Az elmúlt években, különösen a COVID-19 járvány idején, az Egyesült Államokban egyre többet beszéltek arról, mennyire bíznak az emberek a tudósokban és az egészségügyi szakemberekben. De ha őszinték vagyunk, ez a bizalom nem mindenhol egyformán erős – sőt, bizonyos közösségekben szinte alapból hiányzik. Ez engem is meglepett, mert azt gondolnánk, hogy a tudomány mindenkinek ugyanúgy segít, de valójában ennél sokkal bonyolultabb a helyzet.
Évtizedek óta tartó bizalmi szakadék
David Lazer, a Northeastern University politikatudományi és számítástechnikai professzora szerint legalább ötven éve létezik egy markáns különbség abban, hogy kik bíznak meg inkább a tudományos intézményekben. Az afroamerikaiak és a nők például jóval kevésbé hajlandóak elfogadni a tudósok tanácsait, mint más csoportok. Ez nem csupán statisztikai adat – ez szó szerint élet-halál kérdése lehet.
Miért? Mert ha valaki nem bízik az orvosában vagy a kutatókban, akkor kevésbé valószínű, hogy például beoltatja magát egy veszélyes vírus ellen. És itt jön képbe az oltások fontossága: bár néha előfordulnak hibák vagy félrevezető információk, általánosságban véve az oltások és más tudományos eredmények rengeteg ember életét mentik meg.
A bizalomhiány egyik kulcsa: a sokszínűség hiánya
Lazer és kollégái egy érdekes kutatásban arra voltak kíváncsiak, vajon mennyire befolyásolja az emberek bizalmát az, hogy mennyire hasonlítanak arra a tudósra, akinek az információit hallják. A válasz meglepő volt: azok az alulreprezentált csoportok – például nők vagy afroamerikaiak –, akik általában kevésbé bíznak meg a tudományban, sokkal inkább elfogadják egy hozzájuk hasonló tudós véleményét.
Ha nő vagy, akkor egy női tudós tanácsa hitelesebbnek tűnik számodra; ugyanakkor ez nem feltétlenül változtatja meg a férfiak hozzáállását. Ez azt jelenti, hogy a tudományos közösség sokszínűsége nem csak esztétikai kérdés vagy társadalmi elvárás – hanem alapvető tényezője annak, hogy ki mennyire bízik meg benne.
De hol vannak ezek a hasonló tudósok?
A probléma az, hogy ezekből az alulreprezentált csoportokból nagyon kevesen dolgoznak ténylegesen tudósként. Az Egyesült Államok lakossága nagyjából fele-fele arányban férfi és nő, 59%-a fehér bőrű és 80%-a városi környezetben él. Ezzel szemben a munkaerőpiacon ezek az arányok már eltolódnak: például STEM (tudomány, technológia, mérnöki és matematikai) területeken csak kb. 18% nő dolgozik, míg férfiak aránya 30%. Az afroamerikaiak és latinók pedig még ennél is kisebb arányban vannak jelen.
Ez pedig önmagában is problémás: ha nincs elég női vagy kisebbségi tudós, akkor nehéz lesz olyan kutatási eredményeket kapni vagy olyan kommunikációt folytatni, ami hitelesen szól ezekhez a közösségekhez.
A múlt se segít: jól megalapozott bizalmatlanság
Nem lehet azonban csak úgy legyinteni erre a bizalmatlanságra. Lazer rámutatott arra is, hogy bizonyos csoportoknak valóban van okuk kételkedni. Gondoljunk csak bele: az Egyesült Államok egyik legszégyenletesebb orvosi kísérlete volt a Tuskegee-szifilisz vizsgálat (1932–1972), ahol több száz fekete férfit hagytak kezeletlenül szifilisszel pusztán azért, hogy megfigyeljék a betegség lefolyását – még akkor is, amikor már létezett hatékony gyógymód.
Ezek után hogyan várhatnánk el teljes bizalmat egy olyan rendszer iránt, amely ilyen kegyetlenül bánt bizonyos csoportokkal? Ez nem csak történelem; ez mélyen beivódott félelem és gyanakvás generációkon átívelően.
A COVID-19 járvány mint tükör
A pandémia alatt aztán világosan látszott ennek a bizalmi szakadéknak az ára. Lazer kutatásai szerint azok az emberek, akik kevésbé bíztak meg a tudományos intézményekben és szakemberekben, jóval kisebb eséllyel vették fel az oltást. Ez pedig közvetlenül növelte náluk a súlyos megbetegedés és halálozás kockázatát.
Nem nehéz belátni: ha nem hiszel abban, hogy az oltás segít – akár azért mert nincs elég példaképed közöttük –, akkor nagyobb eséllyel maradsz védtelen egy halálos vírus ellen.
A társadalmi távolság csökkentése kulcsfontosságú
Lazer és csapata arra jutottak, hogy ha sikerülne közelebb hozni egymáshoz a tudományt és azokat az embereket, akik eddig távolinak érezték azt – például több női vagy kisebbségi kutató bevonásával –, akkor javulhatna mindkét oldal bizalma. Ez pedig nemcsak társadalmi igazságossági kérdés; jobb tudományhoz vezetne.
Hiszen egy olyan tudomány lesz igazán eredményes és releváns, amely valóban tükrözi azt a sokszínűséget és érdeklődéstársadalmat, amelynek szolgálnia kell.
Összegzés
A tudományba vetett bizalom nem magától értetődő dolog – főleg nem azok számára, akik hosszú ideje hátrányos helyzetben vannak vagy rossz tapasztalatokat szereztek. A COVID-19 járvány rámutatott arra is, milyen veszélyes lehet ez a bizalmi szakadék. De van remény: ha sikerül többféle hangot bevonni és valódi kapcsolatot teremteni ezekkel a közösségekkel, akkor nemcsak jobb lesz az egészségügyi helyzetünk – hanem maga a tudomány is gazdagabbá válik.
Forrás: https://news.northeastern.edu/2025/12/09/science-representation-northeastern-survey/
