Az elmúlt héten a Tricolour és a First Brand amerikai vállalatok összeomlása megrázta a világ pénzügyi központjait, újra felélesztve a félelmet egy globális gazdasági összeomlás közeledtétől. A korábbi optimista várakozásokkal ellentétben, miszerint a „bika” piac soha nem fog összeomlani, ma már egyre többen felismerik, hogy egy hatalmas gazdasági buborék feszül a világban, amely bármikor kipukkanhat.
A kapitalizmus válsága és az adóssághegy
Ez a buborék azonban nem csupán egy pénzügyi anomália, hanem egy mélyebb, rendszerszintű válság tünete. A kapitalizmus elérte korlátait. Évek óta mentőcsomagokkal próbálják elodázni a végső elszámolást, de mára az adóssághegyek alatt roskadoznak, ami egy tömeges csőd- és összeomlási hullámot fenyeget.
A világ gazdaságai recesszióba süllyednek, miközben túltermelés, politikai instabilitás, vámháborúk és interimperialista versengés nehezíti a helyzetet. Csak idő kérdése, mikor következik be a következő nagy gazdasági összeomlás, amely súlyos következményekkel jár majd az egész világgazdasági rendszerre nézve.
Az osztályharc új hulláma
Francesco Merli és Hamid Alizadeh az Against the Stream podcast legfrissebb epizódjában rámutatnak: a közelgő válság receptje az osztályharc kiéleződése lesz. A tőkésosztály és bankárok megpróbálják majd ráterhelni a munkásokra a válság költségeit.
A Tricolour és First Brand bukása – esettanulmány
Két közepes méretű amerikai vállalat csődje indította el az aggodalmakat. A Tricolour autóvásárlási hitelezéssel foglalkozott, főként alacsony jövedelmű ügyfeleknek nyújtottak kölcsönöket használt autók vásárlására. A First Brand pedig autóalkatrész-gyártó cég volt, amely 2013-ban alakult és gyorsan terjeszkedett: több mint 23 céget vásároltak fel, így monopolhelyzetet alakítottak ki a nem márkás alkatrészek piacán.
A First Brand körülbelül 6 milliárd dollár hagyományos banki hitelt vett fel, de ezen felül legalább 5,5 milliárd dollárnyi adóssága volt az úgynevezett árnyékbanki szektorban, vagyis olyan pénzügyi intézményeknél, amelyek nem bankként működnek és kevésbé szabályozott hitelezési formákat alkalmaznak.
Ezek az árnyékbanki hitelek gyakran tranzakciókra alapultak: például ha egy cég elad valamit 30 napos fizetési határidővel, akkor előre felvehetett hitelt ezen követelés alapján. Ez azonban jelentősen növelte az adósságállományt anélkül, hogy ennek átláthatósága vagy valós értéke megjelent volna a piacon.
A pénzügyi piacok telítettsége és az árnyékbankrendszer veszélyei
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője, Kristalina Georgieva is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a magánhitelezési piac – amely kevésbé szabályozott –, komoly kockázatot jelent. Az árnyékbankok által nyújtott hitelek gyorsan növekednek, miközben ezek mögött nincs megfelelő átláthatóság vagy biztosíték.
A hagyományos bankok ugyan szigorúbb szabályozás alatt állnak (például tőkemegfelelési mutatók), de az árnyékbankrendszer ezt megkerüli. Ez hasonló helyzetet idéz elő, mint amilyen 2008-ban volt a jelzálogpiacon – amikor is kockázatos hiteleket adtak ki alacsony jövedelmű ügyfeleknek.
A 2008-as válság tanulságai és jelenlegi párhuzamai
A 2008-as pénzügyi válság mély recessziót indított el világszerte. Akkoriban is hasonló mechanizmusok működtek: túlzott hitelkihelyezés, szabályozatlanság és spekuláció vezettek összeomláshoz. Az államok mentőcsomagokkal támogatták meg a bankokat és nagyvállalatokat – ez azonban csak elodázta a problémát.
Azóta nőtt az államadósság, bevezették a megszorításokat (austeritást), amelyek főként a munkásosztályt sújtották. Eközben megjelentek az úgynevezett „zombi vállalatok”, amelyek csak olcsó hitelekből tudnak fennmaradni, mert működésük nem termel elegendő profitot még az adósságaik törlesztésére sem.
Zombi vállalatok – élőhalottak a gazdaságban
Az Associated Press kutatása szerint világszerte mintegy 7000 ilyen zombi vállalat létezik – ebből 2000 az Egyesült Államokban –, amelyek összesen mintegy 130 millió embert foglalkoztatnak főként fejlett országokban (USA, Egyesült Királyság, Kanada stb.). Ezeknek a cégeknek az adóssága meghaladja profitjukat, így csak hitelből tudják fizetni kamatukat.
Ezeknek a cégeknek az adóssága nem beruházásokra vagy munkahelyteremtésre megy el, hanem részvény-visszavásárlásokra használják fel azt – ezzel mesterségesen növelve részvényeik árfolyamát és juttatásokat biztosítva vezetőiknek.
A tőkepiac buborékai és spekulációs őrület
A jelenlegi részvénypiaci buborékot jól szemlélteti például olyan nagyvállalatok értékeltsége (Tesla, Nvidia), amelyek árfolyama több százszorosa éves profitjuknak. Ez azt jelenti, hogy nem valódi jövőbeni nyereségre alapozva vásárolnak részvényt a befektetők, hanem pusztán arra számítanak, hogy más befektetők majd magasabb áron veszik át tőlük ezeket.
Ezt nevezhetjük egyfajta „fogadási rendszernek”, ahol mindenki arra játszik, hogy tovább emelkedik-e az árfolyam – egészen addig amíg ez fenntarthatatlan nem lesz.
A globális politikai instabilitás és kereskedelmi háborúk hatása
A jelenlegi helyzetet tovább bonyolítja a kereskedelmi feszültségek növekedése (például USA-Kína között), valamint az általános politikai instabilitás. Ezek akadályozzák azt az együttműködést és koordinációt, amely korábban segített volna kezelni hasonló válságokat (például 2008-ban).
Eközben az államadósság rekordmagasságokat ér el sok fejlett országban (100% feletti GDP-arányosan), miközben kamatok emelkednek és védelmi kiadások növekedése is várható – mindez tovább szűkíti a kormányok mozgásterét.
Következmények: társadalmi feszültségek és forradalmi hullám?
Az ilyen méretű gazdasági válság mindig társadalmi következményekkel jár. Az 1929-es nagy gazdasági világválság után tíz évig tartó mély depresszió következett be világszerte – ez pedig erős osztályharcot eredményezett.
Mára azonban a munkásosztály létszáma jóval nagyobb lett globálisan; sok korábban középosztálybeli réteg is proletarizálódott. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges újabb válság esetén sokkal szélesebb tömegek lehetnek érintettek és potenciálisan aktívak lehetnek egy társadalmi változásban.
A kapitalizmus végpontja – szükség van radikális változásra
A jelenlegi helyzet rávilágít arra is, hogy a kapitalista rendszer képtelen fenntartható módon fejleszteni a termelőerőket. Bár technológiai fejlődés van (például mesterséges intelligencia), ez nem fordul át valódi társadalmi jólétbe vagy életszínvonal-emelkedésbe.
A termelőkapacitás túlzott mértékű (túltermelési válság), miközben sok ember számára romlanak az életfeltételek. Az infrastruktúra leromlik; alapvető szolgáltatások színvonala csökken; mindez pedig egy olyan rendszer jele, amely elérte fejlődési határait.
Kitekintés: forradalom vagy további válság?
Francesco Merli szerint nincs más út: szükség van egy világméretű szocialista forradalomra. Ez azt jelentené, hogy kisajátítják a tőkés osztály vagyonát és demokratikus tervezés alapján használják fel a termelőerőket annak érdekében, hogy mindenki szükségleteit kielégítsék – nem csupán néhány kiválasztott profitját maximalizálva.
Hamid Alizadeh hozzáteszi: bár ma még nem látható pontos időpontja vagy módja ennek a változásnak, de már most is tapasztalhatóak lázadások szerte a világon – ezek előjele lehetnek egy nagyobb társadalmi átalakulásnak.
Zárszó
A Tricolour és First Brand bukása csak tünete annak az általános válságnak, amelyben világgazdasági rendszerünk van. Az adóssághegyek alatt roskadozó kapitalizmus nem képes megoldani saját belső ellentmondásait; helyette újabb buborékokat fúj fel és halogatja az elszámolást.
A kérdés már nem csak gazdasági természetű: milyen társadalmi következményekkel jár majd ez? És vajon képes lesz-e az emberiség túllépni ezen rendszeren egy igazságosabb jövő érdekében?
Forrás: Francesco Merli & Hamid Alizadeh beszélgetése az Against the Stream podcastból (Revolutionary Communist International)
Forrás: https://marxist.com/crisis-without-cure-a-marxist-analysis-of-the-impending-stock-market-crash.htm