit – ami enyhíti ugyan rövid távon a nyomást –, de hosszú távon nem biztosítanak életképességet. Sok kis- és közepes méretű farm továbbra is kénytelen lesz földterületet leadni vagy csökkenteni állatállományát és bevételeit.
A konszolidáció folytatódik – és ezzel együtt nő a vállalati dominancia
Míg újságcikkekben gyakran olvashatunk olyan családokról, akik hálásak azért, hogy még egy szezont kibírnak ennek köszönhetően – addig csendben eltűnnek azok az üzemek is, amelyek nem tudják átvészelni ezt az instabil időszakot.
Látszólagos aktivitás mögött valós válság
Washington szeretné ezt úgy beállítani, mint aktív kormányzati intézkedést: profi prezentációk és magabiztos kommunikáció mögött azonban keményebb valóság húzódik meg. Ez a mentőcsomag nem más mint próbálkozás arra, hogy kezeljék annak következményeit – miközben magát az okot nem hajlandóak orvosolni.
Záró gondolatok: meddig tartható ez így?
Egy olyan mezőgazdasági rendszer, amely rutin politikai viták után több tízmilliárdos mentőcsomagot igényel – nos, annak elveszett minden strukturális ellenálló képessége. A hanyatlás lassú ugyan ahhoz képest, hogy milyen mértékű károkat okoz – de elég gyors ahhoz is, hogy destabilizálja azon közösségeket és családokat, amelyek ebből élnek.
A gazdák pedig továbbra is viselik annak árát és következményeit – olyan döntéseknek és rendszerhibáknak, amelyekhez semmi közük nincs.
Forrás: https://www.counterpunch.org/2025/12/11/the-u-s-farm-system-cant-stand-on-its-own-anymore/
