Ha te is úgy vagy vele, hogy az év vége mindig jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk, mit néztünk, olvastunk vagy hallgattunk meg az elmúlt hónapokban, akkor ez a cikk neked szól. A New York Magazine idén először készítette el a “Culturati 50” listáját, ahol olyan kultúraformáló alkotók osztották meg kedvenceiket, mint Lorde, Parker Posey vagy épp Wunmi Mosaku. Én pedig most veled is megosztom ezt a gazdag válogatást, ami szerintem tökéletesen tükrözi azt a sokszínűséget és mélységet, amit 2025-ben a művészetek kínáltak.
Wunmi Mosaku: A Sinners lelke és egy csoda a színpadon
Ryan Coogler nem véletlenül írta meg Sinners című filmjének Annie karakterét Wunmi Mosaku számára – ő az a spirituális központja az alkotásnak, aki képes Michael B. Jordan alakítását, Smoke-ot térdre kényszeríteni. És hogy mindezt mindössze hét hónappal szülés után hozta? Ez számomra maga a csoda.
Ez az erőteljes női alakítás nemcsak a filmben ragad meg, hanem egyfajta életigenlésként is hat. Mosaku jelenléte olyan mélységet ad az egész történetnek, amit ritkán látni manapság.
My Father’s Shadow – Nollywood új dimenzióban
A My Father’s Shadow egy nap történetét meséli el egy apáról és két gyermekéről Lagosból indulva. Ami engem igazán meglepett, hogy ez a film mennyire eltér attól a Nollywood-képtől, amit sokan ismerünk: nem túlzó dráma vagy kliséhalmaz, hanem inkább egy művészmozi gazdag misztikummal. Ez az első nigériai film Cannes-ban jelölést kapott – és szerintem teljesen megérdemelten.
Forever – Egy coming-of-age történet más szemszögből
Sokan nőttünk fel olyan ifjúsági sztorikkal, ahol a főszereplők nem igazán hasonlítottak ránk sem külsőleg, sem családi háttérben. A Forever viszont pont ezt hozza be: egy gazdag fiú és egy szegény lány története egy közösség sokszínűségében. Én például állami iskolába jártam, ahol mindenki más háttérből jött – és ez az élmény nagyon hiányzott eddig a coming-of-age műfajból. Ezért is szerettem meg felnőttként ezt a filmet annyira.
Könyvek és gondolatok az életről: Briefly Perfectly Human
Egy különleges önéletrajzot ajánlok most neked: Alua Arthur könyvét, aki halál-doula. Amikor én is várandós voltam és doula segítségével készültem fel az anyaságra, egyszer azt mondta nekem: „A szülés valójában egy átmenet – meghal az az ember, aki voltál eddig.” Három ember születik ebben a pillanatban: a baba, az anya és az apa új verziója.
Ez a könyv megerősítette bennem ezt az elképzelést arról, hogy az élet folyamatos átmenetek sorozata – és hogy hogyan lehet felkészülni rájuk. Alua Arthur halálról alkotott nézetei arra inspirálnak, hogy teljes életet éljünk: „Amikor majd eljön az én időm, azt akarom érezni, hogy mindent kiadtam magamból.” Nem tudom te hogy vagy vele, de engem ez nagyon megfogott.
The Brothers Size – Egy darab Amerika szívéből
Tarell Alvin McCraney darabját régóta terveztem megnézni újra – most végre sikerült a Geffen Színházban. Ami megváltozott bennem? Hogy most már Amerikában élek, afroamerikai férjem van, én pedig fekete nőként tapasztalom meg ezt az országot. Amikor korábban Nagy-Britanniában láttam először ezt az előadást, még távolság volt köztünk. Most viszont minden súlya máshogy esett le.
Sheaun McKinney alakítása egyszerűen lenyűgöző volt; úgy éreztem magam közben, mintha ő hordozná a világ terheit vállán.
Zenei felfedezések és nosztalgia: Oasis reunion Los Angelesben
Neked is megvan az első koncertélményed? Én csak tizenhetedik vagy tizennyolc évesen jutottam el oda – addig nem volt rá lehetőségem anyagi okok miatt. Az Oasis viszont mindig ott volt velem gyerekkoromtól fogva. Most pedig újra együtt turnéznak Los Angelesben.
Már felnőtt fejjel hallgatva Noel Gallagher dalszövegeit rájöttem: ő egy zseniális költő. Gyerekként nem értettem igazán mélyen ezeket a sorokat – például azt a sort: „Ahogy szembe fordult a nappal, nem vetett árnyékot.” Ez annyira passzol Wunmi Mosaku Sinners-beli karakteréhez is.
A koncertre egy régi középiskolai barátommal mentem el; mindketten Los Angelesben élünk már gyerekekkel együtt. Jó látni, hogy Liam Gallagher mennyire menő figura lett – és örülök annak is, hogy Noelék újra családként állnak együtt a színpadon. Tudod te is milyen érzés lehet ez? Amikor valaki nagyon összeveszik valakivel… aztán mégis képesek kibékülni? Én mindig csodálkozom ezen.
Kedvencek és érdekességek: Pop Syllabus és Michael B. Jordan kettős szerepe
A Pop Syllabus Substack heti olvasmányaim között van első helyen; alig várom már a podcast indulását is. És ha már Michael B. Jordan: sokan kérdezik tőlem Sinners kapcsán, hogy „Ki kicsoda? Stack vagy Smoke?” Számomra kristálytiszta volt mindig ki melyik figura.
Képzeld el: Jordan két karaktere olyanok voltak egymásnak mint két mágnes pólusai – Smoke pozitív töltésként vonzotta Annie-t (Mosaku), míg Stack inkább taszította őt. Megkérdeztem tőle utólag viccesen: „Használtatok valami arcfestést vagy maszkot?” Mire ő csak nevetve mondta: „Nem.” Hát igen… Stacknek vannak gödröcskéi az arcán, Smoke-nak pedig nincs – mert teljesen másképp tartotta magát mindkét szerepben.
Kedvenc dalok és zenei pillanatok
Egy dal idén nyáron egyszerűen beragadt a fejemben: Yung Bredda “The Greatest Bend Over” című száma. Nem tudom pontosan ki ő vagy honnan jött ez a szám hozzám – de hallottam legalább ezer alkalommal! Egy indiai-trinidadi énekesnő feldolgozásában még különlegesebb lett számomra.
Közösségi média és popkultúra pillanatok
- Instagram: továbbra is kedvenc platformom maradt.
- HBO:
- SAG Awards:
- Emmy Awards:
- Super Bowl:
Záró gondolatok
A kulturális év összegzésekor mindig lenyűgöznek azok az alkotók és művek, amelyek képesek egyszerre személyesek és univerzálisak lenni. Wunmi Mosaku példája tökéletes erre: egy női erőforrásként jelenik meg egy olyan filmben, ami nemcsak szórakoztatni akar, hanem mélyebb kérdéseket is feszeget.
És te? Milyen filmekkel vagy könyvekkel találkoztál idén? Mi ragadott meg igazán? Ha még nem láttad Sinners-t vagy nem olvastad Alua Arthur könyvét, szerintem itt az ideje belevágni!
Forrás: https://www.vulture.com/article/culturati-50-2025-wunmi-mosaku-interview-questionnaire.html
